Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Növekvő aggodalom az iszlám miatt címmel ismerteti az Ipsos felmérését, amely szerint a franciák 74 százaléka úgy véli, hogy az iszlám intoleráns és összeegyeztethetetlen a köztársasági értékekkel. A kutatás szerint a magát hagyományosan „inkább arabbarátnak és toleránsnak” tartó francia társadalom viszonya egyre inkább konfliktusossá válik Európa legnagyobb iszlám közösségével, a hatmilliós franciaországi muzulmán népességgel. Azok a rétegek, amelyek eddig „arabbarátnak” voltak mondhatók, a baloldaliak és a 35 év alattiak mára már többségükben ugyancsak elutasító magatartást tanúsítanak az észak-afrikaiakkal, illetve az iszlám vallással szemben.

A Magyar Nemzet (14.o.) Díszdoktorrá avatták Zanussit címmel számol be arról, hogy tegnap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorrá avatta Krzysztof Zanussi világhírű lengyel filmrendezőt. Szuromi Szabolcs, az egyetem rektora beszédében hangsúlyozta: Krzysztof Zanussi díszdoktorrá avatása a teljes magyar egyetemi élet szempontjából jelentős esemény. A rektor olyan alkotónak nevezte a lengyel filmrendezőt, aki a klasszikus értékkategóriák felbomlása közepette is képes a jó és a rossz küzdelmére irányítani a közönség figyelmét. Botos Máté, az egyetem bölcsészkarának dékánja laudációjában kifejtette: Krzysztof Zanussi közérthető nyelvet talált arra, hogy az emberi életet meghatározó problémákról beszéljen. Kiemelte, hogy az univerzális és klasszikus művésznek számító Zanussi munkáiban a jó és a rossz küzdelmét látjuk, ami különösen akkor válik éles helyzetté és kihívássá, amikor két ember sorsa keresztezi egymást, és azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy mit tehetünk egymással és egymásért. A díszdoktorrá avatott lengyel filmrendező felidézte találkozását Mihail Gorbacsovval, a Szovjetunió utolsó elnökével, akivel annak megdöbbenésére közölte: országa széthullása azzal is összefügghet, hogy eltávolodott a zsidó-keresztény kultúrkörtől. Zanussi szerint vége a darwini időszaknak, a puszta túlélés helyett a fejlett országokban másféle probléma, az örömök karneváli hajszolása vonja el a figyelmet a lényeges kérdésekről. Ám a rendező figyelmeztetett: nem a boldogság elérésére kell törekednünk, hanem annak megfejtésére, miért adatott meg nekünk a létezés, egyéni sorsküldetésünket hogyan tudjuk minél jobban kiteljesíteni.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (14.o.) P. Szabó Ernő Most tükör által homályosan látunk címmel ír az Ernst Múzeumban április 7-éig látható, Tükör által homályosan című kortárs művészeti kiállításról, kiemelve: Peter Weibel 1976-os „videoverse” elmosódott arcokat idéz meg: Krisztusét, Pierro della Francescáét. „A három arcot felvillantó képsor (a cikkíró nem említi, hogy kit ábrázol a harmadik arckép – a szerk.) egy negyedik ember, maga a művész arcvonásait illeszti a három megidézett képre – a hit, a festészet, a költészet dimenzióit a kortárs művészetével tágítva tovább. Miközben egymásba csúsznak az idősíkok, újra és újra fel kell tennünk a kérdést: mit is, kit is látunk valójában, elválaszthatók-e egymástól a különböző képek s a bennük megfogalmazott tartalmak? Akkor élesebb-e a kép, ha elválasztjuk egymástól az egyes rétegeket, vagy ha eggyé ötvöződnek. Vagy így is, úgy is rész marad, amit látunk, mindaddig, amíg el nem érkezik a megvilágosodás pillanata? P. Szabó szerint ugyanis valóban Szent Pál Korintusiakhoz írt első leveléről van szó: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” A cikkíró reméli, hogy a teljesség megtalálásakor kereső művészet számára is megmarad „a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (13,1-13). 

A Magyar Hírlap (2.o.) Hegedűs Lórántot méltatták címmel közli, hogy részvétét fejezte ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök, a református zsinat volt elnökének elhunyta alkalmából. A tárca közleményében kiemelte: az egyházi iskolarendszer, a Károli Gáspár Református Egyetem létrehozása, valamint tudományos életműve tiszteletet parancsoló, a magyar reformátusok közösségének és az egész nemzetnek értékes öröksége.

Magyar Kurír