Napi sajtószemle

A Nagyításban (Keresztény gyökerek… 7.o.) Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke nyilatkozik az általa vezetett szervezet Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet című, országos előadássorozatáról, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogat. Elmondta: „Azt a fontos felismerést szeretnénk tudatosítani a sorozat iránt érdeklődőkben, hogy az országot ugyan kard által, katonailag szereztük meg több mint ezer évvel ezelőtt, de a hit által tartottuk meg. A magyarság történetéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a kereszténység. Az előadássorozat megszervezését indokolta ugyanakkor az úgynevezett újpogányság erős terjedése, amelynek vallási, nemzeti, szellemi és politikai vetületei is vannak, és amellyel szemben állást foglalt a közelmúltban egy püspökkari körlevél. Mi mégsem feltétlenül ezen eszmék ellen kívánunk fellépni, inkább pozitívan szeretnénk a témához állni, és egy nemzetépítő stratégia fontosságára rámutatni.” Osztie Zoltán fontosnak tartotta elmondani, hogy a KÉSZ „… nem csak elméleti kérdésekkel foglalkozó szervezet. Meggyőződésünk, hogy az országbeli állapotok változásának egyik kulcsa egyféle ’civil radikalizmus’ megszületése, vagyis a civil szféra erősödése. Éppen ezért a KÉSZ részt vesz a civil munkában is. Ennek egyik példája, hogy nemrégiben megkeresett egy világhírű cigány hegedűművész, Kathy-Horváth Lajos, aki maga is erősen aggódik a hazai cigányság szegregálódása miatt. Még csak szakembernek sem kell lenni, hogy tudjuk, a legtöbb probléma a cigányság lemaradásából ered. Ezen iskolázottságbeli, foglalkoztatottságbeli és egzisztenciális lemaradást értünk. Kathy-Horváth Lajos egy felzárkóztató program ötletével keresett meg, ami még rengeteg igazításra vár, de azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lehet lépni. Lajos hívta fel a figyelmemet arra is, hogy egy ilyen program megvalósítására százmilliárdos tételben állnak rendelkezésre EU-pénzek. Nem csak értelmiségi fantáziálásról van tehát szó.” A KÉSZ elnöke arra is emlékeztetett, hogy tagjai a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), amely több száz civilszervezet munkáját koordinálja. Ez a fórum létrehozott egy társadalmi szerződést, amelyet hamarosan könyv alakban is megjelentet. „A könyv tartalmazza mindazokat az elvárásokat és észrevételeket, amelyeket… a civil szféra támaszt a mindenkori kormányzattal szemben. Jelenleg a Fidesz tekinthető kormányzásra kész erőnek, de szembetűnő, hogy helyi szinten néhol nem elég hitelesek az embereik. Helyettük újakat kell felállítani. A könyvet, amelyben ezek az észrevételek is szerepelnek, ünnepélyes gesztussal át fogjuk nyújtani Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltnek, remélve, hogy komolyan veszi a benne foglaltakat. Ha nem, akkor a későbbiekben kénytelenek leszünk a Fidesz-kormányzatot is bírálni.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szerdahelyi Csongor Boldog Özséb nem guru, rendalapító címmel felidézi, hogy a közelmúltban a lengyel Tátrában járt, ahol egy Bachledówka nevű kistelepülés legmagasabb pontján szép kegyhelyre akadt: pálos szerzetesek gondozzák, és templomuk előterében kiállítás látható a hazájukban igen elterjedt szerzetesi közösség magyar gyökereiről. Az újságíró Bátor Botondot, a Magyarországi Pálos Rendtartomány tartományfőnökét a rend mai helyzetéről kérdezte. A motoros zarándoklatok vezetőjeként is ismert szerzetes elmondta: a legnagyobb baj a rend történetét illetően tapasztalható tudatlanság, illetve féligazságok tudatos, rosszindulatú terjesztése. A tatárjárás után lepusztult és elnéptelenedett ország fizikai és lelki újjáépítésében, a magyar írásbeliség és tudományosság felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett közösség sorsa mindig egy volt a nemzetével. A török, majd II. József császár szerzeteseket korlátozó intézkedései, később a kommunizmus egyaránt sújtotta a pálos rendet, amely azonban a szabadság lehetőségeivel élve, mindig újjászervezte közösségeit. Így ismét működnek az ország négy településén, a fővárosban, Márianosztrán, Pécsett és Petőfiszálláson. Tőlük azonban teljesen függetlenül, róluk vagy tudomást sem véve, vagy őket lengyelbérenc hazafiatlansággal vádolva, egyesek az „igazi pálosságot” a magyar ősvallás, a sámánok és a táltosok ideológiájának őrzőjeként szeretnék látni. Ugyanezen „szakemberek” szerint Szűz Mária nem zsidó, hanem magyar anya volt, Jézus pedig pártus herceg. A tartományfőnök elmondta: „Nem akarom a helyzetet dramatizálni, de húsz évvel a rendszerváltozás után újfajta üldözésnek vagyunk kitéve, ami rafináltabb a korábbiaknál. A magyar ősvallás ’apostolainak’ útjában állnak az igazi pálosok. A liberalizmusnak és ennek a vallási szinkretizmusnak ugyanaz a gyökere. Akik az újpogány mozgalmakat támogatják, azoknak csak az a fontos, hogy az egyháztól minél többeket elszakítsanak, miközben – félrevezető módon – magukat kereszténynek nevezik. Beszéltem táltosokkal, akik teljes meggyőződéssel katolikusnak gondolják magukat. Szabad vallásgyakorlás van hazánkban, legyenek táltosok, ha akarnak, de hagyják békén a katolikus egyház hitrendszerét és a mi szerzetesrendünket. Boldog Özséb nem valami guru, hanem katolikus rend alapítója.”

