Napi sajtószemle

– 2012. szeptember 26., szerda | 9:24

A szeptember 26-i nyomtatott lapok szemléje.

A Népszabadság (A kakas… 13.o.), a Népszava (Plusz hétszázmillió forint… 6.o.), a Magyar Hírlap (Befejeződhet… 13.o.) és a Magyar Nemzet (Minden magyar… 15.o.) is beszámolnak arról, hogy Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője tegnap bejelentette: jövő év májusának végére befejeződhet a Mátyás-templom felújítása, ennek érdekében a kormány többletforrást biztosít a rekonstrukciónak. A kabinet egyrészt visszaadja azt a félmilliárd forintot, amit 2010-ben a szocialista kormányzás alatt elvontak, valamint további 200 millió forintot is folyósít, míg jövőre egymilliárd forintot terveznek a munkálatokra.

A Magyar Hírlap (Somogyi Győzőt köszöntötték… 13.o.) közli, hogy megnyílt a 70 éves Somogyi Győző Kossuth-díjas festő- és grafikusművész kiállítása a székesfehérvári Szent István Művelődési Házban. A művészt Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök köszöntötte, méltatva munkásságát.

A Magyar Demokratában (Működik a Gondviselés… 58-61.o.) Kerényi Lajos piarista pap, a budapesti, Külső-Ferencvárosban lévő Szent Kereszt-templom plébánosa nyilatkozik, aki a nyáron ünnepelte 85. születésnapját és pappá szentelésének 60. évfordulóját. Elmondta: „Nagyon nagy a felelősségük a vezetőknek. Feltétlenül szükséges, hogy alkalmasak legyenek tudásukat és jellemüket tekintve, de a szeretetben is meg kell felelniük. Vigyázniuk kell, el ne induljanak a züllés útján! Tisztának kell maradniuk a hazugságtól, korrupciótól, mert egyébként nem sokat ér a rang. Elég volt már a sok korrupt vezetőből, akik elrontottak annyi mindent. Most igazi, önzetlen, hivatásukat megélő vezetők kellenek. Nagyon fontos továbbá, hogy rendelkezzenek transzcendens távlattal, mert természetfölötti nélkül nem tud kiteljesedni semmi.” Lajos atya szerint olyan időket élünk, amikor hiányzik az emberekből a hivatástudat. „Ennélfogva hiányoznak a hivatások is: kevés a papi, szerzetesi hivatás, kicsit vergődünk. De nincs házasságra való hivatástudat sem. A fiúknak és a lányoknak olyan stramm emberré kellene válniuk, hogy vállalni tudják egymást egy egész életre és mindig boldogítani tudják a másikat. Ennek forrása az, hogy bensőnkben gazdagok és rendezettek legyünk. Ha mindez kialakul, már vállalni tudják a felelősséget a gyermekekért is, akiket bölcsen fel kell nevelniük. Ez a jövő felépítésének igazi módja. Hiszem, hogy most már egy jobb világ fog következni, ahol a bölcs hivatástudat is megnő.” A pap szerzetes emlékeztet rá, hogy a Szentírás szerint a vérfolyásos asszony lopva odament Jézushoz és megérintette. Annyira bízott és hitt, hogy rögtön meggyógyult. „Nem mondta azt, hogy ha most meggyógyítasz, vagy jelet adsz, hiszek benned. Isten nem szereti, ha én várok jelet, hanem az kedves előtte, ha őrá építkezve, a belé vetett bizalommal neki kezdek a feladatomnak. Mózesnek azt mondta az Úr, hogy üssön rá a sziklára, s abból víz fog folyni, de Mózes – biztos, ami biztos – kétszer ütötte meg a sziklát, mert kételkedett: nem is mehetett be az ígéret földjére. De emlékezhetünk Péterre is, aki elindult Jézus felé a vízen, de megijedt és süllyedni kezdett. ’Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?’ Ne vegye dicsekvésnek, hogy saját példát mondok, de szerintem jól illusztrálja mindezt a plébániánk esete: elődeim elhanyagolták a templomot, a szmog miatt feketék voltak a falak, beázott és kacatok hevertek mindenütt a környezetében. Elkezdtük a felújításokat, úgy, hogy ötmillió forintunk volt összesen, de bíztunk a Gondviselésben. Mára nagyon szép a templomunk, sikerült mindent felújítani, már csak egy új orgonát szeretnénk: a munkálatok azonban több mint százmillió forintot emésztettek fel. Amikor megszorultunk, valahonnan mindig érkezett segítség, soha nem kellett kölcsönt fölvennünk és soha nem volt adósságunk – működik a Gondviselés.” Lajos atya egyúttal figyelmeztet: „A Megváltó mindent megtett: meghalt és feltámadt érettünk, nagyszerű jövőképet vázol elénk, de nekünk kell odaszegődni mellé. Bőven van még mit tenni: gyóntatni, segíteni a megbánást és megbocsátást, keresni és megmutatni a szépet és a jót. Gyógyítani a lelkeket, hogy egyre kevesebb mérges ember legyen, mert a mérges ember – milyen nagyszerűen fejezi ki a nyelvünk! – mérgezi a környezetét. Belsőleg rendezett, derűs, optimista emberekre van szükségünk. Sugároznunk kell a derűt és hitünk örömhírét.”

Magyar Kurír