Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (26-27.o.) Pósa Tibor Anya és apa című riportja szerint miután a francia szocialista kormány határozott szándéka, hogy szabad utat nyisson az azonos neműek házasságának és a meleg párok örökbefogadási jogának érvényesülése előtt, Franciaország egyházai nem zárják ki a melegházasság engedélyezése elleni közös fellépést. A legelterjedtebb hat vallás – a katolikus, a protestáns, a muzulmán, a zsidó, az ortodox és a buddhista – képviselői mind elutasítják a kormány melegházasságra vonatkozó terveit. Az egyházi vezetők találkoztak egymással az utóbbi időben, és megvitatták a teendőket. Egyelőre úgy döntöttek, hogy külön-külön fejtik ki álláspontjukat a kérdésről, de nem zárták ki a közös cselekvés lehetőségét sem, ha eljön az ideje. A cikkíró kiemeli: a katolikus egyház különösen kiáll a hagyományos családmodell védelmében. André Vingt-Trois bíboros már kétszer is találkozott Christiane Taubira igazságügy-miniszterrel, de véleményük továbbra is távol áll egymástól. XVI. Benedek pápa útmutatásait szem előtt tartva a francia katolikusoknak el kell kerülniük azt, hogy a homoszexualitás kérdésében politikai polémiákba menjenek bele, és kerülni kell még a látszatát is annak, hogy minősítsék a homoszexuálisokat. Ez olyan társadalmi vita, amelyről az egyháznak is joga van kifejteni a véleményét – ez a püspöki kar álláspontja. Pósa emlékeztet rá: egy hete, épp a meleg házasságok legalizálása elleni tüntetések előtt fogadta a pápa az ad limina látogatásra érkező francia püspököket, és felszólította őket, hogy „félelem nélkül”, határozottan képviseljék az egyház nézeteit ebben a társadalom számára fontos vitában. Felhívta a figyelmet, hogy a törvény elfogadása súlyos következményekkel jár a férfi és a nő közötti házasságra. A katolikusoknak van véleményük a közügyekről, és ez közügy – szögezte le a Szentatya. Pósa felidézi azt is, hogy Gilles Bernheim, Franciaország főrabbija még október közepén 25 oldalas tanulmányt küldött Francois Hollande államfőnek, amelyben kifejti ellenvéleményét a tervezett melegházasságról. A főrabbi szerint nem lehet igazolni egy törvényt csupán az egyenlőséggel, a szeretettel, a szerelemmel, a gyermekek védelmével. „A tervezett törvénnyel az a probléma, hogy miközben egy egész társadalomnak okoz sérelmeket, csekély kisebbségnek nyújt előnyöket. Mégpedig azáltal, hogy szétválaszthatatlanul összekever három dolgot: a genealógiát (a származástant), az apaságot és anyaságot alárendeli az adoptálási jognak; tárggyá válik a gyermek státusa, amelyre bárki jogot formálhat; az identitás és nemiség nem mint természetes, adott dolog szerepel, hanem mint vagylagos, mindenki által magának választott irányultság, amelyen kedvünkre változtathatunk… Ezeket a téteket világosan látnunk kell a homoszexuálisok házasságáról és az azonos nemű szülőkről zajló vitákban. Ezáltal visszavetik a kezdetekhez a társadalmat, amelyben szeretünk élni.” A cikk szerzője arra is kitér, hogy a kérdésben a hatalom is tétovázik, nem biztos a szándékában. Hollande elnök kedden polgármesterek előtt kijelentette: azokat az elöljárókat, akik lelkiismereti okokból nem akarják végrehajtani a törvényt, nem kötelezhetik homoszexuálisok összeadására. Másnap az elnök – a rendelkezés támogatóinak heves tiltakozására – visszavonta szavait, amelyeket a lelkiismereti szabadságról mondott, igazolva a kapkodást. Januárban viszont a tervezett törvény ellenzői újból Franciaország utcáin tiltakoznak.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10.o.) Kottász Zoltán Elutasított női püspökök című beszámolója szerint társadalmi és politikai vitává fajult az anglikán egyház zsinatának keddi döntése, miszerint továbbra sem szentelhetnek fel nőket püspökké. A nők egyenjogúságát egy kisebbség akadályozta meg, s a döntés nyomán David Cameron miniszterelnök, az egyház vezetői és az újságok is felháborodásuknak adtak hangot. A cikkíró idézi hírportálunkról Dwight Longenecker amerikai katolikust, egykori anglikán papot, aki leszögezte: az igazi törésvonal azok között van, akik szerint a kereszténység isteni alapítású, és így változhatatlan, illetve akik szerint az emberi konstrukció, és így változtatható. Kottász hozzáteszi: az anglikán egyház magát nemzeti egyháznak tartja, alkotmánya szerint a második kategóriába tartozik, így nehéz dolga van a konzervatívoknak.

