Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Napi… 9.o.) az ANSA olasz hírügynökségre hivatkozva közli, hogy a Vatikán novembertől szigorúbban szelektálja a hivatalaiban dolgozó laikusokat és egyháziakat. Az intézkedést a lopásért elítélt pápai komornyik, Paolo Gabriele okozta botrány tette szükségessé. Vatikáni források szerint november elsejétől a szentszéki államtitkárságon felállított öttagú bizottság válogatja ki a vatikáni állásokra jelentkezőket, akár laikusoktól, akár egyháziakról van szó.

A Népszava (9.o.) Poénpárbaj a gálavacsorán címmel számol be arról, hogy Barack Obama jelenlegi amerikai elnök és kihívója, a republikánusok elnökjelöltje, Mitt Romney is a hagyományokhoz híven részt vett a New York-i érsekség jótékonysági gálavacsoráján a Waldorf Astoria hotelben.

A Hetek (21.o.) Fenyegető megbékélés címmel megállapítja: az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) programja a politikai és jogi érdekérvényesítés mellett az iszlámmal szembeni kritikák teológiai semlegesítését is céljának tekinti. A lap szerint ennek a törekvésnek a jegyében fogant a Közös szó egymás között című nyílt levél, amelyet muzulmán tudósok intéztek XVI. Benedek pápához és más keresztény felekezetek vezetőihez. A 2007-ben kelt dokumentum, amelynek egyik kezdeményezője Ekmeleddin Ihsanoglu, az OIC főtitkára, mára az iszlám-keresztény párbeszéd legtöbbet hivatkozott értelmezése lett. A kritikusok szerint a nyílt levél hamis egységet tükröz: egyszerre tagadja a kereszténység alapvető hitvallását és rekeszti ki a zsidóságot a vallásközi párbeszédből. Figyelmeztető, hogy a megbékélésnek egyértelmű korlátot szabnak: „Muzulmánokként azt mondjuk a keresztényeknek, hogy nem vagyunk ellenük, és az iszlám sincs ellenük – mindaddig, míg nem indítanak háborút a muzulmánok ellen a vallásuk nevében.” A lap rámutat: ez a megfogalmazás a Koránra hivatkozik, és a cselekedetek iszlám értelmezésétől teszi függővé, hogy miként reagálnak a muzulmánok. Elutasító a dokumentum Jézus keresztény értelmezésével kapcsolatban is: „A muzulmánok elismerik Jézus Krisztust messiásnak, nem olyan értelemben, mint ahogy a keresztények (de maguk a keresztények sem tudnak maguk között megegyezni Jézus Krisztus természetéről), hanem a következő formában: ’Mária fia, a messiás Jézus Isten küldötte, és egyben az Ő Igéje, akit Máriába ültetett, és egy Tőle származó Szellem.” A Hetek bírálóan említi, hogy a Közös szó nyilatkozatot a vitatott pontok ellenére széles körben méltatták a keresztény világban, többek között Rowan Williams canterbury-i érsek és maga XVI. Benedek pápa is, aki 2009-es keleti útján azt mondta, hogy a levél a „szeretet üzenetét hordozza.” Az orgánum arra is emlékeztet, hogy a pápa igyekezett megbékéltetni a muzulmán vezetőket, miután tiltakoztak 2006-os regensburgi beszéde ellen, amelyre válaszul íródott a fent említett nyílt levél.

Ugyancsak a Hetek (18-19.o.) A menny létezik címmel közli, hogy megjelenése előtt lett első számú bestseller egy nemzetközi idegsebész könyve, amelyben halálközeli állapotban a túlvilágon megtett utazását írja le. A lap szerint Eben Alexander történetét az különbözteti meg a számos hasonló beszámolótól, hogy a professzor, aki egy ritka típusú, akut lefolyású agyhártyagyulladás miatt egy hetet töltött mély kómában, úgy élte át ezt a modern dantei utazást, hogy közben a kórházi műszerek semmiféle tudati aktivitást nem mértek nála. Miután felépült, Eben Alexander éveket töltött azzal, hogy tudományos magyarázatot találjon az átélt élményekre. Azt állítja, hogy ez lehetséges, de ehhez a tudománynak ki kell lépnie a XVIII. század óta elfogadott korlátok közül. Mint mondta, „a tudatra építő reduktív materializmus olyan, mint az éjszakai országút, ahol a fények megvilágítják az utat, de sötétben hagyják azt a világot, amin az út keresztülvezet. A spirituális megismerés viszont ezt is meg tudja világítani.” Az idegsebész így idézi fel mennyei élményeit: „Az utazásom elején a felhők között találtam magam. Ezek a felhők nagy, habos, rózsaszín-fehér színűek voltak, és élesen elváltak az ég kékesfekete hátterétől. Messze-messze a felhők felett átlátszó, csillogó lények cikáztak az égen, akik hosszú, sodródó csíkokat hagytak maguk mögött. A lények ismerősnek tűntek, de különböztek a földi élőlényektől. Fejlettebbek voltak nálunk, az élet magasabb formáját képviselték. Úgy tűnt, mintha a dallamok a szárnyas lényektől származnának. Az örömteli hangok úgy áramlottak a bensőjükből, ahogy mozogtak, mintha nem tudták volna magukban tartani. Ez a hang anyagszerűnek tűnt, mint amikor az ember érzi a bőrén az esőt, de mégsem lesz tőle vizes.” Eben Alexanderhez utazása elején csatlakozott egy csodálatosan szép arcú, aranybarna hajú és sötétkék szemű fiatal nő, aki egyszerű szabású, de nagyon élénk színű ruhát viselt. Szemében a Földön ismert szereteten túli tekintete volt, ám annak minden dimenzióját egyidejűleg magában hordozta. Az idegsebész szavak nélkül kommunikált hölgykísérőjével. Az üzenet lényege a következő volt: „Mélyen szeretett és értékes lény vagy örökre Semmitől sem kell félned. Semmit nem ronthatsz el.” Az idegsebészt és kísérőjét egy meleg, lágy széláramlat érte: „Ez a kiáradó érzés még intenzívebb volt, és isteni jelenlét fogta körül az orvost, ami mintha még magasabb rezgésű tartományokból áradt volna… az orvost a fény, a színek, a szépség és a feltétlen szeretet hatalmas erejű áramlása töltötte be” (A témával kapcsolatban lásd még Újabb felismerések a halálközeli élményről című hírünket lapunk 2011. szeptember 30-ai számából – a szerk.)

