Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (13.o.) Morvay Péter Anticionista szinódus címmel számol be a közelmúltban a Vatikánban tartott közel-keleti szinódusról. A cikkíró megállapítja: „Miközben a püspökök általánosságban elítélték a terrorizmust, az iszlamofóbiát és az antiszemitizmust is, a keresztények közel-keleti szenvedéseiért egyértelműen Izraelt tették felelőssé.” A szerző emlékeztet rá, hogy Danny Ajalon izraeli külügyminiszter-helyettes bírálta a püspökök határozatát. Morvay szerint a vatikáni fórumon a legélesebb kritikát Cyril Salim Bustros libanoni newtoni melkita érsek fogalmazta meg Izraellel szemben. A cikkíró idézi az érseket: „A Szentírást nem lehet felhasználni arra, hogy a zsidók visszatérését és a palesztinok kiszorítását igazolják vele… Mi, keresztények nem beszélhetünk ’ígéret földjéről’, mint ami a kivételezett zsidó nép kizárólagos tulajdona. Ezt az ígéretet Krisztus semmissé tette. Nincs többé kiválasztott nép: az összes országban élő valamennyi férfi és nő jelenti ma a kiválasztott népet… Még ha Izrael Állam vezetője zsidó is, a jövő a demokrácián alapul.” (Ezzel kapcsolatban lásd október 27-ei számunkban az Izraelnek nem tetszik a közel-keleti szinódus egyik résztvevőjének nyilatkozata című hírünket – a szerk.) Morvay Péter rámutat, hogy a konferencia zárónapján a meghívó, XVI. Benedek pápa „a politikai vitákat elkerülve arról beszélt, hogy a béke a legjobb megoldás a közel-keleti keresztények exodusának megállítására. A katolikus egyházfő szerint a vallásszabadság az ’egyik legalapvetőbb emberi jog’, amelyet sok helyen súlyosan korlátoznak. Ezt a kérdést a muszlimokkal való párbeszédben hangsúlyozni kell – hívta fel a figyelmet a pápa.” A cikk írója azt is megemlíti, hogy bár hivatalosan nem része a szinódusnak, a fórumra időzítve mutatták be a Kairos Palestine című dokumentumot, amely apertheid rendszernek nevezi Izraelt, és a zsidó állam szisztematikus bojkottjára szólít fel. A cikk írója figyelemre méltónak tartja, hogy a könyv formájában megjelent dokumentum kezdeményezője Michael Sabbah volt jeruzsálemi pátriárka. A dokumentumot aláírásukkal támogatták különböző közel-keleti protestáns egyházi vezetők is, és a most bemutatott kiadáshoz előszót írt a jelenlegi jeruzsálemi pátriárka, Fuád Tual. A Kairos Palestine szerzői szerint jogos az Izraellel szembeni ellenállás, és morális igazolást ad a terrorizmus számára, mivel „ha nem lenne megszállás, nem lenne ellenállás sem.” A nyilatkozat bírálja azokat a keresztény irányzatokat is, amelyek a Bibliát változtathatatlan kijelentésnek tekintik, és ez alapján igazolják Izrael jogát az őseik földjéhez. „Halált és pusztulást hoz a halott betű, amelyet fegyverként fordítanak ellenünk” – olvasható a palesztin keresztények kiáltványában.

Hazai hírek

Ugyancsak a Hetekben (12.o.) Giczy György Szegény Lázár Budapesten címmel, a Lukács evangéliumában a gazdag emberről és a szegény Lázárról olvasható példázatból (16,19-31) kiindulva fűz kommentárt ahhoz, hogy Tarlós István még főpolgármester-jelöltként meghirdette, hogy „eltünteti a hajléktalanokat” a főváros területéről, mivel többségük amúgy sem budapesti illetőségű. A cikkíró hozzáteszi, hogy ez „… természetesen plauzibilis érv, hiszen a hajléktalanoknak nincs semmiféle illetőségük, tehát a jogi eszközök a városvezetésnek messzemenően a rendelkezésére állnak.” A szerző szerint „… embertársaink kiszolgáltatottsága láttán néhanapján mégiscsak háborgó lelkiismeretünk elaltatására” szolgál a következő érv: „Aki tehát szegény, adott esetben nyomorgó hajléktalan, az a saját bűne miatt jutott idáig. Nem volt megfelelő életvezetési ismerete.” A szerző azt tartja a legmegdöbbentőbbnek, hogy ez a szemléletmód nem maradt a templomkapukon kívül. Azt állítja, két évvel ezelőtt egy szerzetes pap felszólította a híveket, ne adjanak semmit a templomkapuban kéregető hajléktalannak, vagy ha mégis, akkor takarítsák ki utána a templomot. Giczy ugyanakkor elismeri, hogy az egyházak és a vallási felekezetek Magyarországon „pótolhatatlan szociális munkát végeznek. Sőt, néhány segélyszervezetük országhatárokon túl is áldásos tevékenységet fejt ki, ha valahol a világon katasztrófa sújtja embertársainkat. De a szerzetesi intelemből kiderül, hogy a szociális problémákat szeretnék valahogy mégis elkülönítetten kezelni. Csakhogy az elesettség, a szegénység, a nyomor nemigen lokalizálható. Majd’ mindenütt jelen van. S oda is betolakszik, ahol biztosnak gondolt tartózkodási helyek állnak a rendelkezésre. Nincsenek szilárd demarkációs vonalak, amelyek a viszonylagos jólét és a szegénység között húzódnak.” A szerző figyelmeztet, hogy a baj mindenkit utolérhet, sőt, vannak hazánkban olyanok is – pl. a devizahitelesek –, akiket már utol is ért.

Magyar Kurír