A Magyar Hírlapban (Szobrot kap Mindszenty a Hegyvidéken 3.o.) Gidófalvy Dénes, a XII. kerület KDNP-s képviselője nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímás születésének 120. évfordulója alkalmából az IKSZ Mindszenty-emlékévet hirdetett. Ennek során a XII. kerületi KDNP és IKSZ szobrot állítana a hercegprímásnak a kerületi Mindszenty téren. Gidófalvy elmondta: „A mártír hercegprímás teljes életútja példamutatást jelenthet az egész világnak. Ő volt az, aki felemelte a szavát olyan problémák ellen, amelyek sajnos ma is jellemzőek, mint például a közöny vagy a szegénység. Minden szenvedését az országért és a nemzetért ajánlotta föl, nekünk pedig ebből kell erőt meríteni… A kerületi önkormányzat és Pokorni Zoltán polgármester vállalta, hogy elvégzi a szükséges tereprendezést a téren. Ezek a munkálatok már el is kezdődtek, az alapozás a hó végére megvalósul. Kontúr András szobrászművész, aki örömmel vállalta a felkérésünket, szintén megkezdte a munkát.” A KDNP politikusa elmondta azt is, támogatóik között van a Mindszenty Társaság, a Barankovics és a Székely Hargita Alapítvány is. A szükséges pénz fele azonban még hiányzik, ezért a pénzadományok jelentik a legfőbb támogatást. A szobrot várhatóan jövő tavasszal állítják fel.

A Hetek (16-17.o.) A jók voltak kevesebben címmel számol be arról, hogy a közelmúltban az Egyházfórum Alapítvány másodszor adta át a Fidentia pro ecclesia (Bátorság az egyházért) emlékérmet két olyan személynek, akik „áldozatkész, alapvető, hiánypótló és színvonalas” egyháztörténeti kutatómunkát végeztek. A két kitüntetett, Tímár Ágnes ciszterci nővér és Szabó Gyula katolikus plébános – ahogyan az őket felkonferáló Ungváry Krisztián történész fogalmazott – már részesültek a „nyolcadik szentség, a börtön szentségéből”, majd onnan szabadulva arra tették fel az életüket, hogy feltárják az „átkos” évek szennyesét az utókor számára. A fórumon Szabó Gyula azt állította, hogy a Kádár-rendszerben a „jók” maradtak kisebbségben, hiszen az ügynöknek beszervezett egyházi személyek 8 százalékához jön még legalább ennyi úgynevezett társadalmi kapcsolat, a békepapok 50 százaléka, a morálteológusk 100 százaléka és más egyebek mellett csaknem minden püspök. A Hetek arra is kitér, hogy a püspöki kar szándéka szerint a Lénárd Ödön Alapítvány lett volna hivatott „a múltfeltárás kínos kénytelenségét végrehajtani”, ám az erre szánt évi 100 ezer forint és az egyház részéről tapasztalható együttműködés teljes hiánya elkedvetlenítette az alapítványt kezdetben vezető Várszegi Asztrik püspököt, pannonhalmi főapátot. Utódjáról a püspöki kar belső viszonyait ismerő forrás azt mondta a lapnak: „Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspöktől nem várható, hogy öngólt rúgjon magának és „klubtársainak’.”

Magyar Kurír