Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (A pápa… 6.o.) beszámolója szerint XVI. Benedek pápa jövőre Horvátországba utazik. Ezt horvát egyházi és kormányzati tisztségviselők közölték. A lap a Balkán római katolikus bástyájának nevezi Horvátországot. Josip Bozanic bíboros, zágrábi érsek elmondta: a Szentatya elfogadta a horvát meghívást, és valószínűleg a jövő év első felében látogat el az országba, egy hétvégét tölt el a fővárosban. Ivo Josipovic államfő szerint a pápai vizit segíteni fogja Horvátország európai uniós csatlakozását. Az MH megemlíti, hogy a horvátok nyolctizede katolikus, az egyház befolyása még jelentős, de néhány közelmúltbeli felmérés azt mutatja, hogy a gyakorló hívek száma csökken. Az orgánum emlékeztet rá: XVI. Benedek elődje, II. János Pál háromszor járt Horvátországban.

Hazai és határon túli, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Nemzet (Bogdánffy Szilárd… 2.o.) közli, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tájékoztatása szerint ma hirdetik ki Bogdánffy Szilárd korábbi nagyváradi püspök boldoggá avatását. Az erről szóló dekrétumot XVI. Benedek pápa küldötteként Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvassa fel a nagyváradi székesegyházban.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (37.o.) Fáy Zoltán Élő lexikon címmel méltatja a vértanú püspök életútját, kiemelve, hogy Bogdánffy Szilárdot „Hatalmas tudása miatt tanítványai ’élő lexikonnak’ nevezték. Egy kortárs visszaemlékezése szerint a szeminárium lelki vezetője annyira művelt volt, hogy szinte bármelyik hiányzó tanárt helyettesíteni tudta, legyen szó görög nyelvről, botanikáról vagy matematikáról. A magas termetű, kisportolt pap, ha kellett, fizikai munkát is végzett: a háború alatt például a betegeket szállította az ideiglenes kórház emeletei között. A betegek látogatása és ellátása amúgy s szívügye volt.”

A Népszabadságban (Egyházi… 5.o.) Roszik Gábor evangélikus lelkész, az MDF egykori országgyűlési képviselője nyilatkozik, aki úgy véli: még most sem késő, a pártállami ügynökök teljes listáját nyilvánosságra kellene hozni. Roszik Gábor is felszólal azon a konferencián, amely az ügynökkérdés feldolgozásának egyházi fogadtatásával és teológiai értékelésével foglalkozik. A lelkész felidézte: Antall József, a rendszerváltás miniszterelnöke 1990 nyarán szembesült azzal, hogy egyik legjobb barátja – akiben gyermekkora óta megbízott – harminc éven keresztül jelentett róla. Feltehetően ez is közrejátszott abban, hogy a néhai miniszterelnök „szinte menekült az ügynökügy elől”, és erélytelennek mutatkozott az egyházi vezetők esetében. „Annak ellenére, hogy az egyházi vezetők átvilágítását a miniszterelnök elvileg szükségesnek tartotta az egyházak megtisztulása érdekében.”

