Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A HVG-ben (27-28.o.) Scipiades Iván Mindenkiből lehet szent címmel azt vizsgálja, hogyan próbálja felébreszteni a lengyel katolikus egyház a fiatalokban a hivatástudatot. A cikkből kiderül: az utánpótlási gondokkal küzdő lengyel szerzetes- és apácarendek világi píármódszereket vetnek be a tizenévesek megnyerésére. A cikkíró idéz a Gazeta Wyborcza című lengyel lapból, amely szerint a katolikus rendeket a világias módszerek bevetésére a tavaly közzétett sokkoló statisztikák ösztökélték. Ezekből kiderül, hogy bár a lakosság 95 százaléka szerepel hívő katolikusként a lengyel katolikus egyház statisztikai hivatalának honlapján olvasható 2007-es összesítésben, néhány éve drámaian csökken a szerzeteseknek és apácáknak állók száma. Tavaly 655-en választották a szerzetesi életformát, szemben a két évvel korábbi 800-zal, és ma már vannak olyan rendek, például a krakkói gyógyító bonifrátereké (Szent János kórházas rend), ahová 2009-ben egyetlen novícius sem jelentkezett. Még kisebb az érdeklődés a női rendek iránt. Tavaly csupán 300 fiatal nő állt apácának, ami a tíz évvel ezelőttihez képest több mint 50 százalékos csökkenés. Igaz, Lengyelország több mint ötezer szerzetese még így is a világ kis híján 55 ezer barátjának 12,6 százaléka, míg 22 ezer apácája a Föld csaknem 747 ezer nővéréből csupán 2,99 százalék – írja Scipiades Iván, aki szerint a papi pálya is kezd veszíteni fényéből. Bár az európai szeminaristák egynegyede lengyel, tavaly már csak 687 fiatalember jelentkezett papnak, 30 százalékkal kevesebb, mint 2006-ban. „Nem is beszélve a lengyel II. János Pál pápa halálát követő 2005-ös évről, amikor valósággal megrohamozva a szemináriumokat, 1145-en iratkoztak be. Volt olyan papképző, ahol a létszám hirtelen a szokásosnak a kétszeresére ugrott.” A cikkíró azonban arra is rámutat, hogy a mai csökkenő érdeklődés ellenére Lengyelországot a paphiány még nem fenyegeti, hiszen 2007-ben 29 225 volt a papok és szerzetesek száma. Az ország nagyjából tízezer egyházközségre oszlik, közülük csupán 47-nek nincs saját papja vagy plébánosa. Ez a szám a jövőben növekedhet, mivel a papi pályát elhagyók aránya Lengyelországban magasabb, mint az európai átlag. Scipiades Iván Józef Baniak poznani szociológus professzorra hivatkozik, akinek a felmérései szerint a lengyel katolikus papok 54 százaléka szeretne családot alapítani, egyharmaduknak már volt dolga nővel, 12 százalékuk pedig rendszeresen él nemi életet. A cikk szerzője arra is kitér, hogy a mindennapi lengyel élet külsőségeiben „a katolicizmus szilárdan tartja pozícióit, sokszor államvallásként jelenik meg. Alig vannak olyanok Lengyelországban, akiket ne kereszteltek volna meg, és ne pappal temetnének. A terhességmegszakítást Európa egyik legdrákóibb törvénye a gyakorlatban szinte lehetetlenné teszi, és sok kórházban még akkor sem végzik el a beavatkozást, ha az előírások megengednék. Az állami iskolákban is van hittanoktatás, a tantermekben ott a feszület. Volt is nagy össznépi felhördülés tavaly novemberben, amikor az Európai Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az olasz állami iskolákban nincs helye a keresztnek, mert sérti a lelkiismereti szabadságot. A strasbourgi ítéletet nemcsak a lengyel püspöki kar kritizálta, hanem elsöprő többséggel a lengyel parlament alsóháza is.”

