Napi sajtószemle

A Népszava (Állami ingatlanok… 2.o.) és a Magyar Hírlap (Ingatlanokat ad át… 2.o.) beszámolói szerint tizenhárom állami tulajdonú ingatlant adna át – egy kivétellel térítésmentesen vagy telekmegosztással – egyházaknak a parlament emberi jogi és vallásügyi bizottsága. Az indítvány alapján állami tulajdonú ingatlant kaphat meg egyebek mellett a Zirci Ciszterci Apátság, az óbudai és az angyalföldi evangélikus egyházközség, a békásmegyeri Szent József-plébánia, a székesfehérvári egyházmegye, a Miskolci Apostoli Exarchátus, a Magyarországi Református Egyház Zsinata, a Magyar Unitárius Egyház és a Görög Katolikus Egyház.

A Népszabadság (2.o.) Az AB-hez fordul a TASZ címmel közli, hogy a Társaság az Alapvető Szabadságjogokért (TASZ) szerint „a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény beiktatása a magyar jogba a jogfosztás és a szabadság megnyirbálásának egyik legsúlyosabb esete volt a rendszerváltozás óta.” Ezért a TASZ kilenc, státuszától megfosztott egyház képviseletében az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordult a törvény által okozott jogsérelmek orvoslása érdekében.

A Magyar Demokrata (A lét látszata 24-25.o.) az egri borvidékhez tartozó Szomolyán élő Kaló Imre erdészt mutatja be, akinek hobbija a szőlőművelés és a borkészítés. Elmondta: „A pénz ehetetlenségével számtalan embertársunk találkozik élete végén. Ez a gondolat egy zarándokút alkalmával született meg bennem, amikor Assisiben jártam, a szegénységéről ismert ferences rend bölcsőjénél. A mai gondolkodás szerint a gazdagság és a szegénység az emberek által kitalált keret, amihez a természetnek nincs sok köze. Akinek sok aranya van, vagy sok pénze, gyémántja, az azt hiszi, hogy gazdag, holott a természet az élet gazdagságát nem ilyesmiben méri, és nem a mai ember gondolkodása szerint fogalmazza meg. Én mindig is közel éreztem magamhoz azt a szellemiséget, azt az éleslátást, amit Szent Ferenc üzen, ami a természetből vezeti le a földi rendnek a történéseit. Assisi Szent Ferenc vagyonos nemes ifjú létére egyik napról a másikra kilépett abból a nem természetes létből, amiben addig élt, és belépett a természetes létbe. Minden pénzét arra fordította, hogy újjáépítsen egy romos kis templomot, és amikor befejezte, akkor értette meg, hogy az üzenet, amit az Úrtól kapott, hogy ’építsd újjá egyházamat’, nem a kőből való építésről szól, hanem az emberek számára nélkülözhetetlen hit útját kell újjáépíteni. A látszatból vissza kell térni a természethez, hiszen akkor lesz folytonos az élet. A mai látszatlét is csak addig fog működni, amíg a lét látszata fenntartható. Mint Mikszáth regényében, A Noszty fiúban, amikor ugyanazt a bort töltötték különböző üvegekbe, mindegyikre más évjáratot írtak, és azt hitték, hogy akkor ők már óbort isznak.” Kaló Imre figyelmeztet: „Az élet különleges lehetőség, amit az Úrtól kaptunk. Ajándék, ami a születés és a halál meztelensége közötti rövid időre a mienk, és csak egy dolog fér bele, a jóság. Az élet csak a szeretet útján működik, és aki a gyűlöletet választja mint életutat, az gátlástalanul rombolja a teremtő életet élő emberek környezetét, létfeltételeit. Aki gyűlöl, az nem érti, hogy miért él. Akik így élnek, azok az ember és ember közötti viszálykodás szítói, az ő alkalmatlanságuk megpecsételné az ember sorsát, ha valóban hatalom lenne a kezükben, mint ahogy hiszik.” Az erdész-borász szerint az életet csak csendben lehet megérteni.

Magyar Kurír 

(bd)