Napi sajtószemle

Amint arról 2010. január 25-ei számunkban hírt adtunk (lásd Megalkuvás nélkül – Könyv Jakab Antal püspökről című beszámolónkat), megjelent Varga Gabriella budapesti újságíró és Vencser László erdélyi származású, ma Ausztráliában élő teológusprofesszor Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal című kötete, amely a mártírsorsú főpásztor életét mutatja be. A Magyar Fórumban (Ólombányából… 11.o.) Varga Gabriella, Jakab Antal unokahúga nyilatkozik, aki tizennyolc évig élt Erdélyben. Felidézte: „A templom falain belül egy nagyon komoly és átszellemült, azon kívül pedig egy mindig mosolygós, vidám, humoros nagybácsi arca tűnik fel előttem, ha rágondolok, aki egyszerre volt szigorú és a jó hangulat megteremtésének nagymestere.” A kötet egyik szerzője emlékeztetet, hogy Jakab Antal fő mentora „Isten szolgája, boldog emlékű Márton Áron volt, akivel 1936-ban kerültek közelebbi kapcsolatba. Abban az évben a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa, Márton Áron új segédlelkészt kapott Jakab Antal személyében. Márton Áron hamar felfigyelt fiatal káplánjának tehetségére és szorgalmára, és így nyilatkozott róla: ’Ezt az embert, amíg élek, magam mellől el nem engedem’.” Mivel a román kommunisták hatalomra kerülését követően Jakab Antal nem volt hajlandó megszervezni azt a békemozgalmat, amely vállalta volna a teljes beilleszkedést az új rendszerbe, 1951 augusztusában letartóztatták, és közvetlenül utána „… annyira összeverték, hogy agyhártyája bevérzett. Már a kezdeti vallatások idején úgy lefogyott, hogy napokig nem mert leülni, attól félve, hogy segítség nélkül nem fog tudni felállni. Cellájában inkább a falnak támaszkodva állt. Románia szinte valamennyi börtönét végigjárta. A felsőbányai ólombányában, amelyet a Belügyminisztérium kifejezetten a politikai foglyok kínzására és dolgoztatására bérelt ki, neki háromévnyi kényszermunka jutott. Ez volt a legnehezebb. Rövidnadrágban és gumicsizmában dolgoztak embertelen körülmények között. Annyi volt a pihenésük, hogy időnként a gumicsizmából az izzadságot kiöntötték.” Varga Gabriella elmondta azt is, hogy szabadulása után Jakab Antal „minden lehetőséget megragadott arra, hogy eltartásával ne okozzon gondot rokonainak, éppen ezért fizikai ereje visszatértével minden földmunkában részt vett, amit éppen végeztek: segített a tavaszi veteményezésnél, kapált, kaszált, takart. Évek hosszú küzdelme után 1967-ben Márton Áronnak sikerült visszavinnie őt… a teológiára.” 1971 decemberében VI. Pál pápa utódlási joggal kinevezte Jakab Antalt Márton Áron segédpüspökévé, majd a főpásztor nyugdíjba vonulásakor, 1980 áprilisában átvette az egyházmegye irányítását, amit tíz évig látott el.

Ugyancsak a Magyar Fórum (1.o.) A keresztény értelmiségiek elutasítják a Jobbikot címmel számol be arról, hogy Osztie Zoltán plébános, teológiai tanár, a KÉSZ elnöke szerint érezhetően erősödik az újpogányság, amelynek szellemi, erkölcsi és politikai vonzata is van. Egyesek elvitatják a kereszténység meghatározó szerepét. Az újpogányságnak magyarellenes vetülete is van, ami egyfajta politikai radikalizmusban ölt testet, mindezt pedig a Jobbik jeleníti meg. Vona Gábor pártelnök és társai nagyon rossz irányba indultak el, olyan irányba, amellyel a keresztény értelmiségiek nem vállalhatnak semmiféle közösséget.

Magyar Kurír