A Népszabadság (7.o.) Ivott és lemond a püspöknő című beszámolója szerint „Kínos botlás vetett véget Németország legismertebb püspöknője karrierjének. Margot Kassman ittasan áthajtott egy piros lámpán, és bár balesetet nem okozott, levonta a konzekvenciákat: lemondott a német evangélikus egyház vezető posztjáról.” A lap a sors iróniájának nevezi, hogy Kasmann volt talán a legemberközelibb, legszimpatikusabb német egyházi személyiség. „Új stílust honosított meg azzal is, hogy nem szorította háttérbe a magánéletét. A nyilvánosság előtt jelentette be 2006-ban, hogy mellrákban szenved, majd 2007-ben, hogy elvált a férjétől. A 25 millió tagot számláló német evangélikus egyház ezek után is kitartott mellette. Maga mondta egy Spiegel-interjúban: csak akkor lehet példakép, ha nem rejti véka alá a kudarcait sem. Nemrég egyértelműen kijelentette, hogy nincs sok értelme az afganisztáni katonai jelenlétnek, a fegyverek nem viszik előbbre a békét. Meg is kapta érte a magáét.”

Hazai hírek

A Népszava (Tiltakozás… 3. o.) beszámolója szerint tiltakozik az MSZP a rákoscsabai főplébánia heti miseintenciója miatt, mert az a párt szerint egyrészt a szocialistákra vonatkozó állításaiban „minden határon túlmegy durvaságban”, másrészt nyílt politizálásra hív fel a templom falai között. Nyakó István, az MSZP szóvivője – a párt hívő tagozatának tagjaként – tegnap a körlevéllel kapcsolatban úgy fogalmazott: az e heti miseintenció ajánlásában szereplő szöveg hemzseg a durva és személyeskedő jelzőktől, megalázó kifejezéseket használ a volt és a jelenlegi miniszterelnökre vonatkozóan. Példaként említette, hogy a kormányfőt „Libajnai Gordonnak”, elődjét pedig „Gyurcsány KISZ-führernek” nevezik a körlevélben. Az MSZP nem kíván egyetlen egyház életébe se beleszólni, de fel kell emelniük a hangjukat az ellen, ha méltatlan támadás éri közösségüket és tagjaikat – mondta Nyakó István.

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A Magyar Hírlap („Szembe kell néznünk...” 5.o.) felidézi, hogy tavaly Kuklay Antal körömi plébános kapta a Parma Fidei (a Hit Pajzsa)-díjat. Antal atya akkor úgy fogalmazott: a magyar nemzetet megnyomorító két diktatúra, a barna és a vörös, mély nyomokat hagyott a lelkekben. „Ezek a sebek csak lassan gyógyulnak. Hosszú időre megrendültek az olyan alapvető normák, mint a becsület, az igazmondás vagy a tisztességes munka. Ennek következményét napjainkban is láthatjuk.” A körömi plébános szerint mára bebizonyosodott az, amit az egyház kétezer éve vall és hirdet, hogy az ember akkor lehet igazán boldog, ha a közösségért tevékenykedik. „Ezzel a gondolattal már az objektív tudomány képviselői is egyetértenek. Mi Atyánk… Krisztus óta így imádkozunk. Ebben a két szóban minden benne van: egyrészt az ember végtelen emberi méltósága, másrészt, hogy mindannyian testvérek vagyunk a teremtésben. Ezzel szemben korunk piacgazdasága az egyéni érdekek harcára épít, a média pedig az önzés kultúráját hirdeti. A történelmi tudat ápolása ez ellen is fegyver lehet.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Kő András Kísérleti agymosás a kommunista terror idején című összeállításában idéz egy 1949–50-ből származó börtönimát: „Mindenható Urunk, ki sújtasz és felemelsz, embert és népeket, hallgasd meg könyörgésünket. Te, kivel a börtön sírfalain belül őrizetlenül és zavartalanul beszélhetünk, hajolj le hozzánk, szenvedőkhöz és enyhítsd gyötrelmeinket… Adj kegyelmet, hogy erősek legyünk a bűnhődésre, ha bűnösnek találsz, és erősek az áldozatra, ha bűntelenek vagyunk. Szűnjék meg a gyűlölet, és váljék valóra a Te igazságod igéje, a szeretet.”

Magyar Kurír