Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (Mélységmérő 36.o.) P. Severin Leitner, a jezsuita szerzetesközösség kelet-közép-európai asszisztense nyilatkozik, aki egyhetes látogatásra hazánkba érkezett. Elmondta: „A kereszténység a legnagyobb vallási közösség a világon, amely a harmadik világ országaiban egyre jobban terjed. Legfontosabb feladatunk az evangelizáció, Krisztus tanításának átadása úgy, hogy a ma embere is befogadhassa. Az októberi püspöki szinódus is ezt fogalmazta meg, amikor az újraevangelizálás jelentőségére figyelmeztetett. Európában evangelizálni kell és nem újraevangelizálni, hiszen megvannak a gyökerek, élő keresztény közösségek működnek. E hiteles, látható keresztény közösségek jelenléte meghatározó is lesz a hit átadásában… Az egyház hatalmas olvasztótégely, amelyben természetesem helyük van a tradicionalistáknak is. Tény, hogy a II. Vatikáni Zsinatot követően a liturgia – több, manapság feleslegesnek tűnő rész elhagyásával – egyszerűbb, követhetőbb, de talán egyeseknek hűvösebb lett. Ezért is népszerű helyenként a mise ünneplésének régi formája. Ebben talán nagyobb biztonságot nyújt a díszes forma, akárcsak a II. Vatikáni Zsinat előtti régi, az élet kérdéseinek megoldására sok mindent készen nyújtó szemlélet. A ma emberének, a ma katolikusának ugyanakkor tudatosan együtt kell élnie a bizonytalanságokkal.” Severin Leitner atya nagyon fontos témának nevezte a születésszabályozást, hangsúlyozva: „Az egyház célja az erkölcsi érzék és a lelkiismeret megerősítése. Az élet elpusztítására, az abortuszra sohasem lehet igent mondani, hiszen az élet Isten áldása, tőle ered. Ebből kell egyéb esetekben is kiindulni. Van, aki a mesterséges úton való gyermeknemzéstől teológiai alapon elzárkózik, más ezt az egyházon belül nem ellenzi. Úgy vélem, a kérdést tovább kell kutatni, egyoldalúan elutasítani nem lehet.” Az egyházi visszaélésekkel kapcsolatban a jezsuiták kelet-közép-európai asszisztense elmondta: „A visszaélések sokszor a neveléssel kapcsolatos munkában fordultak elő, a maitól nagyon különböző időszakban, évtizedekkel ezelőtt. Fontos látni, hogy sajnos ez olyan tág körben mutatkozó trauma, amely például a családokban is jelen volt, Azóta kiderült, hogy a nevelési intézményekben helyenként testi fenyítés, sőt szexuális zaklatás is történt. Eleinte az egyház szinte automatikusan az adott intézményt kezdte védeni, rágalomnak vélve a vádakat. Hiba volt: elsősorban az áldozatokra kell figyelnünk, a bűnök elkövetőit pedig felelősségre kell vonni. Tanulságos, hogy sokszor maguk az elkövetők is hasonló zaklatást viseltek el gyermekkorukban. Előretekintve pedig legfontosabb a világos, átlátható struktúrák megteremtése, ami valódi megelőzést adhat.” P. Severin Leitner szerint a papságnak a felgyorsult s ezért mindinkább felszínessé vált világban a mélységet kell megtalálnia, „s azt kell kutatnunk, mit jelent ma kereszténynek lenni, mi a sajátos küldetésünk. Fontos, hogy ebben a keresésben magunk is úton legyünk. Túl kell lépnünk a felszínen, s csak a tevékenységre szorítkozó gyakorlaton: mélyebbre kell menni imában, életmódban és tevékenységben egyaránt. A Szent Ignác-i ideál – szemlélődővé válni a tevékenységünkben is – ma sürgetőbb meghívás, mint bármikor.”

