Napi sajtószemle

A Hetek (12.o.) Visszaadja a pornócég adományát a katolikus egyház címmel közli, hogy a Váci Egyházmegye a lap cikkéből tudta meg, hogy a templomrekonstrukcióra felajánlott adomány mögött a pornográfiából meggazdagodott Docler Holding nevű cégcsoport áll. Magyar Bertalan, az egyházmegye sajtóreferense közölte: a Váci Egyházmegye nem kapott adományt a DH nevében. Kapott viszont egymillió forintos adományt ez év áprilisában az egyházmegye egyik alapítványa – Migazzi Alapítvány – a WebMindLicenses Korlátolt Felelősségű Társaságtól, a műemléki védelem alatt álló Váci Püspöki Székesegyház műemléki jellegének megóvására, belső és külső rekonstrukciós munkálatok elvégzésére. Miután a Hetektől tudomást szereztek arról, hogy a társaság a Docler Holding cégcsoport tagja, az egyházmegye illetékesei – Beer Miklós püspök egyetértésével – úgy döntöttek, hogy nem kívánják felhasználni a WebMindLicenses Kft. támogatását. Erről a döntésről értesítették a Migazzi Alapítvány kuratóriumát. A Hetek megjegyzi: a Docler továbbra is feltünteti honlapján a Váci Püspöki Székesegyházat mint támogatott szervezetet.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Rétvári Bence Európa válaszúton címmel megállapítja: az EU talán eddigi legsúlyosabb válságát éli gazdasági és pénzügyi szempontból, létezik azonban emellett egy mélyebb, „immaterális jellegű európai válság is – egy identitásválság, mely strukturálisan nagyobb horderejű, és veszélyesebb az európai nemzetek számára.” Ennek lényege pedig, hogy Európa „nem mer európai lenni, minden valódi értéktől álságos módon egyenlő távolságra próbál elhelyezkedni, lassan már-már saját zsidó-keresztény gyökereit tagadja meg, csak azért, hogy a politikai korrektség (senkit nem szabad megbántani, megsérteni, mert valamilyen szempontból mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik) látszatát fenntartsa. Azonban az értéksemleges Európa, melyben társadalmi mérnökök próbálnak gyógyírt találni az emberek problémáira, távol áll a józan ész parancsától és a természetességtől.” A KIM államtitkára emlékeztet azokra az esetekre, amikor az EU erélyesen szót emelt azon uniós forrásból finanszírozott magyar kormányzati kampány ellen, mely a terhesség-megszakítás helyett az örökbefogadás lehetőségét ajánlotta a várandós anyák figyelmébe, vagy arra az egyre szélesebb körben meghonosodó skandináv gyakorlatra, mely a nemek egyenjogúságának címszava alatt „nemsemleges” gendernevelést kínál az óvodásoknak, hogy majd ők eldöntik maguk, fiúk akarnak-e lenni, vagy lányok. Rétvári Bence figyelmeztet: a pénzügyi, gazdasági kérdések napirendre kerülésével együtt nem lenne elhanyagolandó az európai értékek kérdését is napirendre venni. Az európai alkotmányos szerződés tárgyalásának idején bebizonyosodott, hogy „igenis legitim az értékekről vitázni Európában, ugyanakkor azt is láttuk, hogy a tradicionális keresztény gyökerű értékek védelemre szorulnak, mivel már korántsem egyértelmű sokak számára azok létjogosultsága a XXI. század Európájában. Nekünk, magyaroknak és a hozzánk hasonló történelmi fejlődést átélt közép-európai nemzeteknek egymást erősítve kell kiállnunk a közös és valódi európai értékek mellett, valamint ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ha bármilyen döntés születik közös jövőnkről, mely a válságból való kilábalás esélyét növeli, abban minden tagállam részt vegyen és beleszóljon.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Stumpf István… 2.o.) beszámol a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium évnyitójáról, amelyen Stumpf István alkotmánybíró, a kollégium tanulmányi tanácsának a tagja elmondta: szükség van olyan emberekre, akik hisznek a keresztény értékekben. Európa válságban van, de a gazdasági válságnál sokkal súlyosabb a lelki és az értékválság. A volt kancelláriaminiszter tarthatatlannak mondta,  hogy Európa társadalmaiban a keresztények kisebbségbe kerülnek.

A Hetekben (20-21.o.) Finta Szilvia Vissza Jeruzsálembe című, a zsidókereszténységet bemutató tanulmányának második részében rámutat: a judaizmus részéről gyakran megfogalmazódik, hogy az Újszövetség antiszemita írás. Szerinte azonban „Ennek a vádnak a kétezer éven át a szövegre települt antiszemita írásmagyarázat, illetve ebből fakadóan a történelmi kereszténység zsidók elleni bűntettei az okai. A judaizmuson belül a történelmi tapasztalatok miatt érthető módon nagy a védekezés, és sokan a messiáshívőkre, mint ’a szellemi holokauszt kivitelezőire’ tekintenek. 1983 óta a Zsidók a judaizmusért” keretein belül úgynevezett deprogramozó rabbik működnek, akik a messiáshívő zsidók visszatérítésére, a még „el nem csábított zsidók” felvilágosítására összpontosítanak.” A judaizmusban ugyancsak mai napig gyakorlat, hogy miután egy családtag elfogadja Jézust Messiásként, a család halottnak nyilvánítja, megtagadják tőle zsidóságát. Jellegzetes példa erre Martin Chernoff-nak, a messiáshívő judaizmus megteremtőjének a temetése is. 1985-ben, amikor visszaadta lelkét a Teremtőnek, nem volt zsidó temető, mely befogadta volna a testét. De Izraelen belül is többször előfordul, hogy az izraeli Legfelsőbb Bíróság megtagadja az állampolgárságot cionista, zsidó származású egyénektől, Jézusban mint Messiásban való hitük miatt. Mindazonáltal egyes evangéliumi, karizmatikus keresztény körök, liberális és reformzsidók a messiáshívő judaizmust üdvözlik, hallgatólagosan támogatják, a mozgalom léte pedig hasznot hoz az egyház és a zsidóság kapcsolatában, „hiszen az egyházat zsidó gyökereire emlékezteti; zsidós zenei világával világszerte megújítja az egyházi dicséretet; segít ellenállni az antiszemitizmusnak; az első századi zsidókeresztény gyülekezetek problémáiba, a keresztény hit bibliai kontextusába enged belátást, a mozgalom vezetői szerint pedig a Messiás jövetelének egyértelmű jele.”

Magyar Kurír 

(bd)