Napi sajtószemle

A Hetek (18.o.) Bíróság elé áll a pápa inasa címmel röviden foglalkozik a Vatileaks-üggyel, kiemelve, hogy nem egyedül cselekedett Paolo Gabriele, XVI. Benedek pápa volt komornyikja, aki több száz bizalmas dokumentumot juttatott el az olasz sajtóhoz, és tettét azzal indokolta a vizsgálóbíró előtt, hogy „az egyházban mindenhol rosszat, korrupciót látott”, ezért határozta el magát a cselekvésre, „Biztos voltam benne, hogy egy sokk… üdvös dolog lenne, amely segítené visszatéríteni az egyházat a jó útra.”

Ugyancsak a Hetek (2-3.o.) Hoz vagy visz? címmel számol be arról, hogy az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltje, a mormon vallású Mitt Romney a 42 éves wisconsini képviselőt, Paul Ryant választotta alelnökjelöltjének. A háromgyermekes Ryan buzgó katolikus, bár a lap megjegyzi, hogy politikai nézeteivel nem mindig váltotta ki a hivatalos egyház egyetértését. Idén áprilisban 98 amerikai katolikus püspök írt neki levelet, amelyben felkérték, hogy a szabadversenyes kapitalizmusra és a verseny elsődlegességére épülő gazdasági programjában ne hivatkozzon a keresztény doktrínákra, mert azok a rászorultak megsegítését és a szolidaritást is tartalmazzák. Sajátos módon Ryan libertariánus gazdasági elképzeléseit inkább a protestáns, evangéliumi körökben támogatják, mintsem saját vallásán belül -  írja a Hetek.

A Népszabadság (3.o.) A klérus a melegházasság ellen címmel adja hírül, hogy André Vingt-Trois bíboros, a francia püspöki kar elnöke Nagyboldogasszony napja alkalmából írott levelében élesen elítélte a homoszexuális házasságot, és ellenezte, hogy az egynemű párok gyerekeket örökbe fogadhassanak. A lap szerint a Franciaország összes katolikus templomában felolvasott levél meglepetést keltett, elsősorban azért, mert a szocialista kormány jövőre kíván beterjeszteni egy olyan törvényt, amely engedélyezné az egynemű párok házasságkötését. Elemzők szerint a bíboros levele a törvénykezési folyamat befolyásolásának szándékával íródott, márpedig ez az állam és az Egyház szigorú szétválasztásához ragaszkodó nyugat-európai államban szokatlan dolog - írja a Népszabadság. Az újság szerint többen furcsállják az időpontot is, 1945 óta a Katolikus Egyház nem készült külön imával Mária mennybevételének napjára. Az orgánum emlékeztet rá: korábban ez azért számított fontos egyházi ünnepnek, mert 1638-ban XII. Lajos király e napon ajánlotta Szűz Mária oltalmába az országot. Az Ifop közvéleménykutató felmérése szerint a franciák 65 százaléka – ezen belül a katolikusok 61 százaléka – helyesli a meleg és leszbikus párok házasságának engedélyezését.

A Népszabadság (2.o.) Történelmi vizit és a Magyar Nemzet (8.o.) Békítő pátriárka címekkel számolnak be arról, hogy történelmi látogatásra érkezett Lengyelországba Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje, aki megbékélésre szólította fel az oroszokat és a lengyeleket, hangsúlyozva: „Meg kell változtatni az országaink és népeink közötti kapcsolatok hangnemét. Ehhez csak azt kell kimondani, hogy bocsáss meg. A keresztény értékek és kultúra védelmében Európa- és világszerte az ortodox és a katolikus egyház egymás szövetségese és támogatója.”

A Magyar Hírlap (1.,12.o.) Szent István parancsolatai fiához, Imre herceghez címmel megállapítja: „A magyar törvénytár törvénykönyveit az a politikai és erkölcsi útmutatás nyitja meg, amelyet Szent István intelmei néven ismer a magyar történettudomány. Ezer évvel ezelőtti üzenete a mai magyarok számára is aktuális és érvényes. Az intelmeket 1031 előtt, tehát még Szent Imre herceg életében írta meg latinul a szerzője. Az eredeti szöveg latin másolatokban maradt fenn.”

