Napi sajtószemle

A HVG-ben (50-51.o.) Izsák Norbert Index balra címmel emlékeztet rá: „Botrányosan modern gondolatai miatt tették egy évszázada egyházi indexre a mostanában szobra miatt kereszttűzbe került katolikus főpap, Prohászka Ottokár több művét is.” A lapnak Gárdonyi Máté katolikus plébános, a Veszprémi Hittudományi Főiskola egyháztörténet-tanára elmondta: értetlenül és felháborodással fogadta a magyar katolikus értelmiség többsége, amikor a római Index Kongregáció 1911-ben a már életében a hitvitázó Pázmány Péterhez hasonlított Prohászka Ottokár több művét tiltólistára tette. Az akkor 53 éves székesfehérvári püspök és népszerű egyházi író jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki, ám egyházi ellenfelei vissza akarták szorítani a megyés püspöki feladatkörbe. A cikk szerzője pedig megemlíti, hogy Gergely Jenő egyháztörténész 1994-es Prohászka-életrajza szerint irigyei akarták elvágni a püspök elől az egyházi előléptetés útját, nehogy fontosabb pozícióba kerüljön. Izsák Norbert hozzáteszi: „Ha összeesküvés volt, annyiban sikerrel járt, hogy Prohászka néhány évre visszavonult a közélettől, és soha nem lett befolyásos egyházmegye vezetője.” A cikkíró kiemeli: „Miközben maga az érintett keresztényi alázattal beletörődött az azóta is példátlan döntésbe, barátai komoly lobbizásba kezdtek az ítélet visszavonásáért.” Majláth Károly Gusztáv erdélyi katolikus püspök például kapcsolatain keresztül már alig két hónappal később, 1911. július 31-én szerzett egy kis arcképet X. Piustól, amire a pápa ezt írta: „Szeretett Fiunknak, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek az égi javak zálogául és különös jóakaratunk bizonyságául.” Amikor pedig 1913 elején egy német nyelvű grazi röpiratban – Dr. Felix Tátrai álnéven – megtámadták a püspököt, Kosztolányi Dezső is a védelmére kelt. Frenyó Zoltán vallástudós feltárta, hogy az Élet című lapban Vates álnéven leszögezte: „Prohászka Ottokár nem modernista, de zseni, bibliaian keresztény, és tüzesen katholikus, s ezt úgy tudja kifejezni, mint egy költő, mint egy XX. századbeli szónok.” Izsák Norbert rámutat: a katolikus egyházban sokan máig hiányolják Prohászka rehabilitását, ami annak ellenére nem történt meg, hogy az Index Kongregáció 1917-ben megszűnt, 1966-ban pedig a tiltólista intézményét is eltörölték. Adriányi Gábor történész úgy véli: „Akármit is tartsunk róla, az bizonyos, hogy az indexet nem érdemelte meg.”

A Hetekben (19.o.) Finta Szilvia Globális kvíz a Bibliáról című írása szerint „A szekularizált, s önmaga zsidó-keresztény értékeit mindinkább tagadó Európában kevesen gondolnák, hogy népszerű lehet egy olyan vetélkedő, amelynek témája, kizárólagos ’tananyaga’ a Szentírás. Izraelben azonban jól tudják, létük, identitásuk, jövőjük alapja ez a könyv. Világszerte zsidó fiatalok és felnőttek tömege tölt hosszú órákat a Könyvek Könyvének rendszeres, egyéni és közösségi tanulmányozásával, az örök szövegek eredeti nyelven való memorizálásával, tartalmának megértésével.” A szerző kiemeli: a független Izrael Állam kikiáltásának emléknapján Jeruzsálemben évente megrendezett Nemzetközi Bibliakvíz a föld minden tájáról zsidó fiatalok sokaságát mozgósítja. Az esemény legfőbb szponzora az izraeli kormány, a döntőn Izrael aktuális miniszterelnöke is jelen van.

Ugyancsak a Hetekben (Nem hagyom el az iraki keresztényeket 16.o.) Canon Andrew White anglikán lelkész nyilatkozik, aki a közelmúltban védelmébe vette az iraki Bagdad fennmaradt zsidó kommunájának utolsó hét tagját, miután a WikiLeaks nyilvánosságra hozta kilétüket, s így életveszélybe kerültek. Az al-Kaida szimpatizánsai ugyanis állandó halálos fenyegetettségben tartják a más vallásúakat és a kisebbségeket. Az anglikán lelkészt azonban még a naponta közelükben robbanó bombák és rakéták sem rettentik el, továbbra is kitart gyülekezete mellett, és folytatja szolgálatát a köz számára. Mint mondta, bármit hoz is a jövő, nem hagyja el őket. Az eredetileg brit születésű White Jeruzsálemben tanult, s jelenleg épp egy könyvön dolgozik, mely a zsidó-keresztény kapcsolatok témáját feszegeti. Nagyon fontosnak nevezte, hogy „keresztényként nemcsak a hittestvéreink mellett kell kiállnunk, hanem a zsidóság mellett is. Mivel Isten szereti őket, mi is szeretjük őket… Az egyháznak sok dologban kell változnia. Korábban az egyház rettenetesen bánt a zsidósággal! Szerencsére ma nagyon sok keresztény szereti őket. De ez egy hosszú út. Jézus is zsidó volt és a tanítványai is – és az egész hit tőlük ered.”

Magyar Kurír

(bd)