Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (2.o.) Erdő Péter a családról címmel közöl néhány soros beszámolót arról, hogy szent család ünnepe alkalmából mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás a Szent István-bazilikában, ahol a magyar katolikus egyházfő a családi értékekre, a család fontosságára hívta fel a figyelmet. A lap emlékeztet rá: a szent család ünnepét XIII. Leó pápa (1878-1903) szorgalmazta azzal a céllal, hogy a nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10.o.) Sitkei Levente Tajpeji mise dadák közt című tudósítása szerint a filippínók – vagyis a Fülöp-szigetiek – kis katolikus oázist alkotnak Ázsia nagyvárosaiban. Így a tajpeji templomban mindenki filippínó. „A pap, a ministránsok, az orgonista, a perselyező idős úr. A templom tömve van, mindenki énekel, hangosan és lelkendezve, az énekek teljesen idegenek az európai stílustól. Van benne valami újvilági, gyarmati, ahogy a dzsungel gyermekei követik az alapvetően európai külsőségekkel bíró vallást. A pap pontosan ugyanúgy öltözködik, mint a világon bárhol, áldásra és az átváltoztatásra is úgy emeli a kezét, ahogy nálunk, szavai pedig az angol nyelvű miséknél megszokottak. A prédikáció azonban teljesen más. Istent úgy lehet jobban dicsérni, hogy a ránk bízott csemetékre az eddiginél is jobban figyelünk, mondja az atya, amellyel a hívek kilencvenkilenc százalékát eléri. A misén egyetlen alkalommal se térdel le senki, ez közép-európai jellegzetesség, itt feláll a sok lány és asszony. Ahogy sok helyen, a Miatyánkot itt is igyekeznek egymás kezét megfogva elimádkozni. Az emberek magasba emelik a karjukat, kéz kézbe fonódik, csak két tanácstalan ember van az egész tömegben: bal-, illetve jobboldali szomszédom. Beletelik fél percbe is, míg észreveszem, hogy ebben a láncban részt kell venni, e nélkül talán megakadna a mise… Nem vagyok, nem is lehetek tagja ennek a közösségnek, de abban a pillanatban nem számít az eltérő kultúra és származás. A mise végén az atya a templomajtóban áll, szemembe néz, kezet fogunk. Rajtam kívül mindenki kezet csókol neki, titokban még a dadák által a misére elhozott kisgyerekek is. Egy kicsi Fülöp-szigetek, távol otthontól, amely őrzi a krisztusi lángot.”

A Magyar Hírlapban (8.o.) Sinkovics Ferenc A liberálfasizmus az akarat kultusza címmel méltatja az amerikai Jonah Goldberg Liberálfasizmus című könyvét, mely magyarul is megjelent, a XXI. Század Intézet gondozásában. Sinkovics kiemeli: Goldberg a könyvében tényekkel bizonyítja, hogy a fasizmus és a nácizmus, valamint a liberalizmus között mély rokonság van. Többek között közös bennük „az emberi lélek felszabadítása is a vallás sötét dogmái alól. Ebben pedig mintha csak Mussolini dühös keresztényellenessége élne tovább, amit Hitler is gyorsan magáévá tett akkoriban. Vajon politikailag korrektek maradunk-e, ha megkérdezzük, hogyan is maradhatott ki az EU alkotmányából a kereszténység fogalma?!”

A Magyar Nemzet (Napi… 9.o.) az angol nyelvű indiai honlapra, a Hindustan Times-re hivatkozva közli, hogy a Mohamed prófétáról készült rajzaival a mozlim világot felháborító Charlie Hebdo francia magazin ezúttal képregényt jelentet meg az iszlám vallás alapítójának életéről. A képregényt szerdán publikálják, de a magazin szerkesztői szerint nem kifigurázni akarják Mohamedet, hanem hitelesen bemutatni életútját, a képregény szerkesztésében ugyanis mozlimok is részt vesznek. A Charlie Hebdo egyik karikaturistája elmondta: „Mielőtt nevetni kezdenénk egy karakteren, érdemes előbb megismerkedni vele. Míg Jézus életéről sok mindent tudunk, Mohamedéről semmit.”

Magyar Kurír