Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (20-23.o.) Szőnyi Szilárd A tolerancia diktatúrája címmel felhívja a figyelmet, hogy a politikai korrektség jegyében egyre több országban fosztják meg vallási jellegétől a karácsonyt, de a keresztényeket számos más módon is éri hátrányos megkülönböztetése. Miközben hazánkban is diszkriminálják a hívőket, a kormány keleti országok keresztény menekültjeit fogadja be. A cikkíró emlékeztet rá: az Európai Parlamentben októberben rendezett szemináriumon az ausztriai központú Keresztények Elleni Intoleranciát és Diszkriminációt Figyelő Intézet képviselője ismertette egy Európában készült felmérés eredményét, amelyből kiderült: a megkérdezettek 74 százaléka úgy tapasztalja, hogy a keresztényeket több hátrányos megkülönböztetés éri, mint más vallások híveit. December elején pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rendezett konferenciát a kérdésről, melyen elhangzott: a világon vallásuk miatt bántalmazottak 70 százaléka keresztény. Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) vezetője, a KDNP parlamenti képviselője a lapnak elmondta: „Nyilván különbséget teszünk a harmadik világ egyes országaiban folyó véres üldözés és a Nyugat diszkriminatív törvénykezése között. Ám ami ma még csak intolerancia, az holnapra könnyen tettlegességgé fajulhat. Azért is nagy a felelősségünk, mert ha például az egyiptomi kopt keresztények üldözői azt látják, a keresztény Európa sem védi meg hittestvéreiket, vérszemet kapnak.” Stágel szerint két alapjog vetekszik: a vallásszabadsághoz, illetve az ahhoz való joghoz, hogy egy hitvallás se sértse mások érzékenységét. Miközben pedig az első inkább védendő érték, ma a Nyugat hajlamos utóbbit előnyben részesíteni. „Sőt ha én, keresztlény meggyőződésemből bírálom a homoszexuálisok házassági törekvéseit, homofóbnak bélyegeznek. Ha viszont bárkinek kedve támad az egyházamat gyalázni, azt a szólásszabadságra hivatkozva, szabadon megteheti.” Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a keleti keresztény menekültek befogadásával kapcsolatban elmondta: „A keleti keresztények a kulturális hasonlóság miatt könnyebben beilleszkedhetnek hazánkban, mint akik más közegből érkeznek. A nagy nyugati országok folyamatosan hívják a keleti keresztényeket, mert ők jobbára az arab társadalmak tehetősebb rétegeihez tartoznak. Miután ez másoknál nemzeti érdek, miért ne élhetnénk mi is a lehetőséggel?” Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja hangsúlyozta, hogy a keresztényekkel szembeni korlátozásokat a legritkább esetben szorgalmazzák az érintettek, vagyis a muszlimok és a bevándorlók. „Annál inkább a szélsőséges laicisták, akik az ő hátuk mögé bújva képviselik az érdekeiket.” A borúlátóbbak ezért gyakran idézik Francis George chicagói érseket, aki előrevetítette: „Én ágyban fogok meghalni, az utódom börtönben, az ő utódja pedig köztéren, vértanúként.”

Ugyancsak a Heti Válasz (85–87.o.) A Jézus-faragó ember címmel mutatja be a japán Etsuro Sotoo szobrászművészt, aki 34 éve dolgozik az Antoni Gaudí spanyol építőművész által megtervezett Sagrada Família (Szent Cslád) barcelonai székesegyház szobrainak faragásán. A buddhistából katolikussá lett művész a lapnak elmondta: „A katolikus kultúra a szeretetet központi témaként kezeli. Bár aligha van olyan igazi vallás, amely a szeretet ne tartaná fontosnak, aki ezt először kimondta, Jézus volt. Amikor áttértem a katolikus hitre, úgy éreztem, az ember eredetéhez tértem vissza.” A kérdésre, hogy az elmúlt 34 évben nem gondolt-e arra, hogy az egyre kevésbé vallásos Európában lesz-e, aki megtöltse ezt a monumentális székesegyházat, Etsuto Sotoo azt válaszolta: „Kétségkívül van ilyen tendencia a világban, a gazdaság mindennél fontosabb. Ennek következtében az ember elveszíti az emberként való életet. Az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami a császáré – most szinte csak az utóbbit tartjuk be, pedig a pénzből nem lehet megmondani, miért él, merre tart az ember. Ebben a világban igenis jelentősége van annak, hogy ekkora templomot építünk. Talán ez az emberiség utolsó nagy katedrálisa. Bár messze nem ez az emberiség legfontosabb hagyatéka, ennek a templomnak ezért is állnia kell. De nem szabad, hogy valamiféle Disneylanddé váljon – a spirituális élet egyik központjaként kell megmaradnia.”

