Napi sajtószemle

A Népszabadságban (1.,9.o.) Miklós Gábor A lengyel papok kiprédikálták az uniós egyezmény ratifikálását címmel számol be arról, hogy a közelmúltban a lengyel kormány megbízottja aláírta a nők elleni erőszak megakadályozásáról szóló Európa tanácsi konvenciót. Lengyelország ezzel az ET 47 tagállama közül huszonhatodikként csatlakozott a megállapodáshoz. A december 25-ei szertartásokon azonban a lengyel katolikus egyház püspökei „egy emberként keltek ki a nemzetközi megállapodás ellen. A szentbeszédek mindegyike egyház- és vallásellenes támadást lát a megállapodásban. A püspöki prédikációkban rengeteg szó esik egyház- és keresztényüldözésről, a papok elleni támadásokról. A püspöki kar egyik elnökségi tagja szerint a katolikus papok Lengyelországban már-már olyan támadásnak vannak kitéve, mint a zsidók a náci Németországban. Általában véve az erőszak megakadályozásáról és az erőszaktévők üldözéséről szóló egyezmény a konzervatív főpapok szerint támadás a hagyományos értékek, a patriarchális családmodell és a vallás ellen” – írja a lap varsói tudósítója.
Az elutasítás okát Wojciech Polak, a püspöki kar titkára összegezte. Elmondta: a nemzetközi egyezmény céljával – mármint a nők elleni erőszak megakadályozásával – az egyház egyetért, de feleslegesnek, sőt károsnak tartja a megállapodást. Leszögezte: a jogi dokumentum valótlan és ideológiai tételeken alapul. Ezeket az egyház soha nem fogadhatja el. „A katolikus hierarchák” szerint a nemzetközi konvenció hamis kiindulópontja az, hogy az erőszak forrása a tradicionális családmodell. „Sőt szerintük a jogalkotók a tételes vallásokban is látják (hamisan) a családon belüli erőszak gyökereit. Legfőképpen pedig azért támadják a konvenciót, mert abban a ’nem’ meghatározás nem egyszerűen biológiai, hanem társadalmi, kulturális magatartások, viselkedések és tulajdonságok komplexumaként jelenik meg. Ez a megközelítés – állítják – megengedi, hogy a nem választható legyen. Végső soron a lengyel püspökök attól félnek, hogy ez az ún. gender (társadalminem-) szemlélet a homoszexualitás propagandáját hozza be a törvényalkotásba.” Polak püspök elmondta azt is: az egyház komolyan veszi a háztartásokon belüli erőszak kérdését, s ezért menhelyeket is létesített a férjük, apjuk által veszélyeztetett nőknek, gyerekeknek.
Miklós Gábor úgy véli, egyházüldözésről, keresztényüldözésről beszélni Lengyelországban „meglehetős túlzás. A katolikus egyháznak erősek a társadalmi gyökerei, s az elmúlt húsz évben intézményes szerepe is megerősödött az államban. Visszatért az iskolákba és a kórházakba a kereszt és a hitoktatás. Most a kötelező hittanérettségi bevezetését akarják elérni… Az utóbbi évtizedekben mégis egyre erősebb a társadalom világias rétege, amely nem akarja mindennapi életében a plébánosok tanácsait követni, s kritikusan szemléli az egyházat.”

A cikk alatt olvasható az Egyházi nem a felvilágosításra című beszámoló, amelyből kiderül: a horvát katolikus egyház élesen tiltakozik a szociáldemokrata kormány terve ellen, amely szerint bevezetnék az iskolai tantervbe a szexuális nevelést. Az egyház határozott meggyőződése ugyanis, hogy a fiatalok szexuális életéről, az önkielégítésről, a pornográfiáról, a homoszexualitásról és a fogamzásgátlásról szóló tananyag csak megrontja a gyerekeket. Ráadásul az új oktatási program a kereszténységgel és a „horvát emberek természetével” ellentétes nézeteket közvetít a szexualitásról és a házasságról – állítják.  

A Népszava (9.o.) Elismeri az egyház Medjugorjét? címmel elképzelhetőnek tartja, hogy a katolikus egyház „hosszas kötélhúzás után” hajlandó lesz elismerni a medjugorjei látomásokat. A lap emlékeztet rá: a Bosznia-Hercegovinában található, többségében horvátok által lakott településre minden évben legalább másfél millió zarándok látogat el, ám a Szentszék sokáig hallani sem akart arról, hogy csodának ismerjék el a jelenéseket.

