Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (A szükség… 4.o.) az utcai kéregetésről készített riportot, s megkérdezte a keresztény egyházak véleményét is. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárságán közölték: az egyház mindig fontosnak tartotta a rászorulóknak nyújtott segítséget, de ez ma már összetett kérdés. „Ha valaki éhezik, akkor adhatunk neki aprópénzt, de adhatunk ételt is, esetleg odáig segíthetjük, hogy újra tudja építeni saját egzisztenciáját. Ez utóbbi lenne a legideálisabb, de egyben a legnehezebb is. Az egyház arra biztatja a híveket, hogy – különösen, amikor anyagilag nemigen tudjuk megtenni – odafigyeléssel, emberséggel vagy konkrét segítséggel forduljunk a nehéz helyzetben lévőkhöz.” Pásztory Ádám, a Magyarországi Református Egyház kommunikációs igazgatója Kálvin János gondolatait idézte. Eszerint az embereknek keményen kell dolgozniuk, hogy az élet fenntartásához szükséges eszközöket saját erőből tudják biztosítani, és elkerülhessék azt a függőséget, amit az utcai kéregetés jelent. „Kálvin úgy vélte, hogy a koldulás, de a munkanélküliség is ellentmond az emberi méltóságnak, ezért a városnak, az államnak és az egyháznak közös a felelőssége abban, hogy a munkanélküliséget megakadályozza. Kálvin Genfben betiltotta a koldulást, de ezzel párhuzamosan egyedülálló szociális programot is indított. Ezt a hagyományt követi a mai magyar református egyház is, ahol a hajléktalanmisszió szolgálata mellett a Magyar Református Szeretetszolgálatnak is vannak kapcsolódó programjai, amelyekkel segíteni próbálnak a rászorulókon.” A Magyar Evangélikus Egyház részéről Fabiny Tamás püspök gondolatait ajánlották a lap figyelmébe, aki azt mondta: keresztényként nem fordíthatjuk el tekintetünket a koldusok, hajléktalanok felől, „s bár mi a Bibliában leírt jézusi gyógyításokhoz hasonló módon beteget gyógyítani nem tudunk, de tudunk adni adományt, az életére nézve pedig iránymutatást.” Horváth-Bolla Zsuzsanna, az evangélikus egyház kommunikációs igazgatója a szabálysértési törvénnyel kapcsolatban elmondta: egyházi vezetőik többször is rosszallásukat fejezték ki a hajléktalanok kriminalizálásával kapcsolatban. „Tarthatatlan, hogy helyszíni bírsággal, feljelentéssel akarják sújtani azokat az embereket, akik egyébként is a társadalom peremén élnek. Jóléti társadalmunkban nem kellene, hogy zavaró tényezőnek tartsák a hajléktalanokat és a koldusokat, érdekükben szociális intézkedések megtételére lenne szükség” – mondta Horváth-Bolla Zsuzsanna. Hozzátette: segélyszervezeteiken keresztül igyekeznek minél többet segíteni a rászorulókon.

A Népszavában (7.o.) Paár Ádám Giesswein és Prohászka címmel állítja szembe egymással az egykori székesfehérvári püspök, illetve a volt győri kanonok, országgyűlési képviselő tevékenységét. Szerinte Giesswein Sándornál hitelesebben „senki nem képviselte a keresztény erkölcs, a demokrácia, a humanizmus és a társadalmi igazságosság összekapcsolását. Elvetett minden kirekesztő nézetet, gyámolította a munkásokat, hirdette a nők és a férfiak egyenjogúságát, és kitartott nézetei mellett, vállalva a szélmalomharcot, a megaláztatást. Giesswein személye ideális közös többszörös lehet. Prohászka személye és életműve elválasztja a jobb- és a baloldalt, Giesswein személye és életműve összeköti. Ha a társadalmi kohézió fontossága, a nemzeti összetartozás érdeke felől nézzük a dolgot, akkor Giesswein kultuszát kellene ápolni. Ő valóban sokszorosan kiérdemelte a konzervatívok és a baloldaliak közös tiszteletét.”

Magyar Kurír