A Népszabadságban (11.o.) Hargitai Miklós Gyáva címmel azt állítja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gyáva, de többek között „Gyávák az egyházaink, amelyek csöndben asszisztálnak egy keresztényietlen, antiszociális és szegényellenes kurzus döntéseihez, amitől Krisztus – ha nem támadt volna föl – most forogna a sírjában.”

A Magyar Hírlapban (Ma is példa Mindszenty értékrendje 4.o.) Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy szobrot avattak ősszel az egykori hercegprímásnak Szentesen és egyre több ilyen alkotás átadásáról hallani országszerte. A püspök elmondta: „Nem Mindszentynek van szüksége arra, hogy újabb szobrot avassanak róla, hanem a társadalomnak az általa felmutatott értékrendre. Leginkább a meggyőződés melletti kiállás minden körülmények között, a felismert igazság iránti elkötelezettség, a haza és a szabadság szeretete, illetve azt a magatartás, hogy először mindig saját magán kérte számon a tetteit.” Kiss-Rigó László úgy látja, hogy a mai kormány mindent megtesz az egyházakkal való együttműködés érdekében, „számos példa mutatja ennek a sikerét, az egészségügy vagy akár a közoktatás területén, de mondhatnám a nemzet újraegyesítésének nemes ügyét is. Az államnak és az egyháznak közös feladata a társadalom javára tevékenykedni. Kérdésre válaszolva a főpásztor elmondta, nem tudja, mikor döntenek a Vatikán illetékesei Mindszenty József boldoggá avatása ügyében. „Persze vannak, akik azt mondják, politikai vonatkozása is van a kérdésnek, azonban szerintem nem erről van szó, sőt ez egyenesen teljes tévedés. Egész egyszerűen zajlik az ilyenkor szokásos, alapos szentszéki procedúra.”

A Heti Válaszban („Ember vagyok, nem jelenség” 74–77.o.) Pál Ferenc katolikus pap nyilatkozik, aki elmondta: „Ha hitünk szépségét képesek vagyunk a társadalom minél szélesebb rétegeinek megmutatni, szabad választási közegben felkínálni, annak nagyon örülök. Ha azonban a kereszténységet, a hitet vagy Istent valamilyen e világi célkitűzés ideológiai hátterévé silányítjuk, az elborzaszt, azzal nem tudok azonosulni. Fontos megkülönböztetni a kultúrkereszténységet a kultúrkeresztényektől. Kultúrkereszténységnek azt tartom, ha valamiben több a kultúra, mint a kereszténység, miközben a jelenségre való rálátás nem történik meg. Ezért olyasmit is a kereszténység lényegeként hirdet, ami esetleges, mulandó kulturális adottság.” Pál Feri atya leszögezte: „Ha Isten gyermekének, spirituális lénynek tartom magam, akkor értékesnek is vallom magam. Pusztán a létezésem, nem pedig valamilyen teljesítményem okán. Tehát igen, a méltóságom forrását Istenben találom meg, nem más emberek rólam alkotott véleményében. Így az identitásom olyan szilárd talajon áll, hogy nem renget meg, ha valaki csúnyát mond rólam, s a szép szavak sem veszik el a józan ítélőképességemet. Rengeteget hivatkoznak manapság az emberi méltóságra, alapvető emberi jogokra, miközben sokak számára tisztázatlan, hogy mi annak a forrása. Érdemes kimondanunk, hogy nem emberek közötti megegyezésen múlik, hogy van-e emberi méltóságunk… Nem mindig ismertük, nem mindenhol ismerik föl ezt az igazságot. A fájdalom, amely a teremtés szépsége mellett szintén jellemzője létünknek, sokszor éppen ebből a fel nem ismerésből fakad. A kereszténység üzenete ezért csodálatos. Azt mondja az emberről, hogy Isten képmása és a Szentlélek temploma. Úgy alapozza meg az emberi méltóságot, hogy az nem múlik az emberen.” A katolikus lelkipásztor figyelmeztet: „Kétségkívül élhetek úgy, hogy sosem hallottam Jézusról, mégis rácsodálkozhatok a világ és önmagam spirituális voltára. Jézus azonban azzal, hogy emberré lett, éppenséggel ezt a gazdagságot, ezt a titkot tárja fel. Születése ráirányíthatja a szemünket arra, hogy az Isten képes megjelenni az emberben. Hogy az emberen belül képes cselekedni, rajta keresztül szeretni. Jézus a saját személyén keresztül tárja fel ezt a lényeget, ezért is egészen rendkívüli a személye. Nem véletlen, hogy olyan sokat jelent nekem.”

Magyar Kurír