Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (15.o.) Szentté avatták az indián lányt címmel számol be arról, hogy a Szent Péter téren tegnap ezerötszáz katolikus kanadai követője előtt avatták szentté az 1680-ban, mindössze huszonnégy évesen mártírhalált halt mohikán származású Kateri Tekakawithát. A lap kiemeli, hogy az egyház történetében először kanonizáltak amerikai indiánt, ezért az esemény nagy örömmel és várakozással tölti el a keresztény őslakos közösséget. A Magyar Nemzet közli azt is, hogy a pápa tegnap szintén a szentek sorába iktatta Jacques Berthieu jezsuita papot, az 1896-ban vértanúságot szenvedett misszionáriust, Pedro Calungsod világi hitoktatót, aki 1672-ben halt vértanúhalált a Fülöp-szigeteken, Givanni Battista Piamartát, az 1913-ban elhunyt hitvalló olasz papot, aki az ifjúság nevelőjeként vált ismertté. Mostantól szentként tiszteli az egyház a német származású Marianne Barbara Cope hitvallót, aki 1918-ban halt meg a Molokai-sziget lepratelepén. Maria del Monte Carmelo spanyol női rendalapítót, aki 1911-ben hunyt el, valamint az 1925-ben elhalálozott Anna Schaffer bajor világi hívőt, aki hosszú éveken át ágyhoz kötött betegként folytatta misszionáriusi tevékenységét.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Ötszáz éves… 19.o.) és a Magyar Hírlap (Ötszáz éves… 13.o.) is beszámolnak arról, hogy a Michelangelo freskóit megelőző rajzok kiállításával ünneplik meg Rómában a Sixtus-kápolna mennyezetének ötszázadik évfordulóját. A vatikáni kápolna mennyezetének a megfestésével 1512. október 31-én készült el Michelangelo Buonarotti. Addig senki sem láthatta: a művész vásznakkal takarta el négy éven át tartó munkáját. Az évforduló ünnepélésére október 31-én nyílik meg Rómában a kápolna megfestésére készülő Michelangelo előzetes vázlatait bemutató kiállítás. Az MH emlékeztet rá: a mennyezetet az Utolsó ítélet oltárjelenete követte 1536-1541 között, de ez a mennyezettel ellentétben nem részesült csodálattal teli fogadtatásban, sokan botrányosnak találták.

A Magyar Nemzet (23.o.) Zarándokokat mentettek Lourdes-ban címmel számol be arról, hogy több mint négyszázötven zarándokot – köztük beteg és nehezen mozgó idős embereket – kellett kimenekíteni az árvíztől sújtott Lourdes-ból szombaton.

A Magyar Hírlap (Merénylet… 6.o.) beszámolója szerint tegnap újabb robbanás rázta meg a szíriai főváros, Damaszkusz óvárosának keresztény negyedét, ahol tíz halálos áldozatot követelt egy gépkocsiba rejtett bomba.

A Népszabadságban (15.o.) Üvöltés a térről címmel Zappe László írt kritikát Thomas Bernhard Heldenplatz című drámájának Katona József Színházbeli bemutatórájáról. A kritikus kiemeli, hogy Bernhard hősei szerint „az osztrákok vagy fasiszták, vagy katolikusok. Szellemi ember számára mindkét fajta légkör elviselhetetlen.”

A Népszava (1.,2.o. Milliárdok közpénzből a piaristáknak címmel közli, hogy hiteleit törlesztheti és beruházásait finanszírozhatja közpénzből a piarista rend, mivel a kormány 1,2 milliárd forint azonnali átcsoportosítást rendelt el számukra. „A kormányhatározat ráadásul arról is rendelkezik, hogy a jövő évi, majd a 2014-es központi költségvetés tervezésekor szintén gondoskodni kell ugyanekkora összegek elkülönítéséről a piaristák számára,. Vagyis a szerzetesrend összesen 3,6 milliárdot kaphat közpénzből – különösebb rendkívüli indok nélkül” – írja a Népszava.

A Magyar Nemzetben (Az ismeretlen forradalom 8-9.o.) Kiss Réka történész elmondta: az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a mind magabiztosabbá váló hatalom 1957 tavaszán látta elérkezettnek az időt, hogy az egyházpolitika aktuális kérdéseit – köztük elsősorban a Mindszenty-kérdést – a pártvezetés szintjén is megtárgyalja. Az egyik érvényesítendő irányelv az egyházak egymás elleni kijátszásának mesterfokra vitt taktikája volt. Kállai Gyula, az MSZMP ideológiai titkára így fogalmazta ezt meg: „Meggondolandó, hogy pl. a református egyházból tartóztassunk-e le papokat. Kezdjük a katolikusokkal, ezt meg fogják tudni a reformátusok is, és tudják, mihez tartsák magukat.” A mérleg másik serpenyőjében az „úgynevezett ellenforradalmi maradványok” felszámolásának és az egyházakon belüli megújulási törekvések kíméletlen megtorlásának követelménye állt: „A nyíltan ellenséges papokat természetesen nemcsak a katolikus, hanem a többi felekezeti egyházakból is le kell tartóztatni.” A következő hónapokban több mint nyolcvan egyházi személyt vettek preventív őrizetbe. Az internált, bebörtönzött lelkészek közül sokan jellemzően kis falvak papjai vagy éppen szerzetesek voltak, akik egy-egy kisebb közösség hiteles, nagy erkölcsi tőkéjű vezetőinek számítottak. A büntetőeljárások országosan érintették és félemlítették meg az egyházakat, ugyanakkor – az egyházüldözés látszatát kerülendő – egymástól elszigetelten folytak. Az egyházak legjelentősebb személyiségeit érintő, nagyszabású nyilvános pereket nem indítottak, sőt az egyházi személyeket gyakran nem is egyházi perben ítélték el. Ennek jellegzetes példája Gulyás Lajos levéli református lelkész ügye, akit a klasszikus koncepciós elemekkel átszőtt, hírhedt győri-mosonmagyaróvári per harmadrendű vádlottjaként – papi személyek közül egyedül – ítéltek halálra. Az MSZMP 1958-ra dolgozta ki egyházpolitikai elképzeléseit. Elkülönítették az ellenségesnek tekintett „klerikális reakció” kezelését, az egyházakkal kapcsolatos politikát és a vallásos világnézet elleni széles körű, indirekt harc módszereit. Az egyházi elhárítás pedig gyakorlatilag továbbra is bármely vallásos tevékenységgel szemben felléphetett adminisztratív eszközökkel. Az egyházak vezetésének megosztását, manipulálását célzó akciókkal egy időben az állambiztonság megkezdte a papképzés, az aktív közösségi életét élő ifjúsági csoportok, kisközösségek bomlasztását, letartóztatását. A katolikusok ellen „Fekete Hollók” fedőnéven indított támadássorozat az állambiztonság egyik legnagyobb szabású akciója volt. Ezzel párhuzamosan az 1956 óta tartó illegális protestáns összeesküvés koncepcióját a Székely Dezső bátaszéki lelkész és társai elleni indított perben, valamint a „Hitvallók” névre keresztelt operatív akció során érvényesítette az egyházi elhárítás. Az egyházakat ért megtorlások csúcspontját jelentő, 1960-61-es eljárássorozatban csaknem ezer lakásban tartottak házkutatást, és kb. 800 személyt vettek őrizetbe. Ezt követően több mint nyolcvan személyt tartóztattak le és ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre.

Magyar Kurír