Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (30.o.) Jaroslaw Gizinski Keresztény Európa? címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy a múlt héten négy brit személy jelent meg a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, valamennyiüket keresztény hitük nyílt megvallása miatt ért súlyos jogsérelem. Shirley Chaplin ápolónő, több mint harminc éven keresztül hordott kis ezüstkeresztet a nyakában, míg egy napon megtudta, hogy „higiéniai okok miatt” ez nemkívánatos. Mivel többszörös felszólítás ellenére sem volt hajlandó levenni a nyakláncot, elbocsátották állásából. Nadia Eweida hasonló okok miatt a British Airwaysnél veszítette el állását. Lillian Ladele-t azért küldték el, mert a londoni anyakönyvi hivatal dolgozójaként nem volt hajlandó részt venni homoszexuális polgári esküvőn. Csakúgy, mint Gary McFarlane-t, aki a házasulandó pártok tanácsadója volt, de az egyneműekkel nem akart találkozni. A cikkíró leszögezi: „A kontinens gyakorlatában győzött valami furcsa és érthetetlen politikai felfogás, mely az európaiaknak tiszteletet és toleranciát parancsol az idegen vallások iránt, miközben nekünk szégyenkeznünk kell saját hagyományaink miatt. Mintha a kereszténység csak inkvizíciót és erőszakos hittérítést jelentene. Eme idiotizmus jegyében még a karácsonyi képeslapokról is eltűnt a ’Christmas’ szó. Ez persze más vallásokra nem vonatkozik.” A szerző emlékeztet rá, hogy amikor a közelmúltban „egy óvatlan” német bíró nem eléggé humánus eljárásnak nyilvánította a körülmetélést, hatalmas politikai vihart kavart, „Parlamenttől kormányig mindenki versenyezve igyekszik jóvátenni ezt a szörnyű bakit, amellyel egyszerre a zsidókat és a muszlimokat is sikerült felingerelni. Shirley Chaplintől idáig még bocsánatot sem kértek.” Jaroslaw Gizinski szerint a strasbourgi bíróság döntése a négy brit személy ügyében precedensértékű lehet egész Európa számára, de a szerző nem optimista: „Eme tiszteletre méltó testület rendkívül rest foglalkozni nyelvi, kisebbségi és vallási kérdésekkel. Most is valószínűleg munkaügyi esettanulmány lesz belőle, amelyből feltehetően nem sok minden következik majd. Persze, szeretnék tévedni. Legalább azért, hogy teljesen ne veszítsem el az Európába vetett hitemet.”

A Népszabadságban (12.o.) Takács Imre Támogassák a nélkülözőket címmel tér vissza arra, hogy a közelmúltban elhunyt Carlo Martini bíboros, Milánó egykori érseke halála előtt nem sokkal interjút adott a Corriere della Serának, s abban bírálta a katolikus egyházat, s azt javasolta XVI. Benedek pápának, hogy a szegények nyomorúságát ismerő papokkal vegye körül magát. A cikkíró emlékeztet rá, hogy az előző pápának, II. János Pálnak nem volt erre szüksége, jól ismerte a szegények életét. Takács felidézi azt is, hogy Erdő Péter bíboros prímás a Népszabadságnak augusztus 18-á adott interjújában hangoztatta, „a jó államnak a hivatása az, hogy szolgálja a közjót”, így az elesett emberek védelmét. Jacques H. Dréze professzor pedig a Vatikánban egy nemzetközi tanácskozáson megfogalmazta: „Azt várom a katolikus egyháztól, beleértve a Szentszéket is, hogy kérlelhetetlenül emlékeztessen arra a különös figyelemre, amelyet Jézus Krisztus mindennapi élete során és tanításaiban a legszegényebbekre, a legelesettebbekre fordított.” Takács hozzáteszi: „Hazánkban, amikor nő a szegénység, az egyház vezetőinek folyamatosan figyelmeztetniük kellene a döntéshozókat a nélkülözésben szenvedők támogatására. Erre számtalan lehetősége van az egyháznak, mert már többször bebizonyította, hogy a jelenlegi kormányt támogatja.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Lukács Csaba Nyilvános léböjt címmel foglalkozik azzal, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és az általa vezetett Demokratikus Koalíció (DK) másik három tagja egyhetes éhségsztrájkot folytat a Kossuth téren, így tiltakozva a választási regisztráció tervezett bevezetése ellen. A cikkíró abszurdnak tartja, hogy jól táplált DK-tagok is csatlakoztak egy órára az akcióhoz,  miközben a Kossuth tértől nem messze naponta sok százan állnak órák hosszat sorba az ingyenes ételosztáson. „Ők valóban éheznek” – írja Lukács, és idéz Anselm Grün német bencés Böjt – test és lélek imája című könyvéből: A böjt bizony gyakran becsületesebb könyörgés lenne Istenhez, mint azok a vérszegény fohászok, amelyeket istentiszteleteinken előadunk. A közös böjttel a keresztények sok szakadékot áthidalhatnának: a felekezetek közötti szakadékokat, az egymással veszekedő politikai pártok közötti szakadékokat. Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy; aki nem vágyakozik, az nem virraszt, és aki nem virraszt, azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani…” Lukács Csaba hozzáteszi: „Gyurcsány Ferenc médiának szánt, nyilvános böjtje egyszerre pofátlan és bicskanyitogató módon érzéketlen: néhány kamera és vakuvillanás kedvéért éhezőt játszik a milliárdos abban az országban, ahol tényleg nagyon sok embernek gond a napi betevő.”

A Heti Válaszban (Szkanderország… 23-35.o.) Cserhalmi György színművész nyilatkozik, aki a főszereplője a lánya, Cserhalmi Sára által rendezett, Drága besúgott barátaim című filmjében. Elmondta: „Egy-két bocsánatkérés ide nem elég. Azt szeretném megérni, hogy mondjuk egy püspök nézzen a hívei szemébe azzal, hogy ’bocsánatot kérek tőletek, mert mind a háromezreteket besúgtam’. Ez fölemelő lenne, de ilyet még nem láttunk.” A lap közbevetette: Kiszely István régész-antropológus még a bencés rend tagjaként jelentett Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátról. Kiszely fontosnak érezte, hogy halála előtt megkövesse mindazokat, akik ellen vétett. A lap szerint azért ez ad reményt. Cserhalmi ismeri ezt a történetet, de nem tartja jellemzőnek. Emlékeztetett: „Nekünk nem volt olyan evangélikus lelkészünk – mint a németeknek Joachim Gauck jelenlegi államfő –, aki rátette volna a kezét az aktákra, s azt mondta volna, hogy ez a mienk, aki kíváncsi rá, megnézheti. Mi inkább lelakatoltunk mindent.”
Magyar Kurír
(bd)