Napi sajtószemle

A Népszabadság (Elhunyt… 3.o.), a Magyar Hírlap (Elhunyt… 5.o.) és a Magyar Nemzet (Elhunyt… 9.o.) is beszámolnak arról, hogy január 23-án szerdán, életének 84. évében elhunyt Józef Glemp bíboros, volt varsói érsek, a lengyel püspöki konferencia egykori elnöke.

A Népszabadság emlékeztet rá, hogy a bíborost néhai II. Boldog János Pál nevezte ki Varsó érsekének és Lengyelország prímásának 1981-ben. Néhány hónappal később hirdették ki a hadiállapotot a lengyel kommunista vezetők a szovjet blokk első szabad szakszervezete, a Szolidaritás elfojtására. A lap kiemeli: bár Glemp bíboros igyekezett kerülni a hatalommal való nyílt konfliktust, a katolikus templomok a demokratikus ellenállás központjaivá váltak. A varsói érsek konfliktusokat is okozott, így amikor ragaszkodott az auschwitzi múzeum közelében elhelyezett kereszthez. Később azonban fontos gesztusokat tett a zsidó közösségnek - írja a Népszabadság. 

A Magyar Hírlap rámutat: bár a lengyel főpap széles körben tiszteletnek örvendett az egyházért és az országért tett szolgálataiért, érsekségének 25 éve alatt a lengyel katolikus egyházat valójában néhai II. János Pál pápa irányította Rómából, a varsói érsek a 2005-ben elhunyt Szentatya árnyékában működött.

A Magyar Nemzetben Szerdahelyi Csongor felidézi, hogy a varsói székébe való beiktatása után a szerény, de jó humorú Józef Glemp elődjét, Stefan Wyszynskit nagy prímásnak nevezte, magát pedig kis prímásként határozta meg. Szerdahelyi is emlékeztet rá, hogy Józef Glemp bonyolult időben foglalta el a prímási széket. „Sokan az egyháztól várták, hogy a szabadságharc élére álljon, de Glemp nyugalomra intett. Ellenezte az általános sztrájkot, és a tárgyalások folytatását kérte a kormánytól és a Szolidaritástól. Az egyházon belül is sokan elégedetlenek voltak irányvonalával, ő azonban azt vallotta, hogy az ő feladata az egyház működési szabadságának biztosítása és az emberi élet feltétlen védelme, nem pedig a kommunisták hatalmának megdöntése.” A cikk szerzője is megemlíti, hogy a lengyel egyház feje azokban az időkben valójában II. János Pál pápa volt, aki mindvégig támogatta Glemp bíborost, akit azért is bíráltak, hogy többet tehetett volna egyik papjáért, Jerzy Popielusskóért, akit bátor kiállása miatt a titkosszolgálat elrabolt és meggyilkolt. Szerdahelyi kiemeli: „A bíboros lelki nagyságát mutatja, hogy 2000-ben nyilvános lelkiismeret-vizsgálatot tartott, és bocsánatot kért, amiért egykor a lengyel népet féltve nem lépett fel határozottabban a Jaruzelski-féle terror ellen, és azt is elismerte, hogy ha keményebben tiltakozik, talán megmenthette volna vértanú papja életét is…. A már beteg kardinális mondta, hogy sokat imádkozik, és kéri Boldog II. János Pál, az időközben szintén boldoggá avatott Popieluszko atya és isten szolgája, Wyszynski bíboros közbenjárását a lengyel egyházért és népért.”

A Hetekben (2.o.) Németh Csillag Egy meleg nap Washingtonban címmel tudósít a novemberben újraválasztott Barack Obama amerikai elnök beiktatási beszédéről, kiemelve, hogy hangsúlyosan szólt a melegek jogainak fontosságáról. A cikkíró megállapítja: „A melegjogok fontossága egyébként az egész beiktatási ceremóniát végigkísérte: az ünnepségen egy nyíltan homoszexuális költő szavalt, a záróimát pedig egy episzkopális lelkész mondta el, akinek egyháza engedélyezi a nyíltan homoszexuális papok, illetve püspökök felszentelését. Az egyház nyáron azt is bejelentette, hogy transzvesztiták is vállalhatnak náluk tisztséget, újabban pedig lehetővé tették a házasságkötéseket azonos nemű párok számára is.” Halász Csillag megjegyzi: Luis Leon lelkész egy evangéliumi pásztor helyett kapta a felkérést a beiktatási áldás elmondására. Louie Giglio atlantai pásztornak amiatt kellett visszalépnie a szerepléstől, mert kiderült, az 1990-es években egyik prédikációjában felszólalt a melegek „agresszív programja ellen”, és azt mondta, hogy a homoszexuálisok is meg tudják változtatni szexuális identitásukat Jézus Krisztus gyógyító erején keresztül. Leon záróimájában egyébként ki is tért a melegek egyenjogúságára.

Ugyancsak a Hetekben (20-21.o.) Lukács András Az elvesztett generáció címmel közli, hogy drámai könyvet írt a keresztény fiatalok világáról David Kinnaman, a George Barna Group nevű kutatóintézet igazgatója. A könyv az intézet többéves, keresztény fiatalok körében végzett felméréseit összegzi abból a szempontból, hogy a főiskolás-egyetemista korosztály hatvan százaléka hagyja ott a gyülekezetét és a hitét. A fiatalok hittől való elfordulása miatt útelágazáshoz értek a keresztény egyházak, amelyeknek – Kinnaman szerint – végre az igazi evangéliumot kellene megismertetniük a fiatalokkal a „kulturális evangélium” helyett. Vallásilag ugyanis a tinédzserek a legaktívabbak, de sokak hite inkább kulturális alapokon nyugszik, mintsem a Szentíráson és személyes megtapasztalásokon. A megkérdezett fiatalok úgy érzik, hogy a keresztények démonizálnak mindent, ami a gyülekezeten kívül van, elutasítják a popkultúrát, annak zenéjét és filmjeit. Ezek a fiatalok úgy gondolják, hogy a keresztények rosszul választják szét a szent és a világi dolgokat, nem foglalkoznak a világ komplex valóságával. A felmérések szerint a kérdésekre válaszoló fiatalok 24 százaléka mondta azt, hogy a gyülekezet unalmas, hogy a hitük lényegtelen a karrierjük vagy érdekeik szempontjából, 23 százalékuk szerint a gyülekezet nem készíti fel őket a valós életre, ugyanennyien mondták azt, hogy a Bibliát nem tanítják elég világosan vagy nem eleget tanítják a gyülekezeteikben, 20 százalékuk pedig úgy vélte, hogy Isten hiányzik a gyülekezettel kapcsolatos tapasztalatukból. A megkérdezett fiatalok több mint harmada állította, hogy a keresztények úgy érzik, mindenre tudják a választ, húsz százalék úgy vélte, hogy túlságosan leegyszerűsítik a dolgokat, közel egyharmada nyilatkozott úgy, hogy a gyülekezetek lemaradtak a tudományos szinttől, amelyben ma a világ van, 25 százalék szerint pedig egyházuk tudományellenes. David Kinnaman összegzése: a következő generáció két lehetőség között választhat, vagy elmélyíti a hitét és ismereteit a Jézus-központú evangéliumban, vagy továbbra is ragaszkodik a hit amerikanizált változatához, „amelyet azonban el fog söpörni a legkisebb szél is.”

Magyar Kurír