Napi sajtószemle

– 2012. november 29., csütörtök | 9:24

A november 29-i nyomtatott lapok szemléje.

A Népszabadság (3.o.) Halálbüntetés az iszlám gyalázóinak címmel számol be arról, hogy hét egyiptomi kopt keresztényt halálra ítélt egy kairói bíróság azért, mert a vádlottak kapcsolatban álltak a szeptemberben az iszlám világban óriási tiltakozási hullámot kiváltó muzulmánellenes amerikai film kaliforniai produkciójával. A hét egyiptomi állampolgárt távollétükben ítélték halálra, s a kapitális büntetést akkor hajtják végre, ha visszatérnek hazájukba.

A Magyar Hírlap (13.o.) Újszövetség a fehérvári színházban címmel közli, hogy különleges lelki eseményre hív minden érdeklődőt a székesfehérvári Vörösmarty Színház: a nagyszínpadon elhelyezett Újszövetséget olvassák fel a résztvevők az első betűtől az utolsóig a karácsonyi készülődés jegyében. A felolvasás advent első szombatján (december 1-jén), 22 órakor kezdődik, Spányi Antal megyéspüspök felolvasásával.

A Magyar Narancsban („Bocs, akkor nem ez a játékszabály!” A tisztesség haszna melléklet 2-3.o.) Szalai Ákos közgazdász, egyetemi oktató, a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet munkatársa nyilatkozik, aki elmondta: „Ha egy kapitalista rendszer jól működik, akkor az embereket ráveszi arra, hogy együttműködjenek másokkal, mert úgy tudnak előre jutni, ha nem csak kérnek, hanem cserébe kínálnak is valamit, amire a többieknek igényük van.” A közgazdász szerint a kapitalista rendszer azért nem működik jól, mert „Mert az emberek nem kooperálnak, mert nem bíznak egymásban. Mondhatjuk: az a társadalom működik jól, ahol a bizalmat nem kiérdemelni kell, hanem elveszíteni lehet… Magyarországon a kapitalizmus jó működésének egyik legfőbb akadálya a bizalom hiánya. Itt tud segíteni a jog. Ha egy rossz egyensúly alakul ki, amelyben jó okunk van arra, hogy ne bízzunk a gazdaság többi szereplőjében, akkor bizonyos jogintézmények segítségével szankcionálhatjuk azokat, akik visszaélnek mások bizalmával.” Szalai gyakori hibának nevezi, hogy „amikor azt mondjuk, ezt vagy azt a politikai közösségnek kell elintéznie, akkor rögtön arra gondolunk: itt van tehát egy állami feladat. A politikai közösség és az állam két külön dolog. A feladatok egy részét rá lehet bízni társadalmi és civil fórumokra – vagy éppen lehet az egyén felelőssége is. Hiszen az egyes embereknek igenis vannak kötelességei arra nézvést, hogy a társadalom, a gazdaság jól működjék. Egyrészt az, hogy kooperáljanak, a szabályoknak megfelelően járjanak el, tartsák tiszteletben mások tulajdonát, azt, ami a másiknak jár. Másrészt én keresztényként hiszem, hogy az igazságosságon túl ott a szeretet, és kötelességünk a másik ember felé szeretetből odafordulni.” Szalai Ákos a mai Magyarország egyik legsúlyosabb problémájának nevezi a gazdasági környezet kiszámíthatatlanságának hiányát. „Idejön egy befektető, megköt egy üzletet, csinálja, majd hirtelen bejelentik, hogy bocs, nem ez a játékszabály. A második félidőben már nem a klasszikus szabályok szerint focizunk, hanem te csak bal lábbal rúghatsz a labdába.”

A Magyar Nemzetben (Egy velünk élő igazi hős 5.o.) a közelmúltban Márton Áron emlékéremmel kitüntetett Pákh Tibor nyilatkozik, aki politikai nézetei miatt több évet ült börtönben a szocializmus évtizedei alatt. A kérdésre, hogy sikerült ép elmével túlélnie a kínzásokat, azt válaszolta: „Az Úristen velem volt. Az ő gondviselő keze erősebb volt, mint azoké, akik az elektródákat tartják.”

Magyar Kurír  
   
(bd)