A Hetekben (Virágzó rózsák… 22-24.o.) Michel Varton, az elsősorban evangéliumi keresztények támogatásával foglalkozó Open Doors vezetője nyilatkozik, aki szerint a múlt héten kiadott éves jelentésük is azt igazolja, hogy a keresztény kisebbségekkel szemben tanúsított bánásmód olyan súlyos kérdéssé vált – különösen a muszlim világban –, amelyet a közvélemény egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül: „Mivel olyan súlyú atrocitások történtek az utóbbi években a keresztényekkel szemben, mint például a bagdadi keresztényellenes robbantások, vagy a nigériai keresztények elleni merényletek sorozata, a médiának nem maradt más választása. Kénytelenek foglalkozni a keresztényüldözéssel. Az általános érdektelenség mellett egy tudatosság is volt amögött, hogy eddig hallgattak róla. Ugyanis, ha a média azokkal a jelenségekkel foglalkozik, amelyek más országban zajlanak, ahol nem működik az együttélés több vallás között, akkor óhatatlanul el kellene kezdenünk azon gondolkozni, hogy mi is zajlik a mi multikulturális nyugat-európai társadalmainkban és mik a kockázatok. Azzal a kihívással kellene szembesülnünk, hogy miként sikerülhet az együttélés?” Az OD vezetője elmondta azt is: „Nagyon bátorító volt vidám, örömteli keresztényekkel találkozni, akik a környezetükben hirdetik az evangéliumot. Muzulmán szomszédaikkal, barátaikkal építik a kapcsolatokat. Érdemes figyelni azokra a folyamatokra is, amelyek az iraki társadalmon belül játszódnak le. Vannak muzulmánok, akik nem akarják elűzni a keresztényeket, és hisznek az együttélésbe, ahogyan ez régebben is volt. Ezeket a folyamatokat valahogy erősíteni kellene.” Michael Varton azonban azt is elmondta: „Elborzaszt minket, ami jelenleg Szíriában zajlik. A radikális csoportok egyre erőszakosabbak, dzsihádista kormányt akarnak létrehozni Szíriában. Már több hónapja mondják nekünk a szíriai keresztények, hogy ők könnyű prédának számítanak, hiszen sem a kormányzati erők, sem a lázadók nem védik meg őket. Egyiptomból is menekülnek a keresztények, de ott egyfajta öngerjesztő folyamat is közrejátszik a jelenségben… minden vasárnapi istentiszteleten kiderül, hogy ennek vagy annak a kereszténynek a helye üres, ráadásul mondjuk pont az egyik elöljárónak a széke, aki az Egyesült Államokba távozott. Végleg. Ez rendkívüli módon lehangolóan hat a hátramaradt keresztényekre. Főleg, hogy azok mennek el, akik képzettebbek, külföldi összeköttetésekkel rendelkeznek, húzóerőt jelentenek. Amikor találkozunk üldözött keresztényekkel, mindig megosztjuk velük, hogy mi úgy látjuk, az egyháznak maradnia kell… Emlékezzünk vissza a rendszerváltozás előzményeire. Ma már senki nem vitatja az egyházak érdemeit a rendszerváltásban. És ez miért alakulhatott így? Mert vasfüggöny volt, a keresztények kénytelenek voltak maradni, így az egyház fokozatosan megváltoztatta az őt körülvevő társadalmat.”

A Népszabadság (2.o.) A püspök döntött, de másra hallgatott, a Népszava (2.o.) Mindenről Mayer püspök döntött? címmel számolnak be arról, hogy a tanúk meghallgatásával folytatódott a pécsi egyházmegye volt vagyonkezelőjének, W. Gyulának a büntetőpere.

