Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (5.o.) Szerdahelyi Csongor Pápamobil-pavilon nyílt a Vatikánban címmel közli, hogy állandó kiállítás nyílt a Vatikáni Múzeum alagsorában, ahol az utóbbi két évszázad pápamobiljait mutatják be a nagyközönségnek. A cikkíró kiemeli: „A legrégebbi járművek még a szó szoros értelmében lóerősek voltak, vagyis csodaszép, díszes hintók, az újabbak között pedig helyet kapott a legismertebb jármű, amely az 1981-es szörnyű merényletkor szállította II. János Pál pápát.” A szerző ismertetéséből kiderül, hogy X. Szent Pius volt az első pápa, aki 1909-ben autót kapott, New York akkori érseke ajándékozott neki egy torinói gyártmányú Itala típusú gépkocsit, de az egyházfő nem használta ezt a járművet. Szerdahelyi megállapítja: a pápák járműveinek eszmei és tényleges értéke felbecsülhetetlen. Azt a Volkswagen Golfot például, amely Ratzinger bíborosé volt, és amit még pápává választása előtt néhány tízezer euróért értékesített, „a szerencsés tulajdonos néhány évvel később könnyedén adta el egy gyűjtőnek – százezer euróért.”

A Hetek (4-5.o.) Szakítópróba címmel úgy véli, hogy továbbra is napirenden maradnak a melegjogi kérdések 2013-ban. A meleglobbi képviselői világszerte bírsági precedens-ügyekkel igyekeznek még több jogot szerezni maguknak, miközben a kérdés akár már januárban szakadást hozhat a brit kormánypárton belül. Franciaországban tavaly több tízezren tüntettek a melegházasság legalizálása ellen, ennek ellenére Francois Hollande élettársa nyíltan felvállalja, hogy szívesen tanúskodna egy ilyen esküvőn. XVI. Benedek pápa eközben újévi beszédében figyelmeztette a világ vezetőit, hogy ne ássák alá törvényekkel a tradicionális házasság intézményét, amely a társadalom legalapvetőbb egysége. A Hetek emlékeztet rá, hogy eddig tizenegy ország legalizálta a melegházasságot. A dán parlament pedig történelmi döntést hozott, ugyanis kötelezővé tette az összes egyház számára, hogy összeadják a meleg párokat.

A lap az összeállítás részeként, Queen Jawmes Biblia címmel számol be arról, hogy új verziója jelent meg az angol King James-féle Bibliának, amelynek borítóján óriási szivárványszínű kereszt hirdeti a kiadvány koncepcióját. Az új Biblia szerkesztői átírtak vagy kivettek számos, a meleg életvitelt bíráló utalást a szövegből, ugyanis szerintük a Biblia egészen 1946-ig nem tartalmazott semmilyen ellenérvet a melegekkel szemben, hanem kizárólag az értelmezések sugallták azt, hogy a homoszexualitás nem kedves Isten szemében. Az olvasóknak pedig azt üzenték, hogy „egyetlen Biblia sem tökéletes.”
Ugyancsak a Hetek (28-29.o.) Angol aposztázia címmel ír arról, hogy ha a jelenlegi tendencia folytatódik, legfeljebb húsz éven belül Nagy-Britannia megszűnik keresztény többségű ország lenni. Ennek a fundamentalista társadalmi változásnak az oka nem csak az egyébként valóban dinamikus muszlim növekedés vagy a bevándorlás, hanem az aposztázia és az ateizmus lavinaszerű térhódítása: a legfrissebb népszámlálási adatok szerint minden negyedik brit vallástalannak mondja magát. Az ezredforduló idején ez az arány még csak 15 százalék volt. A kereszténység minden évben több mint félmillió tagot veszít, mialatt az ateisták és agnosztikusok évi 750 ezer fővel gyarapodhat. A lap érdekesnek tartja, hogy mindezek ellenére az angol történelmi egyházak igyekeznek pozitívan szemlélni a dolgokat, így a katolikus püspöki konferencia szerint az adatok nem riasztóak, mivel azt jelzik, hogy „a kereszténység többé nem kulturális vallás, hanem a döntés és az elkötelezettség vallása.” Az orgánum szerint azonban ennek a megközelítésnek ellentmond az, hogy csökken a templomlátogatók száma, s egyre több templomot alakítanak át kulturális intézménnyé, sőt szórakozóhellyé. Keresztény képviselők egy csoportja pedig arról panaszkodik, hogy az állami politika a keresztényekkel szemben „elfogadhatatlan” diszkriminációt alkalmaz. A csoport vezetője, korábbi tory igazságügy-miniszter, Gary Streeter figyelmeztetett: a hívők hitét „úthengerrel” támadja egy ’szekuláris és ellenséges állam.” Hozzátette: sokan szankciókra számíthatnak, ha a hitüket nyilvánosan szeretnék gyakorolni. Az orgánum emlékeztet rá: korábban két keresztény hölgy azért indított pert a brit állam ellen az Emberi Jogok Európai bíróságán, mert a kereszt viselése miatt elbocsátották őket állásukból. Akkor a brit kormány úgy érvelt, hogy mivel a kereszt, illetve a feszület a kereszténység szerint nem kötelezően viselendő vallási jelkép, ezért a munkáltatók megtilthatják a hordását, valamint elbocsáthatják a jelképhez ragaszkodó alkalmazottaikat. A kereszténység elleni támadás volt az is, amikor Bath városában egy állami fenntartású krematóriumból el kellett távolítani egy négyágú keresztet ábrázoló üvegablakot, hogy így tegyék alkalmasabbá a helyet más vallások számára is. A lap azt is felidézi, hogy a múlt év végén Oxfordban, a King James Biblia megjelenésének 400. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen David Cameron miniszterelnök a tradicionális keresztény értékek újjáélesztésére hívott fel, hogy ezzel előzzék meg Nagy-Britannia „erkölcsi összeomlását”, és mint mondta: „Az Egyesült Királyság keresztény ország, és nem kellene félnünk ezt kijelenteni.” Ám a Hetek megjegyzi, hogy Cameron szavait „a keresztények állami diszkriminálása mellett az is különös megvilágításba helyezi, hogy a konzervatív kormányfő lelkes támogatója a melegházasság bevezetésének.”

A Népszabadságban (11.o.) Megyesi Gusztáv Szentségi segítség című, gunyoros hangvételű írásában annak kapcsán bírálja az egyházat, hogy a lap állítása szerint  egy nélkülöző család azért nem tudja egy éve megkereszteltetni a gyermekét, mert a helyi plébános közölte velük, hogy előbb négy évre visszamenőleg rendezniük kell az elmaradt egyházi hozzájárulást, 44 ezer forintot, de a család erre képtelen, hiszen havi jövedelmük összesen 60 ezer forint. 

Magyar Kurír