Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (10.o.) Palásthy Árpád Gábor Bibliával a kezében futott címmel a XXX. Nyári Olimpiai Játékok megkezdése kapcsán gyűjtött össze érdekességeket a világ legnagyobb sporteseményének múltjából. Az Isten segítségével című részben felidézi, hogy az 1908-as, első londoni olimpia a brit-amerikai rivalizálás jegyében zajlott. A 110 méteres gátfutás toronymagas amerikai esélyesével, Forrest Smithsonnal szemben azt a trükköt eszelték ki az angol rendezők, hogy a szám versenyét áthelyezték vasárnapra, gondolván, a tengerentúli atléta nem áll rajthoz, mert vallása tiltja a vasárnapi versenyzést. Nagyot tévedtek, ugyanis Smithson indult, de tiltakozása jeléül kezében a Bibliát szorongatva futotta végig a távot. Így is világcsúccsal (15,0) nyerte az aranyat.

A Népszava (8.o.) Muzulmánnak hiszik Barack Obamát címmel közli, hogy növekedett azon amerikaiak száma, akik muzulmánnak hiszik Barack Obama amerikai elnököt, annak ellenére, hogy többször nyilatkozott keresztény voltáról. A héten nyilvánosságra hozott felmérés szerint 2008-hoz viszonyítva 5 százalékkal növekedett azok aránya, akik nem hisznek az államfő hivatalos felekezeti hovatartozásában, arányuk 17 százalék. A republikánusok 34 százaléka gondolja, hogy Obama muzulmán, ami 14 százalékos növekedést jelent 2008-hoz képest, amikor a feltételezés napvilágra került. A demokrata táborban 8 százalék meggyőződése, hogy az elnök nem keresztény felekezethez tartozik.

A Népszabadság Hétvége mellékletében (Az én műveimet… 10.o.) Cristian Mungiu román filmrendező nyilatkozik, akinek A dombokon túl című, legújabb alkotása megtörtént eseményt dolgoz fel: 2005-ben egy kis moldáviai kolostorban ördögűzés következtében meghalt egy fiatal lány. Az idén Cannes-ban három díjjal elismert mű rendezője szeretné, ha a filmje társadalmi párbeszédet gerjesztene. Elmondta: „A szeretet csodálatos emberi képesség, de ennek az érzelemnek a nevében elképesztő dolgokat vittek véghez a történelemben. Az általam most feldolgozott tragédia is a szeretet jegyében történt – a másik megértése nélkül. Mindemellett a világon azt a legnehezebb eldönteni, hogy ki bűnös és ki nem. Az viszont biztos, hogy Romániában ma az intézményrendszer semmilyen felelősséget sem vállalt. Továbbmegyek, az is tény, hogy az egyház olyan extremitásokba csúszott bele, amelyek már köszönő viszonyban sincsenek azokkal az elvekkel és értékekkel, melyeket a szavak szintjén hirdet. Félreértelmezik a szerepüket. Romániában a kommunizmus után elkezdtek gőzerővel templomokat építeni, méghozzá állami pénzből. Ma több mint húszezer működő templom van, ugyanakkor csak ötezer iskola és ötszáz kórház. Ma az ország lakosságának kilencven százaléka ortodox vallásúnak vallja magát, ezen belül szintén kilencven százalék gyakorló hívőnek. Ha egy ország lakosságának ilyen magas százaléka állítja ezt magáról, akkor a logika azt diktálná, hogy hasonló arányban képviseljék az ennek megfelelő értékrendet – ez azonban nincsen így. Elképesztő agresszió jellemzi a román társadalmat, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy az egyház manapság helyesen használja-e a befolyását. Ráadásul a híveket félelemkeltéssel toborozzák, szó sincs itt megbocsátásról, toleranciáról… megrekedtek a felszínesség szintjén. Rengeteg a pompa és a dísz, míg az igazi értékekről régen elfeledkeztek… nem vagyok vallás- vagy egyházellenes, de naivan azt gondoltam, hogy ez az elképesztően intenzív hit majd jelentősen enyhít az ötven év kommunizmus által okozott értékválságon. Ehelyett csak az egyik üres rirtuálé váltotta fel a másikat. Mert ma mindössze ennyit jelent vallásosnak lenni. És egy ilyen rituálé okozta egy fiatal lány halálát, pusztán mert valakik azt gondolták, rabul ejtette valami szubsztancia, mely arra kényszeríti, hogy másképpen viselkedjen, mint az a saját lényéből fakadna.”

Magyar Kurír