Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (7.o.) Szerdahelyi Csongor Ki lesz Isten szolgáinak következő szolgája? címmel emlékeztet rá, hogy az 1927. április 16-án született XVI. Benedek az utóbbi hatszáz év legidősebb pápája. A XVIII. század első felében uralkodó XII. Kelemen volt idősebb nála, aki 87 évesen hunyt el, 1740-ben, az egyház szociális tanításának atyja, XIII. Leo pedig 1903-ban, 93 évesen. Ezért a cikkíró érthetőnek tartja, hogy sok a találgatás Rómában és világszerte, hogy vajon ki követi majd Szent Péter székében Joseph Ratzingert, aki nagyon szeretett volna a Hittani Kongregáció éléről 2002-ben, 75 évesen visszavonulni, hogy hazájában, Bajorországban csak a tudománynak élhessen élete hátralevő éveiben, de II. János Pál pápa nem engedte „barátját és legközelebbi munkatársát nyugdíjba menni, akit így végül Karol Wojtyla halálát követően 2005-ben pápává választott a konklávé. Szerdahelyi ismerteti Desmond de Souza indiai redemptorista szerzetes, Vatikán-szakértő írását, amelyben azt latolgatja, kik az esélyesek, hogy majdan XVI. Benedek pápa utódjaként vezessék a katolikus egyházat. Szerinte az olaszok közül a két legesélyesebb a 70 éves Gianfranco Ravasi, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke és a 71 éves Angelo Scola milánói érsek. A nem olasz európaiak közül a legerősebb jelölt a 67 éves dominikánus szerzetes, Christoph Schönborn bécsi érsek. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöki tisztét betöltő magyar prímás, Erdő Péter is a legismertebb bíborosok közé tartozik. Vannak elemzők, akik őt is az esélyesek között említik. Az észak-amerikai bíborosok közül Desmond de Souza szerint esélyes lehet a legmagasabb egyházfői tisztségre Donald Wuerl washingtoni érsek és a francia kanadai Marc Ouellet, jelenleg a vatikáni Püspöki Kongregáció prefektusa. A latin-amerikai főpásztorok közül felmerülhet a 64 éves Odilo Pedro Scherer Sao Pauló-i érsek és a 70 éves Oscar Rodriguez Maradiaga hondurasi érsek neve. Az afrikai kardinálisok közül három nevet említ a Vatikán-szakértő: a ghanai születésű, 64 éves Peter Turksont, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnökét, a kongói Kinshasa érsekét, Laurent Monsengwo Pesinyát és az 55 éves guineai Robert Sarah-t, aki a Cor Unum Pápai Tanács elnökét. Esélyes lehet még Ázsia egyetlen igazán katolikus országának, a Fülöp-szigeteknek első számú katolikus főpásztora, az 55 éves manilai érsek, Louis Tagle.
A cikk alatt olvasható A kilencszázas évek a szent pápák százada című írás, amely szerint az 1903-1914 között Szent Péter trónján ülő X. Piusz új korszakot nyitott a pápaság történetében, hiszen több mint ötszáz év telt el azóta, hogy a tridenti zsinat idején élt V. Piusz személyében pápát avattak szentté (Az elmúlt évezredben rajta kívül csak IX. Leót és VII. Gergelyt kanonizálták a pápák közül.) A XX. század pápái közül viszont már kettőt a boldogok között tisztelhetünk, XXIII. Jánost és II. János Pált, az idén pedig valószínűleg újabb boldoggá avatás lesz a Vatikánban, mert XVI. Benedek pápa aláírta a múlt év végén a Szentté Avatási Kongregáció VI. Pál pápára vonatkozó dokumentumát. A cikkíró emlékeztet rá: régóta szó van még XII. Piusznak a boldoggá avatásáról, de az ő pontifikálása a II. világháború és a hidegháborús évekre esik, nagyon kényes politikai és történészi vitákat kavar, ezért egyelőre a Vatikán nem tűzte napirendre boldoggá avatását. A 2011-ben boldoggá avatott II. János Pál szentté avatása viszont a következő évben megtörténhet.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (10.o.) Hollande nem enged a melegházasság kérdésében, a Népszabadság (3.o.) pedig A jobboldal népszavazást kezdeményez a melegházasság kérdésében címekkel számolnak be arról, hogy a francia fővárosban vasárnap az utóbbi évtizedek legnagyobb utcai megmozdulása zajlott le, amelyen százezrek tiltakoztak a homoszexuálisok házasságát és örökbefogadási jogait szabályozó készülő törvény ellen. A tudósításokból kiderül: a tömegdemonstráció ellenére sem látszik, hogy a szocialista hatalom bármit módosítana szándékán. A Magyar Nemzet megjegyzi: a baloldali Le Monde francia napilap az eseményről szóló tudósításában „körmönfontan” azt sugallta, hogy azon főként katolikusok vettek részt. A Magyar Nemzet hozzáteszi: valóban jelentős számban voltak jelen katolikus hívők, de megjelentek a tiltakozók közt muzulmánok és zsidók, Franciaország hat legjelentősebb vallásának vezetői mind fenntartásukat fejezték ki a készülő törvénnyel szemben. Sőt, olyan homoszexuálisok is csatlakoztak a tömeghez, akik nem értenek egyet az azonos neműek házasságával.

