Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Szabó A. Ferenc Ezerkilencszázötvenhat történelmi távlatból címmel tényként szögezi le, hogy az 1956-os magyar forradalomban és szabadságharcban „A túlnyomó többség nem kívánta a második világháború előtti rendszert rekonstruálni, még a keresztény jobboldal emblematikus képviselője, Mindszenty József is a Jaltában nemzetközi szerződésbe foglalt általános és szabad választások eredményétől függően kívánta újjáépíteni az erőszakkal lerombolt parlamentáris demokráciát. Az már más kérdés, hogy ez a választás nagy valószínűséggel, a szélsőbaloldali diktatúra után, konzervatív fordulattal járt volna, valahogyan úgy, mint 1990-ben, amikor MDF-kereszténydemokrata-kisgazda-kormány alakult.”

A Magyar Hírlapban (12.o.) Faggyas Sándor Szentágothai, az agykutatás Ulyssese címmel emlékszik a száz éve született, világhírű agykutatóra, Szentágothai Jánosra, akinek tiszteletére az UNESCO 2012-et Szentágothati-évnek nyilvánította. Egyik tanítványa, az ugyancsak nemzetközi hírű Freund Tamás agykutató elmondta: számára Szentágothai azért is fantasztikus támasz és példakép, mert sohasem tagadta meg keresztény hitét. Faggyas hozzáteszi: azt, hogy mennyire nem, az is bizonyítja, hogy az 1950-es évek elején a pécsi orvosegyetem hallgatóinak rendszeresen tartott Biblia-órákat, ami akkoriban meglehetősen kockázatos volt. A cikkíró szerint mindennél többet mond, hogy halála előtt egy évvel Szentágothai János így összegezte életútját: „Életem fő célkitűzése és törekvése csak az volt: jó agykutatónak, a huszadik század végi értelemben kultúrembernek és a történelmi körülmények között tisztességesnek, de mindenekfelett kereszténynek maradni.”

A Barikádban (Az Úr udvari festője 32–35.o.) Szabó Ottó, Pro Cultura Hungarica-díjas képzőművész nyilatkozik, aki elmondta: „A művészet, ha nem szakrális, az nem művészet. Valami más. Próbálkozások. Ezalatt nem azt értem, hogy én szent képeket festek vagy a szentek megkínzásának borzalmait, mert ilyeneket nem csinálok. De úgy vagyok ezzel, mintha valami meg akarna szólalni általam. Csak egy eszköz vagyok… Egészen jól használható eszköze vagyok a Jóistennek. Nagymama – nyugodjék békében – mondta nekem, fiam, te az Úr udvari festője vagy… Ezért mondom, hogy szakrális a művészetem. Nem pedig azért, mert ezredszer festem meg Jézust a kereszten. Csak hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok. A világot is úgy fedeztem fel, hogy rájöttem arra, ha az ember alkalmazkodik a világ folyásához – lehet ezt bölcsen szemlélve is tenni –, akkor elérheti a boldogságot. De ha arra törekszik, hogy majd nyáron az egyiptomi kiránduláson boldog lesz, akkor nagy valószínűséggel sosem lesz boldog.” Az interjúból kiderül, hogy Szabó Ottó festette a Felvidék keleti részén, a nem egészen négyszáz lelket számoló Reste faluban a Rózsafüzér Királynője tiszteletére emelt templom belső terét. Az épület alapkövét II. János Pál pápa áldotta meg 2003-ban. 

Magyar Kurír

(bd)