Napi sajtószemle

A Hetekben (18-21.o.) Morvay Péter Az iszlám három csapása címmel megállapítja: miközben Európa lassacskán teljesen elfelejti saját történelmét – amely a IV. századtól kezdve egybeesik a kereszténység történelmével – az iszlám nagy gonddal őrzi saját múltbeli hagyományait, olyannyira, hogy világértelmezésük kereteit – a Korán mellett – saját históriájuk sok száz évvel korábbi eseményei határozzák meg. „Míg Európában a ’keresztes háborúk kora’ legfeljebb bebiflázandó érettségi anyagnak számít, az iszlám világban az utolsó utcagyerek is tudja, hogy a ’keresztesek’ alatt a nyugati világot kell értenie, amelynek két meghatározó vallása a zsidóság és a kereszténység, fő hatalma pedig az ’Új Róma’, amely az Egyesült Államokat és az Egyesült Európát foglalja magában.” A cikk szerzője kifejti: a materialista történészek munkáin felnőtt mostani európai nemzedékek csak nehezen értik meg, hogy az Oszmán Birodalom nem egyszerűen egy török állam volt, amely különböző európai királyságokkal vívta harcait, „hanem elsősorban egy iszlám hatalom, amely a kereszténység felett akart győzedelmeskedni. A muszlimok azonban mind-máig tisztában vannak az Oszmán Birodalom jelentőségével.” Oszama bin Laden például 2004-ben arra emlékeztette hittestvéreit, hogy „az iszlám nyolcvan évvel azelőtt nagy vereséget szenvedett.” Csak kevesen értették meg, hogy Kemal Atatürk hatalomátvételére gondolt, aki megszüntette a kalifátust, s bevezette a köztársaságot Törökországban. A radikális iszlamisták legfőbb példaképe Szaladin, aki kiűzte a kereszteseket a Szentföldről, újraegyesítette a muszlim világot, s akiről azt a hamis képet terjesztik, hogy a vallási párbeszédet szorgalmazó, megértő ember volt, aki 1187-ben Jeruzsálemben is megkímélte ellenségeit. A valóság ezzel szemben az, hogy amikor Jeruzsálem keresztény parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ostrom esetén az egész várost elpusztítja, és valamennyi muszlimot leöleti, a mészárlásra elszánt Szaladin meggondolta magát, és „csak” rabszolgának adatta el Jeruzsálem lakóit. Morvay figyelmeztet, hogy a jövendő ellenkeresztesháborút nem fegyverrel fogják megvívni. „Gazdasági, kulturális és demográfiai harcról van szó, melynek tétje nem kevesebb, mint a keresztény Európa túlélése.” A szerző szerint amikor az Európai Muszlim Fiatalság és Hallgatói Szervezetek Fóruma (FEMYSO) az Európai Parlamenthez intézett üzenetében azt írta – „minden szinten elkötelezett az előítéletek elleni harcban, mivel Európa jövője multikulturális, befogadó és tiszteletreméltó” –, akkor ezen kizárólag az iszlám tanok védelmét és a muszlimok bevándorlásának biztosítását érti. Ugyanez a társaság azt sem titkolja, hogy kit tekint ellenségnek: „a zsidók a hívők, Isten és az angyalok ellenségei; a zsidók az emberiség ellenségei… minden, a muszlimokat sújtó tragédia okozói a zsidók voltak.” Morvay leszögezi: „Liberális és náci beszéd egyazon szájból. Az egyik címzettje az európai politikai elit, a másiké az antiszemitizmussal megfertőzött tömegek. A média és a ’politikailag korrekt’ politikusok az előbbit – szándékosan vagy akaratlanul, nem tudni – félreértelmezik, az utóbbiról pedig nem akarnak tudomást venni.”

Ugyancsak a Hetekben (14-15.o.) Szobotka Zoltán Rövid lett a vádlottak padja címmel foglalkozik a Pécsi Egyházmegye korábbi vezetésének gazdasági ügyeivel.

A Magyar Hírlapban (A halott katona nem lehet ellenség 6.o.) Bíró László katolikus tábori püspök nyilatkozik, aki a közelmúltban a Don-kanyarban járt, megemlékezve arról, hogy hetven évvel ezelőtt, 1943 telén semmisült meg a 2. magyar hadsereg, s a közös megemlékezésen áldozatokról, bűnökről, magyarok és oroszok fájdalmáról beszélt. Elmondta: „Őszintén megmondom, megrázott, amikor újratemettük a hősi halottakat. Átéltem, mit jelentett, hogy édesapám ’42-ben itt járt, s ha nincs a sebesülése, ha nem tud sokszor szerencsével hazatérni – én nem léteznék… Mindenhol voltak tisztességes és aljas emberek… Próbáljunk megbocsátani egymásnak, s arra is emlékezni, hogy volt magyar baka, aki utolsó élelmiszeradagját osztotta meg egy voronyezsi gyerekkel, s orosz ’szoldat’, aki kenyérrel és nem géppisztollyal nyitott be a pesti pincébe… Az üzlet, a közös gazdasági érdek nagyon fontos, de most, másodszor Voronyezsben, a magyar és szovjet katonasíroknál járva azt éreztem, hogy legalább olyan fontos feloldani az eddigi lelki gátakat… Szergij voronyezsi és boriszoglebszkiji metropolita pontosan fogalmazott a megemlékezésen: a halott katona nem ellenség…” Bíró püspök szerint túl kell lépni a kölcsönös fájdalmakon, nemcsak megbocsátva, de megértve is a történteket. „Meg kell értenünk egymást, gesztusokat kell tenni egymás felé. Másképpen nem működik.” 

A Magyar Nemzetben (36.o.) Lőcsei Gabriella In memoriam Udvardi Erzsébet címmel emlékszik meg a héten életének 84. évében elhunyt festőművészről, kiemelve, hogy Udvardi Erzsébetnek „keresztény mivolta határozta meg és tette teljessé az életét. A művészetét is… egységesült művészetében a Biblia tanítása a hétköznapok világával: virágcsendéletein is angyalok suhantak át, és az újszülött Jézus üdvözlésére siető királyok lábainál is az ő badacsonytomaji szürke cicája dorombolt. Közben pedig Szent Ágostont idézve mondogatta: ha ’a dolgok rendezettségének a békéje’ csupán néhány pillanatra megjelenik az emberek szívében, akkor már én is teljesítettem a feladatomat.”

Magyar Kurír

(bd)