A HVG-ben („Új eget feszíteni” 34-35.o.) a 90 éves Schweitzer József nyugalmazott főrabbi nyilatkozik, aki elmondta: „A gyűlölködés nem most született. Amikor apám társaságában elhangzott egy antiszemita megjegyzés, kihívta párbajra az illetőt. Polgárember nem pofozkodik. Aztán megbeszélték, és elsimult az ügy. Manapság hiányzik a párbeszéd. A közélet megosztott, a politikában nem ellenfelek vannak, hanem ellenségek. Az előzetes elfogultságok ellehetetlenítik az együttélést. Ha megkérdeztem volna azt a fiatalembert, aki odajött hozzám idén nyáron, és közölte, utálja a zsidókat, miért érez így, nem biztos, hogy tudott volna válaszolni. Az antiszemitizmus nem kell, hogy okszerű és logikus legyen, és inkább szól magukról az antiszemitákról, mint a zsidókról. Rabbiként mindvégig feladatomnak éreztem közelíteni a szemben álló feleket, beszélgetést kezdeményezni, de igazából nem a mi feladatunk felszólalni az antiszemitizmus ellen. A kiállás inkább a legmagasabb etikai köröktől, a nagy műveltségű, de nem zsidó tudós emberektől várható, vagy az egyházi főméltóságoktól. Hogy tanítsanak, és felemeljék a szavukat. Nem vagy alig hallani ilyen hangot. Példaadó Erdő Péter bíboros úr kijelentése, miszerint az antiszemitizmus ellentétben áll a kereszténységgel. Ráadásul a demokrácia fogalmával is összeegyeztethetetlen. Ideje lenne elgondolkodni és olyan közviszonyokat teremteni, hogy az állampolgár felekezeti hovatartozás nélkül azt mondhassa, itt kellemes élni… A környeztünkben történtek ellenére sem szabadna teherként megélni mindezt. Isteni rendeléssel kerül az ember zsidó családba, ami rengeteg jó dologgal is jár. Ahogy a régi mondás tartja, nehéz zsidónak lenni, de egyben nagyon jó. Legfőképpen hitet, etikát, kultúrát, közösséget és összetartozást jelent.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Ugró Miklós Az egyházüldözés módszertana címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy az egyházak közelmúltját kutató „Fehér Hollók” munkacsoport kiadta Berényi István 1963-ban megjelent, A klerikális reakció ellenséges tevékenysége népi demokratikus rendünk ellen… című jegyzetét. Berényi a BM klerikális reakció elhárításával foglalkozó alosztályának vezetője volt 1957-től 1963-ig. Hét pontban sorolja fel a klerikális reakció tevékenységének megakadályozására alkalmas eszközöket: Őrizetbe vétel, ha az ellenséges személy vagy csoport tevékenysége dokumentálva van, és ha a párt és a kormány politikája ezt lehetővé teszi; Bomlasztás; Egyházfegyelmi eljárás; Az Állami Egyházügyi Hivatal irányításával a felső egyházi vezetés hajtja végre; BM-szervek által történő figyelmeztetés; Az egyházi személyek lejáratása; Rendőri felügyelet; Állami szervek igénybevétele papok áthelyezésével kapcsolatban. Ugró Miklós rámutat: „Miközben  ezeket a módszereket alkalmazták, meggyőződésük volt, hogy az egyházi emberek romlottak, becstelenek és jellemtelenek, ők viszont ezen módszerek által is jobbak, becsületesebbek, tisztességesebbek lesznek.” A cikkíró megállapítja: „Berényi tananyaga értő és méltó hallgatók szellemi tápláléka lett. Bomlasztani, lejáratni, kompromittálni, egyházakat üldözni, vallásokat gyalázni nagyon megtanultak. Ezek a kommunista szakértelem legszebb fejezetei. A történelmi egyházak a rendszerváltás után tizenöt évig felháborodottan tiltakoztak az ellen, hogy szembesítsék őket a múltjukkal. Alaposan megdolgozták őket, s ez a tény akár még a Berényi-félék dicsérete is lehet.”

A Népszabadságban (7.o.) Cseri Péter Tizenhat dioptria ajándékba című riportja szerint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat eddig 2500 szemüveget adományozott szegény családok gyerekeinek és hajléktalanoknak. A riportból kiderül az is, hogy a máltaiak által elvégzett gyermekszemészeti szűrővizsgálatok kimutatták, hogy a társadalom perifériáján felnövők 15 százalékának szüksége lenne szemüvegre, ám sokan nem jutnak hozzá. Sőt, a legszegényebb körülmények között élő gyerekeknek a 3-4 százaléka a szemüveg hiánya miatt már úgynevezett tompalátónak számít, vagyis az ő látásuk – a késői diagnózis esetében – már alig javítható.

Magyar Kurír

(bd)