Napi sajtószemle

A Népszabadságban („Ébredő magyarok” püspöke 13.o.) Fazekas Csaba egyháztörténész nyilatkozik, aki régóta kutatja Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári megyéspüspök életművét. Állítja: „Prohászka közéleti tevékenysége, különösen a politikai beszédei és publicisztikai írásai, következetes antiszemita felfogást tükröznek. Még akkor is, ha ő visszautasította az antiszemita jelzőt. A korabeli közbeszédben – főként a Tanácsköztársaság és Trianon után – valóban felerősödött az antiszemitizmus, de ez a legkevésbé sem menti Prohászkát, aki sokat tett azért, hogy így legyen… A Prohászka által hirdetett antiszemitizmus akkor is elfogadhatatlan lenne, ha nem következik be a holokauszt… Ha valaki őt rehabilitálni szeretné, akkor Gömbös Gyulát és sok, ma már ismeretlen ’fajvédőt’” is rehabilitálni kellene… Prohászkának tagadhatatlanul gazdag az életműve, tekintélyt parancsoló az egyházi, teológiai munkássága. Tény, hogy ennek nem szerves része az antiszemitizmus. Közéleti szerepvállalásában azonban nagyon is meghatározó. A fajvédelem – ha nem is náci értelemben – már az 1920-as években létezett. A püspök élesen megkülönböztette a ’magyart’ és a ’zsidót’. Utóbbit olyan idegen testként kezelte, amely soha nem lesz képes beilleszkedni a ’keresztény társadalomba’ se Magyarországon, se Európa más országában. Két faj küzdelméről beszélt, ahogyan például Szabó Dezső. Prohászka abban a pár évben, amikor a parlament tagja volt – 1920 és 1922 között – legfeljebb csak papi öltözéke miatt tűnt ki az antiszemita politikusok közöl.” Fazekas Csaba úgy véli: „Prohászka kultuszának több arca van. Az egyház elsősorban a főpapot, a katolikus vallás megújítóját látja benne… a politikai vonatkozásokat illetően a mai Fidesz bizonyos fokig a Horthy-korszak restaurációján dolgozik, nem csoda, ha próbálja tisztára mosni az akkori rendszer egyik jellegzetes ideológusának, Prohászka Ottokárnak a nevét. A szélsőjobboldali Jobbik egyértelműen a püspök antiszemita hagyatékához nyúl vissza. És itt nem árt hangsúlyozni, hogy Prohászka nem kizárólag a zsidók esetében képviselt markánsan szélsőjobboldali álláspontot. Csodálattal szemlélte a fasizmus felemelkedését Olaszországban. Idehaza 1919 után korlátozni akarta a választójogot, hogy a kártékony elemek helyett csak ’megbízható és felelősséget érző néprétegek’ vehessenek részt a döntéshozatalban. A zsidókon és a liberálisokon kívül a szociáldemokratákat is a nemzetellenesek közé sorolta. Képtelen volt beletörődni abba, hogy az 1922-es választások után a szocdemek is frakciót alakíthattak a parlamentben.”

A Magyar Fórumban (1.o.) Bayer Zsolt Csak Prohászka? címmel idéz Karl Marx, Friedrich Engels, Winston Churchill és Karinthy Ferenc zsidóságot bíráló cikkeiből, s felteszi a kérdést, hogy az említett személyek hozzájárultak-e az antiszemitizmushoz, s ha igen, nekik miért lett megbocsátva, ellenben Prohászka Ottokárnak miért nem jár bocsánat? „És egyáltalán: tényleg mindenki elítélendő hazugságokat írt, akár a XIX., akár a XX. században? Adjon végre valaki egy tisztességes, nem elfogult, nem a saját ostoba előítéletei és hisztériái által diktált választ ezekre a kérdésekre!”

Magyar Kurír