Napi sajtószemle

A Népszabadság (2.o.) Robbantás egy katolikus templomnál, a Népszava (8.o.) Keresztényüldözés, a Magyar Hírlap (6.o.) Muzulmánvadászat, a Magyar Nemzet (8.o.) Vallásháború fenyeget Nigériában címekkel számolnak be arról, hogy bozótvágó késekkel és furkósbotokkal felfegyverzett keresztények özönlötték el vasárnap az észak-nigériai Kaduna egyik elővárosának utcáit, és mindenkit megtámadtak, akiről azt gondolták, hogy muzulmán. A Malaliban élők dühét az korbácsolta fel, hogy előzőleg öngyilkos merénylet történt a helyi, Szent Ritáról elnevezett katolikus templomnál a szentmise idején, és ennek következtében a hivatalos adatok szerint legalább nyolc ember meghalt, száznegyvenöten megsebesültek. Az öngyilkos merénylet elkövetését eddig senki nem vállalta, de a szélsőséges iszlamista Boko Haram szekta idén már számos templomot támadott meg. Júniusban csak a Kadunával azonos nevű szövetségi államban három hasonló csapást mértek a keresztényekre. A robbanásokban, illetve az azokat követő bosszúhadjáratban összesen legalább ötvenen vesztették életüket. A Boko Haram iszlám államot akar létrehozni Nigéria döntően muzulmánok lakta északi részében. Fegyveres támadásaiban a Human Rights Watch emberi jogi szervezet szerint 2010 óta több mint 1400-an vesztették életüket.

A Magyar Hírlap (Továbbra sincs béke… 6.o.) beszámolója szerint sikertelenek a közel-keleti tűzszünetek, mind Szíriában, mind Gázában megsértették a muzulmán áldozati ünnep idejére elfogadott fegyvernyugvást. A lap kiemeli, hogy a szekuláris Szíriában a keresztények vallásszabadságot élveznek, ám félelmet kelt bennük az egyre inkább szélsőséges iszlamista színezetet kapott felkelés, egyre több merénylet és támadás éri őket.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Mindszenty… 1.,8.o.) Koltay Gábor filmrendező és Zinner Tibor jogtörténész nyilatkoznak a 120 éve született Mindszenty József bíboros hercegprímásról, kiemelve, hogy nemcsak a magyar egyháztörténet, de egyben a magyar történelem egyik legjelesebb alakja is volt. Koltay leszögezte: „A rendszerváltás óta eltelt huszonkét évünk egyik szégyenfoltja, hogy a mindenkori magyar politikai és egyházi vezetés nem tett meg mindent Mindszenty József boldoggá avatásáért. Nemcsak ’56 utáni szereplése, hanem egész életútja alapján elsősorban nekünk fontos, hogy felemeljük őt, s vitathatatlan példaképnek tekintsük. Ezzel szemben Magyarországon ma is dehonesztáló viták kereszttüzében van a bíboros alakja, olykor még az egyházon belül is… A bíboros kétségtelenül nehéz ember volt a mindenkori hatalom szempontjából. Ezzel együtt a maga részéről mindenfajta olyan értelmes kompromisszumot megkötött, amit a saját értékrendje szerint megköthetett… A Vatikán Mindszenty József felmentését követően is a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélt róla. Meggyőződésem, ha folyamatosan érzékelnék, hogy milliók tisztelik a bíboros emlékét Magyarországon, s a magyar politikai elit is intenzívebben törekedne a boldoggá avatására, a vatikáni adminisztráció már a pápa elé terjesztette volna javaslatát. Csak hát ehhez először itthon kellene a fejekben és a lelkekben rendet tenni.” Zinner Tibor tényként szögezte le, hogy az egykori bíboros hercegprímás „Végletekig tisztelte az emberi jogokat, és harcosan kiállt értük. Ez mindent megmagyaráz. Nem is találni ehhez hasonlót kora politikusai között. Megtette ezt az amerikai követségen is 1956. november 4. után. Nem érdekelte, hogy éppen azokkal az amerikaiakkal pöröl, akik befogadták. Felrótta nekik például, hogy nem tartották be a wilsoni pontokat 1920-ban, felrótta aztán az Atlanti Charta figyelmen kívül hagyását és az 1947-es párizsi békeszerződésnél, s felrótta, hogy a Szabad Európa Rádió félrevezette a magyar társadalmat. 1957 nyarán számon is kérte mindezt az Egyesült Államokon, azokkal a szabadságeszményekkel együtt, amelyeket Amerika eredetileg a zászlajára tűzött.” Zinner Tibor rámutatott: a Vatikán az enyhüléssel újra be akart illeszkedni a világpolitikai folyamatokba. „Keleti politikájának csúcsa volt, amikor az 1878-as berlini kongresszustól eltelt csaknem száz esztendő után újra a nagy, világpolitikai tárgyalóasztalhoz ültették Helsinkiben, 1975-ben. Az elveihez végsőkig ragaszkodó Mindszenty, a kommunistákkal leszámolni akaró bíboros egyszerűen útban volt. Mindszentyt leváltották hercegprímási pozíciójából. Vajon véletlen-e különben, hogy Mindszentynek épp október 23-án kellett elhagynia a Vatikánt? Így nem tudta ott ünnepelni a magyar forradalom napját.”

Magyar Kurír