A Magyar Demokratában (Katarzis… 46-47.o.) a hatvanéves Koltay Gábor filmrendező nyilatkozik, aki elkészült Mindszenty József bíboros hercegprímásról szóló dokumentumfilmjével. Elmondta: „Mindszenty József egész politikai, filozófiai, szellemi-gondolati felfogásából logikusan következett az a konfliktus, amit ő a berendezkedő kommunista diktatúrával szemben következetesen és megalkuvások nélkül vállalt. Ez az életút, ez a tiszteletreméltó és példamutató áldozatkészség régóta foglalkoztatott. Utólag visszatekintve megdöbbentő, hogy mennyire világosan látta már 1945-ben, hogy milyen folyamatok fognak bekövetkezni. Arra törekedtem, hogy Mindszenty ma is élő, időszerű szellemi örökségét mutassam be, hiszen ennek megértése a ma élő emberek számára különösen fontos.”

A Magyar Hírlapban (Isten hűséget vár tőlünk… 15.o.) Bereczky Ildikó református lelkész, a Dizseri Tamás Szeretetszolgálat idei kitüntetettje nyilatkozik. A harkányi lelkésznő elmondta, hogy szolgálati helyén a munkanélküliség és a szegénység állandó kísérője munkájának. „Amivel sokat tudok segíteni az ittenieknek, az a közvetlen jelenlétem. Ezáltal érezhetik azt, hogy van valaki közöttük, aki megkereshető, és aki hagyja magát megtalálni a leghétköznapibb problémákkal is… Az itt élők legnagyobb gondja a munkahiány, ami miatt nemcsak a megélhetésük lett nehezebb, hanem sokan elvesztették azt a valamit, ami célt és egyben értelmet adott életüknek. Az ittenieknek a legalapvetőbb életforma-feltételei szűntek meg. Fontos, hogy a gyülekezet ebben a helyzetben is egy biztonságos közösséget ajánljon fel az embereknek. Aki jelen tud lenni egy közösség életében, az megtapasztalhatja, hogy nincs olyan élethelyzet, amiből ne lenne kiút.” A lelkésznő vallja: azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni, szintén csak közösségben, vagy annak segítségével lehet megtalálni. Ezek mindenekelőtt a családban és a munkahelyeken fedezhetők fel, de akinek ezek nem adattak meg, azok egy-egy gyülekezetben lelhetnek olyan közegre, ahová minden előítélet nélkül tartozhatnak, és ahol fontosnak érezhetik magukat. Egy keresztény gyülekezet tehát ember- és társadalommegtartó erővel is bír – mondta Bereczky Ildikó, hangsúlyozva, hogy a díj, amelyben részesült, a kiszolgáltatottakról és azokon segítőkről szól, „Ez utóbbiak azonban sajnos hiánypótló modellek ebben a világban, pedig ők azok, akik időben felismerik, hogy bajban lévő ember az igazi felebarát, akit az isteni parancsolat szerint legalább annyira kell szeretni, mint önmagunkat.”

Magyar Kurír