Szintén a Magyar Nemzetben (7.o.) Sitkei Levente Másnap iskola címmel úgy véli: azért ment ki vasárnap annyi francia tüntetni, mert Európában „tort ül a butaság, szétesett az erkölcs és a rendszer, s nem lehet tudni, ki miért küzd. Miközben a franciák dzsemboriztak Párizsban, négy félmeztelen nő a római Szent Péter téren kiáltozott a pápa Úrangyala imádsága alatt, mivel ők kiállnak a melegjogok mellett. Roppant könnyen magukra tudják irányítani a figyelmet egy ilyen botrányos és ízléstelen akcióval, mert a sajtó bizony azt fogja mutatni – illendően kikockázva a kebleket –, hogy a nőket elviszi a rendőrség. A pápa üzenete teljesen mellékes, mindig ugyanazt mondja, a megváltásról van szó, meg arról, hogy szeressük egymást, mint önmagunkat. Kétezer éves bölcsességek, amelyeket nem tud a bulvársajtó kezelni. Arra azonban valahogy senki sem figyel föl, hogy a pápa imádsága alatt egy tűt sem lehet leejteni a téren, az erkölcstelen és istentelen Európában is csak összejön néhány százezer ember, ha szabadtéri misét tart, a franciák pedig tömegtüntetésen állnak ki a hagyományos családmodell mellett. Feketéllett a mező, úgy hullámzott a tömeg.”

A Magyar Hírlapban (Püspökök is… A kálvinista Róma ügynökei 1.,4.o.) Filep Tibor történész nyilatkozik, aki A Politikai Rendőrség Hajdú-Biharban 1957-1989 címmel írt kétkötetes monográfiát. Elmondta: kutatásaiból kiderül, hogy sok egykori 1956-os forradalmár lett ügynök a Kádár-rendszerben, de legtöbbjüket megzsarolták, kényszerítették. „Ők többnyire egykori vádlott- és cellatársaikról jelentettek. Nekik nem tudok fölmentést adni, miként azoknak a lelkészeknek, egyházi személyeknek sem, akik tudván tudva, hogy a hatalom az egyház megsemmisítésére, fölszámolására törekszik, ügynökként híven kiszolgálták az elhárítást, egyházuknak, lelkésztársaiknak ártottak. Közben áhítatosan fölmentek a szószékre, és a felebaráti szeretetről prédikáltak a gyülekezetnek.” Filep elmondta azt is, hogy a görög katolikus egyházban is talált hálózati személyt, az egyikük püspök volt, a másik pedig Kokadon plébános, a szektákkal viszont nem boldogultak a hatalom emberei. „Mondhatjuk, e csoportok rigorózusan vigyáztak arra, hogy semmiképp ne politizáljanak, így eleve nehéz volt rajtuk fogást találni. De szemmel tartották a volt apácákat, a szerzeteseket is. Becsületükre legyen mondva, hogy jelentést író apácából mindössze egyet találtam, s ő sem bírta tovább három hónapnál. De sajnos a kálvinista Róma ’fertőzött’ volt. Elhunyt teológia professzorok, püspökök, esperesek, lelkészek iratait, besúgói jelenéseit is megtaláltam a dossziékban, de olyanokét is, akik ma is élnek. Az ügynökök egy részét hitelt érdemlően be lehet azonosítani.”

Magyar Kurír

(bd)