A Népszabadság (2.o.) Erős mondat címmel idézi Erdő Péter bíboros, prímás Esztergom-budapesti érseket, aki a holokauszt emléknapja alkalmából küldött üzenetében úgy fogalmazott: „A tiszta és emelkedett emlékezés segíthet abban, hogy olyan szörnyűség, mint a holokauszt, ne ismétlődhessen meg soha többé.” A bíboros, prímás szavait a Magyar Nemzet (A kormány… 4.o.) is hozza.
A Magyar Hírlap (3.o.) Magyarországon nagy szükség van a szalézi rendre címmel számol be a szalézi szerzetesrend magyarországi letelepedésének 100. évfordulóján rendezett kiállítás megnyitójáról, amelyen Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár leszögezte: időszerű a szalézi rend tevékenysége, Magyarországon nagy szükség van rájuk. Emlékeztetett: Bosco Szent János az ipari társadalom korában alapította a rendet, és választ tudott adni az akkori kihívásokra, felkarolta az elesett, elhagyott gyermekeket. A lap beszámol arról is, hogy a centenáriumi évforduló kapcsán tartott szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be, aki szentbeszédében arról beszélt: mindig a felelősség, a munka tisztelete, a műgond és az emberség jellemezte a szaléziak oktatói és szakmai tevékenységét.
A Magyar Hírlap (Elhunyt… 2.o.) és a Népszabadság (2.o.) is beszámolnak arról, hogy életének 83. évében szombaton elhunyt Hegedűs Lóránt református lelkész, teológus, a Dunamelléki Egyházkerület nyugalmazott püspöke.
A Magyar Nemzetben (6.o.) Gulyás Gergely Egy dús élet címmel méltatja az elhunyt református püspök életútját, azt állítva: „Halálával a XX. század egyik legnagyobb református püspöke távozott az élők sorából. Életműve: a püspöksége alatt újjáéledt magyar református egyház, könyvei, írásai és igehirdetései azonban köztünk maradnak. Bennük és általuk velünk marad ő is. Soha nem felejthetjük el a páratlan műveltségű püspököt, a jószívű és figyelmes embert, az elkötelezett magyar hazafit.” A cikkíró szerint amit Hegedűs Lóránt Antall Józsefre vonatkoztatva a néhai miniszterelnök temetésén Arany Jánostól idézett, az életútját ismerve rá is igaz: „Nem hal meg az, ki milliókra költi/ Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi,/ Egy éltető eszmévé finomul,/ Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,/ Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye:/ Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
Magyar Kurír