A Magyar Nemzetben (29.o.) Mohi Csaba A Golgota, a Parnasszus és a Capitolium címmel fölteszi a kérdést: mi marad Európából, ha megtagadja keresztény gyökereit? A cikkíró jelzésértékűnek tekinti, hogy a keresztény Európában évszázadok óta az idén fordult elő először, hogy advent első vasárnapján az EU kilenc tagállamának fővárosában nem gyulladtak fel a karácsonyfák reményt sugárzó gyertyái. „Azt, hogy a veszély milyen nagy, jól mutatja, hogy Európa fővárosában, Brüsszelben, a Grand Place főterén, amelyet Bonaparte Napóleon Európa egyik legszebb báltermének nevezett, ebben az évben már nem is állítottak karácsonyfát.” A szerző arra is emlékeztet, hogy az EU a hazánk ellen indított globális támadássorozat keretében kifogásolta az új alkotmányban megfogalmazott keresztény istenhitet, kérdőre vontak bennünket azért, „mert merészeltük beemelni” a Kölcsey Ferenc által írott nemzeti imádságunk, a Himnusz első sorát: „Isten, áldd meg a magyart!” Mohi Csaba ugyanakkor példákkal mutatja be, hogy Európa államainak alkotmányában visszatérően szerepel a kereszténységre mint szellemiségre, kultúrára, megtartóerőre és Istenre való hivatkozás. A cikk szerzője idézi többek között Joseph Weilert, a New Yorkban élő hithű zsidó professzort, aki többször is nyíltan kiállt a kereszténység védelmében. Arra a kérdésre, hogy miben áll Európa történetének lényege, Weiler a következő választ adta: „Természetesen akárcsak a szépség, ez is nézőpont kérdése, ami ebben a vonatkozásban hangsúlyt kap, attól a személytől függ, aki előadja. Vannak dicsőséges európai keresztény pillanatok, és vannak szégyenteljesek is. A keresztények maguk eledelül vettettek oroszlánok elé, és eledelül vetettek másokat is az oroszlánok elé! Mindazonáltal és mindent mérlegre téve a kereszténységet nem lehet Európa egykori és mai történelméből kitörölni, miként nem lehet eltávolítani az összes keresztet sem Európa temetőiből!” Mohi Csaba hozzáteszi: a gazdag sokféleség mellett Európa az alapokat tekintve igenis egységes. „Ez a homogén európai identitás három olyan rendíthetetlen integráló értékrendre és biztos tartóoszlopra támaszkodik, mint a Golgota, a Parnasszus és a Capitolium. A Golgota által megtestesített keresztény erkölcs és szellemiség, a Parnasszus által szimbolizált görög kultúra, valamint a Capitolium mint az európai jogállamok egységét biztosító, napjainkban is működő, kőbe vésett parancsoló rend. A Golgota által szimbolizált kereszténység a történelem során mindenkor determináns volt a nemzetté válásban, a nemzetállamok megteremtésében és azok megmentésében egyaránt.” Idézi a cikkíró a Werner Karl Heisenberg Nobel-díjas fizikust is, aki 1975-ben magyarul is megjelent, A rész és az egész című könyvében figyelmeztetett, hogy a keresztény Európa megmaradását csakis a politikai kereszténység biztosíthatja: „Jóllehet az emberek nagy része és a politikum nem kötődik a vallásos hit teológiai és hitéleti rítusaihoz, valamint előírásaihoz, ugyanakkor az európai örökség értékeit (a jóságot, becsületet, igazságosságot, az emberi méltóság tiszteletét, a békét…) a társadalom élete és működése javára zsinórmértéknek tartja, ami olyan mágneses erőtér, amely ha egyszer kimerül, nem lesz merre mutasson az európai emberek iránytűje, és akkor iszonyatos dolgok történnek majd az emberiséggel, rosszabbak az atombombánál és a koncentrációs táboroknál.”

A Magyar Hírlapban (11.o.) Szentmihályi Szabó Péter Sarkosan fogalmazva címmel megállapítja: „A politikai kereszténységet vagy a keresztény szellemű politikát világszerte és igen hosszú idő óta hevesen támadják a más vallásúak, valamint az ateisták, mert szerintük a kereszténység puszta említése is kirekesztő, továbbá – mint tőlük tudjuk – a vallás magánügy, a templomokban van csak létjogosultsága. Ez a liberális doktrína annyira elfogadottá vált, hogy maguk a keresztény egyházak is óvatosan, távolságtartóan nyilatkoznak általában, a liberális nyugati demokráciákban féltik maradék híveiket, a volt szocialista országokban pedig az idősebb papság alaposan megtanulta a leckét, hogy miért nem szabad átlépni a templom küszöbét.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy II. János Pál és XVI. Benedek is gyakran buzdította a katolikusokat a keresztény politikai részvételre, mert a krisztusi igazság hirdetése minden hívő kötelessége, „de az egyház elleni megújuló, alaptalan és aljas vádaskodások özöne miatt a keresztények többsége visszahúzódik saját köreibe, és más vallások híveivel ellentérben olyan türelmes, megbocsátó és félénk, hogy még az őskeresztények is megirigyelhetnék.” Szentmihályi megemlíti, hogy a Szent István Társulat kiadta Semjén Zsolt nemzetpolitikáról szóló, ez év szeptemberében a „társulati esték” rendezvénysorozaton elmondott előadását, amelyben a miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke egyértelműen fogalmaz: „Ahogy van állapotbeli kötelessége az embernek a saját családjával szemben, a rokonaival szemben, szélesebb értelemben ugyanilyen állapotbeli kötelességünk van saját nemzetünkkel szemben is. Mégpedig azért, mert Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk. Ezért valamiképpen az égi hazához is hűtlen az, aki a földi hazájának a sorskérdései elől dezertál.”

A Magyar Nemzet (Százéves… 2.o.) közli, hogy tegnap a Parlamentben tartották a száz éve, 1912. december 28-án alakult Magyar Cserkészszövetség centenáriumi évének megnyitóját. Kövér László házelnök köszöntőjében országos jelentőségűnek, a nemzet figyelmére és elismerésére méltó, nagyszerű pillanatnak nevezte az ünnepséget.

Magyar Kurír