Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (3.o.) Erdő Péter: Ellen kell állni a gyűlöletnek és a provokációnak címmel idézi Erdő Péter bíboros prímást, aki érseki kinevezése tizedik évfordulóján az MTI-nek elmondta: „Fontos, hogy az egész társadalomban nagyon tudatosan és emelkedetten ellenálljunk mindenfajta etnikai, vallási, nemzetiségi gyűlöletnek és provokációnak, ez vonatkozik az ország területére és a Kárpát-medence egészére.” A magyar katolikus egyházfő leszögezte: ebben újra és újra meg kell szólalni. „Világossá kell tennünk, mi az emberhez méltó magatartás az ilyen helyzetekben, ez a megmaradásunk esélye. A Vatikáni Szerződés újratárgyalása kapcsán Erdő Péter elmondta: a Szentszék és hazánk is kijelölte a delegációját, két találkozót már megtartottak. 

A Magyar Nemzet (2.o.) Több száz milliós a kár címmel számol be arról, hogy vádat emelt a Somogy megyei Főügyészség a Pécsi Egyházmegye volt vagyonkezelőjével, W. Gyulával szemben jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, különösen nagy hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, valamint a számvitel rendje megsértése miatt.

A Magyar Nemzet (3.o.) Kereszténylista: hallgat a HVG, a Magyar Hírlap (1.,2.o.) Balról most keresztényeket listáznak címekkel reagálnak arra, hogy a HVG kigyűjtötte, hogy a közelmúltban kinevezett tankerületi igazgatók közül ki tanított korábban egyházi iskolában, de még az is felkerült a listára, aki valamely keresztény közösség tagja. A hetilap egyelőre nem válaszolt a Magyar Nemzet megkeresésére. Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője közölte: lekörözte a radikális baloldal a jobboldalt, míg utóbbi csak beszélt a listázásról, előbbi listát közölt azon tankerületi igazgatókról, akik „vették maguknak a bátorságot”, hogy egyházi iskolában tanítsanak. Harrach megengedhetetlennek és felháborítónak minősítette a HVG eljárását. Véleményt nyilvánított az ügyben Vona Gábor, a Jobbik elnöke is. Leszögezte: amit a HVG csinál, az a valódi listázás, méghozzá vallási alapon. Vona hiányolta azt a fajta országos felháborodást az ügyben, mint ami Gyöngyösi Márton felszólalását követte.

A Magyar Hírlapban (3.o.) Bayer Zsolt Listázás címmel vérlázítónak minősíti a HVG keresztényekről közzétett listáját. A cikkíró fölteszi a kérdést: „vajon a HVG gazember szerkesztője, gazember újságírója és az egész gárda odaírná azt is egy név mellé, hogy az illető a kerületi zsidó hitközség, esetleg a Ben Gurion énekkar tagja? Nem, nem írná oda. Mert a HVG gárdája abban az esetben a felvilágosodás, az emberi jogok, az európaiság, az egyetemes emberi értékek talaján állva felháborodottan utasítana vissza mindenféle listázást. De mihelyt keresztény kötődésű emberekről van szó, ezek a gazemberek, Kun Béla szellemi-lelki örökösei nyomban felhatalmazva érzik magukat listák készítésére.” Bayer megemlíti, hogy Franciaországban egy kisvárosi iskola igazgatónője bejelentette: az idén nem lesz Mikulás-ünnepség az intézményben, mert a Mikulás sértené a nem keresztény gyerekek érzékenységét, ezért helyette mostantól mindig bábelőadás lesz. Ám a francia városka szülei „elküldték az anyjába az igazgatónőt, majd a városka polgármestere kijelentette, hogy nevezett igazgatónő elhamarkodottan döntött”, ezért megtartották a Mikulás-ünnepséget az iskolában, mint évszázadok óta mindig. A cikkíró szerint ezt kellene tenni, „Ideje elküldeni a HVG gazembereit az anyjukba.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (4.o.) Gyertyaláng a szegényekért ötödször is címmel közli, hogy vasárnapig tart a Katolikus Karitász Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű, országos programsorozata, amely egy nemzetközi szolidaritási akcióhoz kapcsolódik. A szervezet önkéntesei és munkatársai advent első hetében tizenegy egyházmegyében, több száz helyszínen tetszőleges összegű adományért gyertyákat adnak a járókelőknek, s minden egyes mécses egy rászorulót jelképez. A befolyt összeget a Karitász minden országban a hátrányos helyzetűek megsegítésére fordítja. Écsy Gábor, a karitász országos főigazgatója a lapnak elmondta: az elmúlt évek tapasztalatai szerint az emberek általában örömmel fogadják, hogy az ünnep előtti nagy rohanásban figyelmeztetik őket, ne csak magukra, embertársaikra is figyeljenek. „Jól jön egy kis buzdítás az adakozásra. Másrészről hazánkban is igen sok a segítségre szoruló, van helyük az adományoknak.”

