Napi sajtószemle

– 2013. január 23., szerda | 9:23

A január 23-i nyomtatott lapok szemléje

A Magyar Nemzet (17.o.) Veszélyben a kölni dóm? című beszámolója szerint folyamatos rázkódás éri a világ kulturális örökségei közé sorolt kölni dómot, a német város első számú turisztikai látványosságát. A tízpercenként fellépő rezgést az épület közvetlen közelében futó új földalatti vasút járatai okozzák. Norbert Feldhoff, a dómért felelős prépost elmondta: ha pillanatnyilag nem is fenyeget komoly veszély, kiszámíthatatlan, hogy az észlelt jelek milyen károkhoz vezetnek. Az évente hatmillió látogatót vonzó katedrális északi oldalán fekvő kincstárat, a sekrestyét és a kápolnát érinti elsődlegesen a vibráció. Ezt az épületrészt mindössze négy méter választja el az alagúttól, amelyen keresztül eljutnak a kocsik a városházától a főpályaudvarhoz. Az új földalatti vasút járatai okozta rezgések miatt egyébként Kölnben megsüllyedt a bíróság épülete, a Johann Baptist-templom 44 méter magas tornya pedig elferdült, olyan szögben, hogy hat acéltartóval kellett megmenteni az összeomlástól.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (4.o.) Szerdahelyi Csongor Kína és Amerika felé nyitott szakkollégium címmel emlékeztet rá: a két világháború között négy magyar szerzetesrendnek működtek hittérítői Kínában. A magyar missziós tevékenységnek a kommunisták hatalomra kerülése vetett véget. Feledy Botond, a magyar jezsuita rendtartomány által működtetett Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora a lapnak elmondta: még idén tavasszal megalakítják a kollégiumokhoz kapcsolódó kínai karrierközpontot. „A szakkollégium nemzetközi nyitásának két hagyományos iránya adódik. Egyrészt a magyar rendtartomány eredményes missziós munkát végzett Kínában 1924-től 1947-ig, másrészt Észak-Amerikának számos kiváló jezsuita egyeteme van, hozzájuk is egyre szorosabban szeretnénk kapcsolódni.” A karrierközpont azt jelenti, hogy kapcsolatot teremtenek és tartanak a Magyarországon, illetve a régióban tevékenykedő kínai cégekkel, és igyekeznek rávenni őket, hogy állással, szakmai gyakorlattal, esetleg ösztöndíjjal, tanulmányi szerződéssel támogassák a magyar egyetemistákat és pályakezdőket. Szerdahelyi Csongor emlékeztet rá, hogy a XVI. században Matteo Ricci olasz jezsuita misszionárius Kínában szerzett tapasztalatai alapján hirdette: „A világ minden embere között alapvető hasonlóság van, közös bennük, hogy tudunk remélni, szenvedni, és kutatjuk az élet értelmét.” A cikkíró kifejti: Ricci a konfucianizmusban „olyan filozófiai rendszert ismert meg, amely nyitott a keresztény értékekre, vagyis észrevette a kereszténység és az ősi kínai gondolkodás közötti lehetséges kapcsolódási pontokat. Riccit azért tekintik ma is a misszionáriusok példaképének, mert úgy tette magáévá a kínai kultúrát, hogy közben nem veszítette el önazonosságát, és a kínaiaknak érthető módon tudta megfogalmazni az evangélium tanítását. Világunkban fontos, hogy a keresztény ember saját értékeiben biztos legyen, ugyanakkor nyitott maradjon más kultúrák befogadására és az emberiség közös vonásainak felismerésére – ezt lehet megtanulni Matteo Riccitől.”

A Magyar Demokrata (22–29.o.) Széles út, keskeny út címmel készített riportot a hajléktalankérdésről, miután tavaly novemberben az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte az új szabálysértési törvény azon rendelkezését, amely szerint szabálysértésnek minősül a közterületeken való életvitelszerű lakhatás. A lapnak többen nyilatkoznak. Tarlós István főpolgármester elmondta: az alkotmánybírósági döntés két év megfeszített munkájának eredményét tette tönkre. „Ennek ellenére folytatjuk a munkát, egyeztetünk, tárgyalunk az ellátó intézményeink szakembereivel, a máltaiakkal, tartjuk a kapcsolatot a parlamenti frakcióval és a kormányzattal. Nekik kell megtalálni a módját olyan jogszabályalkotásnak, amely valamiféle normarendszert állít fel. Olyat, amelynek alapján eleget tehetünk az önkormányzati törvényben foglalt ez irányú feladatainknak.” Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke figyelmeztet: „A hajléktalanság nem a főváros vagy néhány vidéki város gondja. Tünet, amely a társadalom súlyos betegségére utal. Ha valaki súlyos beteg, akkor nem elég a tüneti kezelés, a betegség okát kellene megtalálni. Éppen ezért ha a hajléktalanságról beszélünk, akkor a problémát le kell választani a szenvedő emberről. Hajléktalan abból lesz, aki elveszíti a kapcsolatait, aki elől elfogynak a célok. Nézzük meg, ki miért került ebbe a helyzetbe. Alkoholbeteg? Van ilyen ellátás? Nincsen. Pszichiátriai beteg? Van ilyen ellátás? Nincsen. A családja hullott darabokra? Találni megfizethető család-terapeutát? Nem találni. Van olyan lelkész, aki meghallgatja? Kevés.” Vecsei Miklós állítja: „Aki tőlünk szállást kér, tudunk szállást adni. Nem azokkal az emberekkel van baj, akik keresik, el akarják fogadni a segítséget, hanem azokkal, akik már nem tudnak akarni.” A máltaiak alelnöke szerint hajléktalanokat ellátó rendszerünk az egyik legjobb Európában. Vecsei Miklós ellenzi, hogy Orbán Viktor miniszterelnök elképzeléseinek megfelelően nemzeti konzultáció döntsön a hajléktalanokról. Kifejtette: a nemzeti konzultáció azt üzeni, a hajléktalanoktól meg kell védeni a társadalmat. Felszólítás arra, hogy az erősek mondjanak ítéletet a gyengék felett. Csakhogy ha nem a baj gyökereit tárjuk fel, és nem orvosoljuk a betegséget, a gyengék az erőseket is lehúzzák, és széthullás következik. Eőry Ajándok, az ősi kínai gyógymódok doktora, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat háziorvosa arról beszélt, hogy a hajléktalanok többsége miért kerül utcára: „Sokan nem tudták fizetni a rezsit, elveszítették lakásukat, a családi hátterük megromlott és kicsúszott a talaj a lábuk alól. Az elmúlt években folyamatosan növekszik a hajléktalanok száma, s ehhez a tendenciához nagyban hozzájárul, hogy a banki kölcsönök miatt sokan csődbe mentek, a bank elvitte a házukat, semmijük sem maradt… Elneveztem őket cserbenhagyásos embereknek. Akiket valaki vagy valakik cserbenhagytak.” A máltaiak háziorvosa szerint tíz hajléktalanból kettő tartozik büntetőjogi kategóriába. „A többség azonban tiszta szívű hajléktalan. A társadalom nem mondhat le csak úgy ennyi emberről…”

Magyar Kurír