Ugyancsak a Népszabadságban (5.o.) Czene Gábor Bölcskei Gusztáv püspök bocsánatot kért címmel közli, hogy bocsánatot kért a katolikusoktól Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, amiért az alapvető református hittételeket tartalmazó Heidelbergi Káté új magyar fordításában változatlan formában, kommentár nélkül szerepel az a pont, amely szerint miséjükben a katolikusok „kárhozatos bálványimádást” követnek el. A cikkíró kiemeli: Bölcskei Gusztáv a bejelentéshez olyan helyszínt választott, ahol református vezető viszonylag ritkán teszi tiszteletét, egy katolikus templomot. A bocsánatkérés a múlt héten történt, a szegedi dómban, az ökumenikus imahét egyik rendezvényén. Czene emlékeztet rá: a bocsánatkérést megelőzően, hónapokkal korábban Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is tartózkodott attól, hogy nyilvánosan megnevezze a reformátusokat, és a „téves nézeteket” illetően sem bocsátkozott konkrétumokba, de azért általánosságban elmondta: nem tartaná szerencsésnek, ha a „szenvedélyes hitviták légköre térne vissza”. A cikk szerint Bölcskei Gusztáv leegyszerűsített véleménynek tartja azt a felvetést, hogy a református berkekben folyó vita hátterében a püspöktársával, Bogárdi Szabó Istvánnal vívott személyes csörtéje áll. Ám a cikk szerzője szerint a cáfolat „nem túl meggyőző. Bölcskei Gusztáv legalábbis odabök egyet püspöktársának. Elmondása szerint nem mindenben egyezik az álláspontjuk. Ami önmagában nem baj. Baj csak akkor van – teszi hozzá –, ha a különböző álláspontokból olyan következmények fakadnak, amelyek az egyháznak, az egyház megítélésének a kárára lehetnek.”

A Magyar Hírlap (18.o.) Bubik Istvánra emlékeznek címmel közli, hogy Pindroch Csaba színművész bejelentette: Bubik István-emlékévet tartanak az esztergomi ferencesesek, annak tiszteletére, hogy a színművész 55 éve született, és halálának tizedik évfordulója lesz novemberben. Bubik István a ferences gimnázium színpadán kezdte pályáját, az iskolásoknak és Pindrochnak is a példaképe volt. Terveik szerint azt a színpadot, amelyet a tornateremben minden év novemberében összeácsolnak, Bubik István-színpadnak nevezik. Pindroch közölte: egykori diáktársukra mindig úgy tekintettek, mint egy idolra.

A Magyar Nemzetben (37.o.) Szörényi László A sörnek is füle van címmel idézi a csehszlovák Charta 77 alapító géniuszát és mártírját, a filozófus Jan Patockát, aki A szellemi ember és az értelmiségi című könyvében írta: „A kereszténység tudatában van az élet kérdéses voltának, kilépést jelent a problémátlan életből, s belépést ennek ellenkezőjébe; a kereszténység föl akarja rázni az embert a problémátlan élet állapotából, memento mori, a valóság árnyoldala, mindazonáltal bizonyos menekülésformát is azonnal fölkínál: mert amire az emberi erő képtelen, Isten számára véghezvihető, ezért hinnünk kell benne.”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (1.o.) Rónay László Az elmulasztott küldetés címmel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, KDNP-elnök súlyos vétkének nevezi, hogy plágiumügyével hiteltelenítette a kereszténydemokráciát, amelynek ösztönző hagyományait nem lehet vitatni. A cikkíró azt is kifogásolja, hogy „Néma maradt a párt a rokkantak elszegényítésének ügyében, nem emelte fel szavát a hátrányos helyzetű gyermekeket gondozó intézmények kivéreztetése ügyében. Jézus korában is a társadalom peremén éltek, részvét nélkül szemlélték szenvedésüket. Ő azonban szeretettel fordult feléjük, segítő szándékkal beszélt hozzájuk. Hová tűnt ez a magatartás?” Rónay László XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című könyvére hivatkozik, amelyben a Szentatya figyelmeztet: ahol Istent önérdekből időnként „félreteszik”, ott összezavarodik a világ, nem törődnek a bajba jutott emberrel, s félreértelmezik, érdekekre szabják a keresztény ember küldetését. A cikk szerzője ettől óvná „a parlamentben bólogató KDNP-t.”

Magyar Kurír

(bd)