A Hetekben (Titkok a reverenda mögött 22-23.o.) Tarjányi Péter író nyilatkozik, aki legújabb regényében a II. János Pál pápa ellen 1981. május 13-án Ali Agca által elkövetett – sikertelen – merényletet választotta témájául, és azt is feltárja, miért csodálták Moszkvában is a magyar klerikális elhárítás bámulatos eredményeit. Tarjányi korábban kormányőrként dolgozott, így ő is vigyázott II. János Pál pápára első, 1991-es magyarországi látogatásakor. Az író felidézi, hogy Marcus Wolf, a Stasi egykori főnöke könyvében leírta, „ha például a keletnémeteknek olyan gondjuk támadt a katolikus egyházzal vagy bármilyen katolikus tevékenységgel kapcsolatban, amit nem tudtak megoldani, a magyarokhoz fordultak segítségért. Ha kellett valami kapcsolat, szóltak a kollégáknak és előbb-utóbb a magyar egyházi vonulaton keresztül eljutottak az adott NDK-s paphoz. Az egész keleti blokk titkosszolgálati vezetése felnézett a magyar hírszerzésre, hogy milyen jól kezelik az egyházi területet, és mennyire be tudtak épülni közéjük.” Tarjányi mindezt azzal magyarázza, hogy Kádár Jánoséknak 1956 után „kínos volt, hogy Mindszenty az amerikai követségre menekült, és nem volt hajlandó távozni onnan. Nem akarták, hogy a bíboros ellenzéki jelképpé váljon az egész keleti blokkban, ezért eltökélték, hogy pont ezen a területen bizonyítanak a moszkvai elvtársak felé. Nagyon komoly energiát fektettek az egyházi vonalba, és ez lett az elhárítás sikerágazata… Sokan… az egyházon belüli érvényesülés eszközeként tekintették a besúgást. Hihetetlen magasra el lehetett így jutni.” Tarányi azt állítja, hogy akikkel kutatásai során találkozott, azok hatvan-hatvanöt éves, aktív katolikus papok a mai napig.

A Barikádban (8.o.) Vona Gábor A magyar alkat című cikksorozatában ezúttal is a kereszténységgel foglalkozik, azt állítva, hogy egyetemes válságban van. Leszögezte: „A mai magyar keresztény egyházak – beleértve az összes történelmi egyházat – saját nemzetükhöz való viszonyukban meghasonultak. Különösen elszomorító a római katolikus egyház hozzáállása a nemzeti sorskérdésekhez… keresztény egyházaink elfeledték, hogy a pásztornak nyája is van, a nyájnak pedig saját adottságaival, történetével összefüggő problémái. Az úgynevezett keresztény kisegyházakkal kapcsolatban a kép még inkább lesújtó, hiszen azok egy jelentős részének elmélyült kapcsolata a magyarsággal – egyrészt újdonsága, másrészt internacionalista, globalista irányultsága és befolyásoltsága miatt – nem is létezett. Különösen súlyosnak nevezhető a Hit Gyülekezete, amely cionista szektaként kifejezetten szellemi-lelki magyarságtudat-irtást folytat, hihetetlen torzulásokat teremtve a magyar alkat kollektív szellemi mezőjében.” A Jobbik elnöke elkerülhetetlennek tartja annak feltárását, hogy történelmi egyházaink mennyire működtek együtt a szocialista rendszerrel. Második lépésként „értő és gyógyító kézzel a magyar kereszténység nagyszám szentjeinek kultuszát kellene a társadalom számára jelenlévővé, iránymutatóvá és élővé tenni.” A változás harmadik forrását a két világháború közötti keresztény közélet politikai, egyházi és kulturális géniuszainak rehabilitálása, értelmezése és oktatása jelentené. Vona név szerint is megemlíti Mindszenty Józsefet, Prohászka Ottokárt, Bangha Bélát, Tormay Cécile-t, Zichy Rafaelnét.

A Népszabadságban (Listából korbács – a numerus clausus Hétvége melléklet 4.o.) és a 168 Órában (Zárt szám 12-13.o.) Kovács M. Mária nyilatkozik, aki Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920-1945. címmel írt könyvet. Elmondta: Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök „a baloldali forradalmak előtt, a háború utolsó hónapjaiban kezdeményezte a törvényt. Még a forradalmak előtt hirdette meg a gondolatot, hogy a ’keresztény magyarság’ a ’statisztika számsoraiból font ostorral’ foglalja ’vissza’ az őt megillető pozíciókat. Érzékletes kép. Prohászka programja abból állt, hogy a zsidók gazdasági és társadalmi pozícióit a zsidók össznépességi arányára, öt-hat százalékra kell leszorítani… Prohászka valóban a numerus clausus zászlóvivője volt. Erkölcsi és szakrális pozíciójánál fogva fellépésével olyan gátlásokat oldott fel, amelyek korábban civilizációs határnak számítottak. A törvény parlamenti vitáját szorosan követő sajtótudósításokból érezni, akkor dőlt el végleg a dolog, amikor Prohászka felszólalt.”

A Népszabadság (2.o.) Ma kezdődik a hanuka címmel közli, hogy Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija nyitja meg ma a Nyugati téren kezdődő hagyományos hanuka(felszentelés)-ünnepet, amely jövő hét szombatig tart. A program szerint többek között felszólal Hende Csaba honvédelmi miniszter, Tarlós István főpolgármester – a lap megjegyzi, a szervezők a jelek szerint megbocsátották neki, hogy színházat adott a szélsőjobbnak –, Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, Hölvényi György egyházügyi államtitkár.

Magyar Kurír

(bd)