Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (4.o.) Szerdahelyi Csongor Hat új bíboros, egyikük sem európai főcímű és Erdő Péter Esztergom-budapesti érseket a püspöki szinódus állandó tanácsának tagjává választották alcímű cikkében megállapítja: meglepetést okozott XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren összegyűlt húszezer zarándoknak október 24-én, a szokásos szerdai általános kihallgatáson, amikor bejelentette, hogy november 24-én, Krisztus király ünnepén hat új bíborost kreál, és meg is nevezte őket. A szerző fontos kérdésnek nevezi a bíborosi testület földrajzi összetételét. A jelenlegi bíborosi kollégium tagjai 71 országot képviselnek, földrészek szerinti megoszlásuk a következő: Európa 119, Egyesült Államok és Kanada 21, Latin-Amerika 32, Afrika 17, Ázsia 20, Óceánia 4. Szerdahelyi szerint a vatikáni folyamatokat jól ismerő újságírókat nem érte váratlanul a pápa bejelentése, és nem gondolják, hogy a Szentatya egészségi állapotával függne össze. „Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy az egyházon belüli súlyponteltolódásokat szeretné az egyházfő a bíborosi testületben is viszontlátni.” Szerdahelyi arra is emlékeztet, hogy jelenleg két magyar tagja van a bíborosi kollégiumnak, Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek, aki néhány évig a legfiatalabb tagja volt a testületnek – és akit a héten a püspöki szinódus állandó tanácsának tagjává választottak –, és Paskai László, aki XVI. Benedekkel egyidős, vagyis túl a nyolcvanon már nem vehet részt konklávén.

A Hetekben (20-21.o.) Petrőcz Jordán Titanic helyett Noé bárkája címmel ír arról, hogy Hollywoodban a következő években futószalagon készülnek bibliai történetekről filmet forgatni. „Képregényhősök helyett bibliai szereplők kerülnek a vászonra: Noé, Mózes (egyszerre két változatban is), Káin, Dávid, Pilátus, Mária, Jézus és Góliát lesz a főhős, olya stúdiók kivitelezésében, mint a Warner Pictures. A váltás oka csak részben az, hogy Mózes könyvei után nem kell jogdíjat fizetni, és Dávid alakja sincs lekötve egyetlen stúdiónál sem. A rendezők szerint a bibliai történetek a csúcstechnológia után kiáltanak, és mondanivalójuk is minden generációt meg tud szólítani.” Paul Verhoeven, aki A názáreti Jézus címmel készül filmet készíteni Krisztusról, elmondta: Fontos lenne, hogy Jézus üzenete, miszerint szeresd az ellenségeidet, beépüljön a gondolkodásmódunkba.”

Ugyancsak a Hetek (10.o.) Kormányzó hitelvek címmel számol be arról, hogy a közelmúltban a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nyíregyházi tagozatának volt a vendége Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, aki civilben református lelkész. Leszögezte: a politikában olyan emberekre van szükség, akik a közjóért folytatott tevékenységükkel Isten dicsőségét szolgálják. A Keresztény Roma Szakkollégiumok jelentőségéről hangsúlyozva a miniszter reményét fejezte ki, hogy az itt felnevelkedő cigány középosztály nem abban lesz érdekelt, hogy „elvágja a torkunkat, hanem hogy együttműködjön velünk.” Balog Zoltán elismerte, hogy a különböző felekezeti csoportbontások miatt nem lesz egyszerű a kötelező hittan- és etikaoktatás bevezetése, de egyházi szakértők bevonásával már szerencsére megalakult egy olyan munkacsoport, amelyik a „versenyszabályokat” alakítja ki ezen a fronton. „Nekünk, a hagyományos egyházak vezetőinek, képviselőinek, híveinek tudomásul kell venni, hogy ha nem tudjuk megnyerni a fiatal generációt szeretettel és vonzerővel, akkor majd mások nyerik meg őket, ilyen-olyan tingli-tangli zenével vagy azzal, hogy ide-oda viszik őket” – mondta Balog Zoltán, hangsúlyozva: „ebben a konkurenciaharcban a bíboros úr óvatos célozgatásai ellenére sem volna korrekt kényszerítéssel előnyhöz jutni.”

A Népszabadság (1.,4.o.) Folytatódik és gyorsul az egyházak térnyerése az oktatásban címmel egyoldalas összeállítást készített arról, hogy az idei tanévtől kezdődően sok iskola került egyházi kézbe. Az államtitkárság adatai szerint a márciusi 534-es szám 648-ra emelkedett. „A folyamatnak még korántsincs vége, a köznevelésről szóló törvény szerint ugyanis semmi sem akadályozza, hogy az egyházak újabb és újabb iskolákat vegyenek át.” Szüdi János oktatási szakértő nem zárja ki, hogy a kormányzat elsősorban az egyházi iskolákra akarja építeni az elitképzést. „Ez olvasható ki abból is, hogy a piaristáknak ad ekkora támogatást a miniszterelnök. Az államosítás után ugyanis az állam dönti majd el, melyik iskola maradhat meg és melyiket zárják be. Azt is az állam dönti el, hol engedélyez szakköröket, két tannyelvű oktatást… Mindenről, ami külön pénzt igényel, az állam dönt, mivel az állami intézményfenntartó központ iskoláinak nem lesz önálló költségvetése.”A lap szerint az egyházak „szívesen veszik át a települések jó iskoláit könnyen oktatható gyerekekkel, az önkormányzatok is inkább adják az egyházaknak, a szülők pedig örülnek, hogy más társadalmi rétegekkel a gyerekeiknek nem kell kapcsolatba kerülniük. Azokon a településeken, ahol több iskola van, a szegregáció mértéke várhatóan tovább erősödik. Örvendetes ugyanakkor, hogy időközben elindult egy másik, jól érzékelhető folyamat is: az egyházak olyan iskolákat is át-átvesznek, amelyek zsákfalvak, gettósodó települések szegényiskolái voltak, így a szegény gyerekek aránya összességében az egyházi intézményeken belül is növekedni fog.”

Ugyancsak a Népszabadságban (11.o.) Ónody-Molnár Dóra Mentők címmel bírálóan ír arról, hogy a miniszterelnök határozata alapján váratlanul 1,2 milliárd forintot kap a Piarista Rend Magyar Tartománya hitelfelvétel kiváltására és beruházás befejezésére. A cikkíró kiemeli: „Háromszor annyit, mint amennyit a mentőszolgálattól elvennének. Annak ellenére, hogy az egyházak így is számos jogcímen kapnak igen tekintélyes összeget az adófizetők pénzéből.” Ónody-Molnár nem szeretné, ha bárki félreértené, ezért mint írja, „a piaristáknál is biztosan jó célt szolgál ez a pénz. De azért szoktak kormányok normatív elosztási elvekre törekedni, többek között az egyház-finanszírozásban is, hogy igazságos, átlátható és konszenzusos megoldásokat találjanak. Más fontos szervezetnek is van problémás hitele, akár még egyházinak is, az állampolgárok sokaságáról nem is beszélve, valahogy világossá kellene tenni, hogy miért kap az egyik segítséget, és miért nem kap a másik. Egy hárommondatos kormányhatározatból ez nem derül ki. Ha pedig valami nem nyilvános szabályok szerint dől el, akkor óhatatlanul önkényesnek tűnik.”

Magyar Kurír