Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (8.o.) Stefan Lázár Német egyházi botrányok című beszámolója szerint „Nehéz napokat élnek át a keresztény egyházak Németországban. Az ittasan autót vezető evangélikus német püspök asszony, Margot Kassmann lemondott minden hivatali tisztségéről, a katolikus püspöki konferencia pedig csak nehezen foglalt állást a kiskorúak megrontása vádjával illetett papok ügyében.”

Hazai hírek

A Népszava (1., 11.o.) Egyházvédő nyilatkozatba foglalta Meggyes lapunkat címmel számol be arról, hogy egyházvédő nyilatkozatot fogadott el Esztergom képviselő-testülete Meggyes Tamás fideszes polgármester javaslatára. A dokumentum szerint „”A képviselő-testület kiáll Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök mellett azokban a támadásokban, amit személye és rajta keresztül a magyar katolikus egyház ellen indítottak baloldali sajtótermékek, különösen a Népszava és a Népszabadság.” Az aláírók kiállnak a keresztény alapértékekért és az ezeket képviselő egyházi személyekért, és leszögezik: „… sem az egyház, sem képviselői nem lehetnek jogfosztottak.” Ismeretes, hogy Kiss-Rigó László két héttel ezelőtt Hódmezővásárhelyen azt mondta, a pártok közül egyedül a Fidesz képviseli a keresztény értékeket, s emiatt Nyakó István, a szocialisták szóvivője bírálta a főpásztort.

A Magyar Hírlapban (Lendvai… 4.o.) többen reagálnak arra, hogy Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke felszólította az MTV Ma reggel című műsorának szerkesztőségét, hogy ne foglalkoztassa társriporterként Szentesi Zöldi Lászlót, az MH főszerkesztő-helyettesét, mert egyik cikkében az MSZP első embere szerint minősíthetetlen hangvételben számolt be a szocialisták múlt heti kampánynyitójáról. Lendvai azt is közölte, hogy ha Szentesi Zöldi László lesz a műsorvezető, az MSZP politikusai nem vesznek részt a műsorban. Czakó Gábor író ezt szabályos cenzori reflexnek nevezi. „Az jut eszembe az MSZP-elnök megnyilatkozása alapján, hogy inkább példát vehetne Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspökről, akit igen kemény szavakkal illetett az ugyancsak szocialista Nyakó István. Õ azonban ennek hatására nem támadott vissza, hanem meghívta magához a politikust, hogy személyesen tisztázzák az ellentéteiket, rendezzék a konfliktust. Jómagam ezt a magatartást tartom üdvösnek, ez a társadalom szempontjából építő jellegű hozzáállás. Úgy tűnik azonban, Lendvai Ildikó egészen más stílust képvisel.”

A Népszavában (16.o.) S. Z. A nap embere címmel gunyoros hangvételben bírálja Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt, mert egyrészt a kommunizmus áldozatai közé sorolta elődjét, Prohászka Ottokárt is, aki „1927-es halála után több évtizeddel lett a kommunizmus céltáblája, amikor valótlanságot állítottak róla”, másrészt pedig a kommunizmus áldozatainak emléknapján az áldozatok közt említette azokat is, „akik nem kaptak megfelelő erkölcsi nevelést, és ezért rossz döntést hoztak.” A cikkíró szerint „Ma már azt is tudjuk, hogy a püspök úr mire gondolt: Gyurcsány és az MSZP nem kaptak erkölcsi nevelést, így egész életükben rossz döntéseket hoztak. Vagyis ők (is) a kommunizmus áldozatai. Nyilván szemben Navracsics Tiborral és Kövér Lászlóval – velük Spányi együtt lépett fel –, akik megkapták az erkölcsi nevelést, így ők nem jutottak a szocik sorsára. De még juthatnak a szegény filoszemita Prohászka sorsára, ha – Spányival együtt – ők is áldozatokká válnak. Amikor például több évtizeddel munkásságuk befejezése után a nevetség céltábláivá, mondhatni, tárgyaivá teszik őket.”

Amint azt már korábban jeleztük, az idén a 95 esztendős Regőczi István atya kapja a Parma Fidei – Hit pajzsa díjat. A Magyar Nemzetben (5.o.) Joó István Kitüntetik Isten vándorát címmel kivételes életű katolikus papként mutatja be Regőczi Istvánt, akit a kommunisták folyamatosan üldöztek, mert felkarolta az árvákat, és keresztény hitre nevelte őket. „Az isteni gondviselés, amelynek mindent köszön, őt magát is eszközül használta több száz embertársa megmentésére.” István atya befogadott gyermekeit sasfiókáknak nevezték. Erről elmondta: „Papideálomnak, Prohászka Ottokár püspöknek volt egy szép hasonlata a maga választotta kemény, lemondó életre. Olyan sashoz akart hasonlítani, amely sziklahasadékban fészkel, és fiókáival magasra szárnyal. Ezért neveztem árvaházaim lakóit – akikkel együtt építettünk fel árvaotthonokat, kápolnákat – sasfiókáknak, azok meg engem saskirályuknak. Romanticizmus is volt ebben, amire szükség is volt a nehézségek idején…” István atya vallja: „A szenvedés után mindig jön Isten áldása, segítsége.”

Magyar Kurír