Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (13.o.) Imával a bűnözés ellen címmel ad hírt arról, hogy imával próbálja meg visszaszorítani egy brit, devoni illetőségű rendőr a helyi bűncselekményeket és baleseteket. A 44 éves Roger Bartlett közös imaórákat szervez, amelyeken e nemes célokért fohászkodnak. A Népszava meglepőnek nevezi, hogy ezeknek az összejöveteleknek a jelek szerint valóban van értelme. A közös imák óta 26 százalékkal több bűncselekményt tárnak fel. 2007-hez képest ráadásul ez az arány 40 százalékos. A legtöbb eredményt a balesetek csökkentésében érték el: Észak-Devonban ezek száma egy év alatt 97-ről 32-re apadt. Arról nincs hír, hogy más rendőrőrsök is követik-e a devoniak példáját.

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (Kevesebb pénz… 4.o.) és a Magyar Nemzet (Hátrányban… 2.o.) beszámol arról, hogy elfogadhatatlannak tartja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK). gazdasági bizottsága az egyházi iskolába járó gyermekek súlyos diszkriminációját a 2008-ra vonatkozó pótlólagos egyházi kiegészítő támogatás botrányos alakulása kapcsán. Emiatt arra szólították fel a kormányt, haladéktalanul küldje el a számítás alapadatait és az ÁSZ véleményét. (Lásd tegnapi, február 22-ei számunkban a Kevesebb támogatást kapnak az egyházi iskolák diákjai című hírünket.)

A Magyar Hírlapban (14.o.) Hoppál K. Bulcsú Pogány bolhából katolikus elefánt címmel reagál a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) országjárására, hangsúlyozva, hogy annak fő üzenete, hogy a magyar államot, amely keresztény alapokra épült, nem érthetjük meg a keresztény hit megtartó ereje nélkül, a magyarság csak a kereszténység „komolyan vételével” lesz teljes értékű. A cikkíró súlyos kijelentésnek tartja ezt, de szerinte „… a történelmiségen kívül semmi sem támasztja alá, és egy téves azonosításon alapszik. Mert bizony van magyarság kereszténység nélkül is, amit az az egyszerű tény is bizonyít, hogy a ’magyar kultúra’ nem csak ’ezeréves’, mint a magyar állam. Az ezeréves egymás mellett élésnek a történelmi ténye még nem jelent egymástól való elválaszthatatlanságot, a kereszténység ugyanis nemzetek kereszténységéből áll össze, de nem nemzetekben áll fenn. Az egyház katolicizmusának (egyetemességének) a lényege ugyanis az, hogy nem léteznek autonóm, egymástól ilyen-olyan formában különböző nemzeti egyházak, hanem egy egyház áll fenn a római püspök fősége alatt. A magyarság eszme oldaláról nézve viszont teljesen mindegy, hogy a magyarság milyen kontextusban fogalmazódott meg az elmúlt évszázadokban. Joggal feltételezhetjük, hogy egy nem katolikus keresztény magyar is ugyanolyan magyarként definiálhatná magát, mint egy katolikus.” Az újpogányságot illetően a cikkíró figyelmeztet: „Előbb válik pogánnyá az, aki belépve a fogyasztás gigatemplomába, megveszekedetten csak a pénzt hajtja… a pogányság erejét tekintve össze sem mérhető a minket szinte mindenhol körülvevő liberalizmus burjánzó heterodoxiájával.” A szerző ezzel nem azt akarja mondani, hogy az egyháznak nincs joga védekezni a nyíltan keresztényellenes, pogány vallási megnyilvánulásokkal szemben, hanem csak azt, hogy „élet-halál harcát nem az ’újpogányokkal’, hanem – ahogy azt XVI. Benedek mondja – a ’szélsőséges liberális eszmék relativizmusának diktatúrájával’ kell megvívnia.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Vissza az értékekhez… 16.o.) a 75 éves Dobszay László zenetörténész nyilatkozik a gregorián jelentőségéről: „Először is Európa első magas rendű művészi tevékenysége és produktuma volt, olyan kulturális és zenei értékek jelentek meg benne, amelyek a maguk korához képest ugyanolyan fontosak, mint Bach vagy Brahms. Aki a zenetörténetet valamiképpen a birtokába akarja venni, nem hagyhatja ki ebből a gregoriánt. Másrészt, évszázadokon át a zenetanulásnak az alapja volt. Ennek következtében mindazok, akik a 16-17. századig komponálni kezdtek, hosszú időn át a gregorián hatása alatt álltak. Harmadrészt, az egyszólamúságban talán ennél nagyobb esztétikai értékeket a zenetörténetben nem hoztak létre. Gyakorlati jelentősége pedig, hogy a római liturgia ebben fejezte ki magát, a gregorián tehát nem más, mint az elénekelt római liturgia.”

Magyar Kurír