A Magyar Nemzetben („Nagyon mélyről kell felkapaszkodni” 5. o.) Bölcskei Gusztáv református püspök nyilatkozik, aki elmondta: „Tudatosítani szeretnénk: a reformáció nem azért indult el, hogy felekezeti törés jöjjön létre! A mi történetünk sem 1517-ben kezdődik, hanem része a Krisztus által alapított egyház és keresztyénség történetének. A reformáció, a re-, azaz visszaformálódás mozgalma tehát nem töréspont, hanem tájékozódási pont. Azt keresték elődeink – s ez példa lehet mindannyiunknak –, hogyan lehet a legkövetkezetesebben megélni a krisztusi tanítványságot ebben a világban. Jelképerejű, hogy Luther a kolostori bezártságból kilépett abba a térbe, ahol az emberek többségének az élete zajlik. Megszületett a felismerés, hogy Krisztus követése megélhető az ember mindennapi hivatásában is. Maga a hivatás fogalma, mai értelmében, a reformáció szülötte. Addig csak papi elkötelezettséget jelentett. Holott az is lehet hivatás, hogy az ember tisztességesen végzi a munkáját, mondjuk jó kenyeret süt, nem károsítva meg a vevőjét.” A református püspök a közelmúltban találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel. Elmondta: „Azokról a lehetőségekről beszélgettünk, amelyek a közös felelősségvállalás lehetséges területei az egyház és az állam között. Ezek között talán a legidőszerűbb téma, hogy miként támogathatjuk a magunk sajátos eszközeivel a soron következő magyar európai uniós elnökséget. Miniszterelnök úr külön köszönetet mondott azért a segítségnyújtásért, amelyet egyházunk és a Kárpát-medencei református összefogás, az árvíz- és az iszapkatasztrófa idején megmutatott.” Bölcskei Gusztáv leszögezte: „Az elmúlt évtizedek is bizonyították, nem akartunk és nem akarunk egyik kormány kiszolgálói sem lenni. Megmondtuk, ha valamivel egyetértünk, azt is, amivel nem. Nyilván másképp fogalmaz az ember akkor, amikor olyanok kormányoznak, akiknek értékítéletei közelibbek a keresztyénséghez, mint abban az esetben, mikor azt érezzük, el akarnak bennünket lehetetleníteni. Abból, hogy a baloldali-liberális kormányok nem igazságosan finanszírozták átvállalt közfeladat-teljesítéseinket, rengeteg megoldatlan és elvarratlan probléma maradt ránk. Ezekből száz-egynéhány nap alatt korántsem oldódhatott meg minden, vannak tehát elmaradások, szóbeli ígéretek, amelyeket reményeink szerint rendez a kormány. Például itt van ez a fontos, egyelőre megválaszolatlan kérdés: ha már egyszerűsített szja-adózás lesz Magyarországon, egy kulcs, 16 százalék, mi lesz a következménye ennek az egyházfinanszírozásra, amely a személyi jövedelemadó egy százalékára épült. Azt várjuk, hogy e kérdésekről idejében, normálisan lehet tárgyalni, és hogy hosszú távú megoldások szülessenek… A szociális, közoktatási, egészségügyi, kulturális vonatkozású egyház-finanszírozás területén számos törvényjavaslatunk van, ezeket el is juttattuk az illetékes államtitkárságokhoz egyeztetés végett. A kölcsönös szándéknyilatkozatok több területen megvannak. Voltunk a bíboros úrral és a görög katolikus püspökkel Balogh Zoltán és Szászfalvi Zoltán államtitkároknál, akik előadták, a kormány a cigányság ügyében is stratégiai partnernek kívánja tekinteni az egyházakat. Erre mi valóban nyitottak vagyunk. Úgy gondolom, ebből a szempontból is jó, hogy túl vagyunk az önkormányzati választásokon, most már lehet – és kell is – a részletekről beszélni.” A református püspök kifejtette: „… az a fajta öntudatosság, amellyel a második Orbán-kormány és a miniszterelnök meg tudta mutatni és üzenni idehaza és Európa-szerte, hogy tényleg új vezetés van, nagyon érthető, mondhatni jó értelmű zavarodottságot keltett. Tudniillik azokban, akiket bosszant, hogy a magyar kormány nem fog többé mindent szó nélkül lenyelni, amit a pénzhatalmak, nagyhatalmak, a szomszédos országok magyarságot kisebbségi létükben is megnyomorító egyes erői tesznek. Ha a bankok mindenhatóságával szembeni fellépés nem lett volna egyértelmű, nyilván nem cikkeznének bizonyos nyugati véleményformálók sem arról, hogy itt mekkora a szélsőségveszély. Mi csak üdvözölni tudjuk, hogy a bankadó kivetése után legújabban intézkedések történtek a nagykereskedelmi áruházláncok, energiaipari és távközlési vállalatok válságmentesítő adójáról, illetve a nagycsaládosok adókönnyítéséről. Ez visszautal arra a szociális felelősségvállalásra és szolidaritáseszményre, amely a Kálvin János korabeli Genfben jellemző volt… rendeletben szabták meg, hogy a banki kamat mértéke nem lehet 5 százaléknál magasabb, sőt: hogy ha valaki igazán rászorul, annak kamatmentesen kell kölcsönt adni. Ez a világ felé fordulás, és itt van a keresztyén ember szabadsága, azaz felszabadulása arra, hogy jót cselekedjen. Ez újdonság volt a középkori hierarchikus zárt struktúra és gondolatrendszer után. Egészen más kérdés, hogy a keresztyén szabadsággondolat, mint minden szabadsággondolat, magával hozta a visszaélés veszélyét. De azokért a kinövésekért, amelyek például a szélsőséges liberalizmus formájában, vagy éppen a természet könyörtelen elpusztításában jelentkeznek, felelőssé tenni az igazi reformációt rövidzárlatos és téves gondolkodás.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (15.o.) P. Szabó Ernő A szakrális és a szép címmel méltatja R. Törley Mária szobrász művészetét, abból az alkalomból, hogy két kiállítása is látható egy időben Szegeden: a Gulácsy Lajos Teremben bronz kisplasztikái, plakettjei, domborművei szerepelnek, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola Klebelsberg-termében pedig szakrális műveit, az egyetemes katolicizmushoz kötődő, illetve magyar szenteket ábrázoló alkotásait állította ki. A cikkíró kiemeli, hogy a művésznő Szegedhez való kötődése erős, a Szent István téren áll Korb Flóris építőművészt, a téren álló víztorony tervezőjét ábrázoló büsztje, a hittudományi főiskola kápolnájában kapott helyet drámai erejű Korpusza és Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló szobra, a püspökségi egyházművészeti gyűjtemény pedig Szent Gellértet, a csanádi egyházmegye védőszentjét ábrázoló kisplasztikáját őrzi.

Magyar Kurír