Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (A Szentszék… 6.o.) és a Magyar Nemzet (Szentszéki elismerés 1.o.) is beszámolnak arról, hogy az Út a Békéhez díjjal tüntette ki Áder János köztársasági elnököt a Szentszéknek az ENSZ mellett működő állandó megfigyelőmissziója. A díjat a misszióvezető, Francis Chullikatt nuncius adta át New Yorkban. Az Út a Békéhez Díj Alapítvány igazgatótanácsa azért ítélte oda a díjat a magyar államfőnek, mert hazánk sokat tett az emberi élet és a házasság intézményének tiszteletben tartásáért. 

A Magyar Nemzetben (7.o.) Lukács Csaba Lélek nélküli demokrácia címmel fűz kommentárt Áder János kitüntetéséhez. A cikkíró tényként szögezi le, hogy Európában „A boldogság egyenlő lett az anyagi javak birtoklásának örömével, a tolerancia pedig arról szól, hogy szalonképtelennek nyilvánítunk mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogy az ’illendő’ a modern és haladó Európában. A vallás pedig avítt és túlhaladott, helyette a profit lett az új Mindenható.” Eközben „A csökkenő népességű, értékvesztett keresztény Európával szemben, közvetlenül a szomszédban formálódik egy robbanásszerűen növekvő, életerős iszlám közösség. Az ő társadalmukban nem kérdés a család fontossága, nem szégyen a hit és a hagyomány, nem bankszámla és jólét kérdése a gyerekvállalás. Attól tartok, hosszú távon nekik lesz igazuk.”   

A Magyar Hírlap (Orbán Viktor… 1.,5.o.) és a Népszabadság (Kampánybeszéd… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy a Grúziában tárgyaló Orbán Viktor miniszterelnök ellátogatott az ősi bagrati katedrálisba is.

A Magyar Nemzet (10.o.) Vérgőzös izlandi versek címmel idézi az Aberdeeni Egyetem történészét, Tarrin Willst, aki azt állítja, hogy nem az inkvizíció szerzeteseinél, hanem a kora középkori izlandi sagákban találkozhatunk először a modern kriminológiában is használt bűnözői profilokkal. A korai viking társadalom ezzel a módszerrel próbálta meg kiszűrni a közösségből a kifejezetten erőszakos, illetve gyilkosságra hajlamos elemeket.

A Népszabadságban (12.o.) Achs Károly A selejt oldalán állva címmel felidézi, hogy még a nyár elején „az iskolaügy csúcsminisztere” azt mondta, hogy „ az egyházi ingatlanrendezés gyümölcsei azok a gyermekek, akik tisztességes nevelést is kapnak. Az egész magyarországi iskoláért felelős államtitkár pedig szembeállította az értéktelített és az ateista iskolát.” A lelkész felmenőkkel rendelkező és világi iskolában tanító szerző megjegyzi: „Észre sem veszik, hogy akaratlanul is megbántanak sokakat. Például az egyházi iskolák tanárait: mintha az ő értéktelítettségük, nevelésre való hajlamuk nem saját egyéniségüktől, hanem fenntartójuk kilététől függene. És minket is, akik tudatosan a rosszabb körülmények ellenére is a nem egyházi oktatást (nevelést!) választjuk gyermekeinknek, vagy magunknak munkahelynek. Azt is nehezen viselem, ha államtitkárok akarják megmondani, mit gondolok jól, mit rosszul.” Achs Károly leszögezi: „Az egyház önmagában még nem jó. A jó egyház jó. Madáchnál a római szín végén Péter apostol egyszerű csuhában mond egy rövid, de fantasztikus prédikációt, majd a legelesettebb mellé áll, nem kis katarzist előidézve az életük ürességére rádöbbenő szereplőkben. Konstantinápolyban a főpap viszont fejedelmi pompában jelenik meg, Ádám segítséget kérne tőle, de ő csekély dolgokra nem ér rá, mert ki kell végeztetnie néhány embert egyetlen i betű miatt.” A cikkíró szerint az egyházi és a világi iskoláknak el kellene jutniuk odáig, hogy felszabadultan tudjanak örülni egymás sikereinek, vagy hogy éppen közös programokat szervezhessenek.

Magyar Kurír