A Népszabadságban („Ez maga a történelem” 6.o.) Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke nyilatkozik, aki elmondta: augusztus 20-ának legfontosabb üzenete „a nemzet egyesítése… Az új alkotmányból és az állampolgársági törvényből következően már meghaladta a 300 ezret azoknak a száma, akik kérelmezték a határon túliak közül a magyar állampolgárságot… Ez a folyamat azért is kapcsolódik Szent István ünnepéhez, mert az a fajta közjogi nemzetegyesítés valóban Szent István művének a folytatása, a mostani körülmények közt.” A KDNP elnöke egyetért Harrach Péter frakcióvezetővel, hogy Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök talpig becsületes ember volt. A lap közbevetésére – „talpig becsületes antiszemita?” – Semjén azt válaszolta: „Prohászka Ottokár a magyar szociális gondolkodásnak nemcsak csúcspontja, hanem a megalapozója is. A mai értelemben használt antiszemita vád azért abszurd vele szemben, mert 1927-ben meghalt.” Az újabb közbevetésére, hogy Prohászka megalapozta a hungarista ideológiát, nevéhez fűződik a numerus clausus, a miniszterelnök-helyettes azt válaszolta: „Prohászka semmiféle hungarizmusnak az ideológiáját nem alapozta meg. Ezek a náci, hungarista típusú ideológiák mindig neopogány, keresztényellenes mozgalmak voltak… 1927-ben még a szavak is mást jelentettek, mint 1933 után. Prohászka, ha élt volna abban a vészkorszakban, a zsidómentés egyik fő személyisége lett volna. Ugyanúgy, ahogy az általa létrejött és inspirált közösség és lelkiség tagja, Salkaházi Sára is. Azok a valóban szerencsétlen kifejezések, amelyek alapján Prohászkát antiszemitizmussal vádolják, az adott kor nyelvezetében mást jelentettek – a zsidó szó sokszor a kapitalizmus szinonimája volt. Prohászkának nagyon erős kapitalizmuskritikája van. És a zsidóság bizonyos részeinek a szerepét kritizálja, például a kapitalizmusban vagy a bolsevizmusban való szerepe miatt. Műveiben a perdöntő a szociális elkötelezettség. Bármiféle egyenlőségjel tétele a nácik és Prohászka Ottokár között – kiragadott idézetei alapján – történelmietlen, hamis és igazságtalan. A Prohászka esetében kifogásolt idézetekhez hasonlóakat lehetne kimutatni Táncsics Mihálytól kezdve sokaknál. A XX. századi történelem annyira terhelt különböző szempontokból, hogy értékvesztő leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy mindenki, akinek vitatható vagy akár elítélendő momentumok vannak a politikai életútján, annak az egész életművét dobjuk ki. Ez sokkal verejtékesebb, megszenvedettebb értelmezést és értékelést kíván.”

A Népszavában (7.o.) Vajda Péter Köztéri kanonizálás címmel nem tartja kétségesnek, hogy még ebben a választási ciklusban lehet új köztéri szobra Prohászka Ottokárnak. A cikkíró a történelem sajátos groteszkjének tartja, hogy e téren az ötletadó a Jobbik volt, e párt javaslatát karolta fel a Fidesz-KDNP. „A szerecsenmosdatás eseteként tarthatjuk nyilván a KDNP-s Harrach Péternek immár ezután a Parlamentben elhangzott védőbeszédét Prohászkáról.” Vajda számára egyértelmű, hogy az egykori székesfehérvári püspök antiszemita volt. Egyúttal emlékeztet rá: 1946 őszén bíborosként Mindszenty József kezdeményezte Prohászka boldoggáavatását. Ennek dokumentuma Shvoy Lajos püspök levele, amelyet Mindszenty 1946 októberében továbbított Rómába. Shvoy ebben azt állította, hogy Prohászka „prófétai lélekkel előre látta a jó és a rossz harcát, és az embereket kiemelni fáradozott a liberalizmus vallási közönyéből.” Vajda rámutat: „XII. Pius nem kívánt lépni az ügyben és a Vatikánnak ez az álláspontja azóta sem változott, mialatt Budapesten folytatódik – a ’magyar vallás’ méltatóinak, a rovásírás elkötelezettjeinek bevonásával – a numerus clausus építőmesterének világi-közéleti, köztéri kanonizálása.”

A Magyar Hírlapban (7.o.) Vámos György Prohászkától Zuroffig címmel emlékeztet rá, hogy a szoborállítás ellen tiltakozók történelmi ismeretei hiányosak, ugyanis 1984. április 2-án Székesfehérváron ellenvetés nélkül avatták fel Fülöp Elemér egész alakos Prohászka-szobrát, amely azóta is ott áll. A cikkíró megjegyzi: ekkor még Kádár János vezette az országot.

Magyar Kurír