Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Átadták… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Katolikus óvoda… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti érsek áldotta meg a Szent Anna Katolikus Óvoda új épületét tegnap a főváros IV. kerületében. Beszédében kiemelte: a katolikus oktatási intézmények segítik a szülőket abban, hogy hitük szerint neveljék a gyerekeket. „Fontos az óvoda és az iskola választásának szabadsága” – fogalmazott a bíboros prímás. Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi ügyekért felelős államtitkára elmondta: a Szent Anna-óvoda a szeretet civilizációját hirdeti. A szülőkhöz szólva hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy az oda járó gyerekek „tényleg szeretetközösséggé váljanak.” Pesti Imre budapesti kormánymegbízott felhívta a figyelmet, hogy az óvoda Szent Anna – Szűz Mária édesanyja, Jézus nagymamája – nevét vette fel, ami tökéletes választás, mert a nagyszülők támogatása nélkül nem lehet jól felnevelni a gyermekeket. Wintermantel Zsolt, Újpest fideszes polgármestere arról beszélt, büszke arra, hogy ennek az óvodának az elődje már évek óta működik a kerületben.

A Magyar Nemzet (Új kápolna… 15.o.) beszámolója szerint Szent Benedek tiszteletére emeltek templomot a Székelyföld csücskében, a gyimesfelsőlok-görbepataki kápolnát Őrfi József piliscsabai építész tervezte. A szentelő ünnepséget ma tartják. A fiatal építész, aki korábban már három kápolnát is tervezett, a tavaly ősszel elhunyt Makovecz Imre tanítványa. Elmondta: „A fából készült, magas tetős, alacsony bronzfalas épület alaprajza, metszete és szerkezetének logikája gyimesi népi motívumokat használ, a népművészeti minták térbe való átültetésére pedig volt már példa: Makovecz Imre paksi temploma is ebben a szellemben készült.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (40.o.) Rendi nedű címmel mutatja be Nyári Ödönt, aki Pomázon pék, a Balatonnál borosgazda. A portréból kiderül: a piarista rend már kétszer is az ő borait – előbb egy szürkebarátot, aztán egy kéknyelűt – választotta „rendi” nedűjének.

Szintén a Magyar Nemzet (39.o.) Liliomosok címmel harangozza be, hogy a Hír TV legközelebbi Ősök tere című műsora a magyar cserkészet történetével foglalkozik. Az adások időpontja: szombat 10.30, vasárnap 13.30, szerda 16.05, csütörtök 11.30.

A Népszava Szép Szó című mellékletében (Nem egy… 1.,3.o.) Csernus Mariann színművésznő nyilatkozik, aki elmondta, hogy 1948-ban a nagybátyja, „Hugó bácsi” – aki bencés rektor volt Pannonhalmán – adta őt össze az első férjével, Joó Lászlóval, a budapesti Szent István-bazilikában. Felidézte azt is, hogy 1981-ben jelent meg Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliájának hasonmás kiadása, 1982 februárjában mutatta be kétórás műsorában a Katona József Színházban, de még tavaly is előadta, idén is elő fogja. „Én úgy tudok elaludni, hogy elkezdem a Bibliát mondani. Egy óra az első rész. Általában az első negyedóra után elalszom. Ha fölébredek éjjel: hol hagytam abba? Ja, ott, hogy… Onnan folytatom megint. Én Istenben nem hiszek, nem vagyok hívő. Ilyen nincs, hogy ül valahol; hol van? Mindenhol. A természetben s mindenhol ott van. Az én rossz és a jó természetemben, a kutyámban és a magáéban is. Az orgonabokromban… Mindenben ott van, benne van, amit nevezzünk teremtő erőnek. De hogy ül egy szakállas, s azon gondolkodik, hogy kivel toljon ki… Nem… Jézus Krisztus nekem az abszolút mérték, az egyetlen olyan személyiség, akit szívemben-lelkemben tisztelek, Időnként megpróbálok vele társalogni. Az egy más kérdés, hogy nem válaszol. De énnekem azért belül valami szól. Ez egy csodálatos alak, hogy úgy mondjam. Bárhová megyek, nekem mindennap olvasnom kell Bulgakov Mester és Margaritájából. Nekem az egyik legnagyobb csoda a könyvek között. Jézus személye nem jelenik meg ’így’, mégis, egyszer csak olyan erő sugározza be a könyvet, de az elejétől a végéig; pedig nem is esik igazán szól róla…”

Az Élet és Irodalomban („Ez a hűség és a kitartás népe” 3.,4.o.) Komoróczy Géza történész nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg A zsidók története Magyarországon című, kétkötetes monográfiája. Elmondta: a IV. lateráni zsinat (1215) után „a római katolikus egyház… mindenáron igazolni akarta, hogy mindenkit meggyőzött a keresztény tanítás, a messiás eljöveteléről és a megváltásról. Attól fogva a zsidók megtérítése – vagy ha nem, akkor makacsságuk megbüntetése – vált az egyház fő politikai céljává.” Komoróczy hangsúlyozta: a keresztény antiszemitizmusnak nincs faji vagy etnikai éle, „ez kimondottan a vallást támadja. Morfológiailag a zsidók elleni fellépés pontosan azonos az eretnekek, a XIII. század óta a Balkánon és a Pireneusokban a katharok, illetve albigensek elleni fellépéssel, olyannyira, hogy a XIII. századi pápai ediktumok rendszerint együtt emlegetik a szaracénokat (mohamedánok), a zsidókat, az eretnekeket, elítélésük néha a szövegezésben is azonos..” Komoróczy nem tartja kétségesnek, hogy a keresztény zsidóellenesség a politikai antiszemitizmus előzménye, az ennek modernizált változata. „Amikor a II. században elkezdődtek a keresztények és zsidók, majd keresztények és pogányok között a hitviták, kialakult egy katalógusa a bibliai helyeknek – ez jelenti a héber Biblia mintegy 40 szakaszát –, amelyeknek az értelmezése körül folyt a vita, és ezekkel a XIX. századi politikai antiszemitizmus érvrendszere egyenesen kontinuitást mutat. Persze, a politikai antiszemitizmus már faji jellegű töltéssel is rendelkezik.” A történész hangsúlyozta, hogy a zsidókat érő középkori vádak „végső soron mind Jézus kereszthalálának evangéliumi elbeszéléséhez, közelebbről Máté evangéliumának egyik szöveghelyéhez kapcsolódnak: ’vére rajtunk és fiainkon’. Ez szolgáltatott ürügyet később húsvét táján a zsidóverésekhez is, mintegy Jézus keresztre feszítésének megtorlásaképpen. Az is afféle jámbor hagyományként rögzült a keresztény országokban, hogy a zsidókat nagypéntektől a feltámadásig, ami akkor még nem szombaton, hanem vasárnap hajnalban volt, mint az evangéliumban, távol tartják a keresztény ünnepektől. Tehát nem mehettek ki az utcára, nem ölthettek ünnepi öltözéket, nem imádkozhattak (’gajdolhattak’) hangosan a zsinagógákban…”

Magyar Kurír