Napi sajtószemle

XVI. Benedek pápa lemondásáról

A Népszabadság (3.o.) Még munkában a pápa címmel néhány soros, fotóval ellátott beszámolót közöl arról, hogy a szokásos szerdai általános kihallgatáson püspököket fogadott tegnap XVI. Benedek pápa a Vatikánban. A lap közli, hogy a bíborosok már megkezdték a nem hivatalos egyeztetéseket arról, ki váltsa a távozását váratlanul bejelentő, február 28-án távozó Szentatyát. A lap emlékeztet rá: lemondásra 598 éve nem volt példa a katolikus egyház élén. (1415-ben XII. Gergely, hogy megakadályozza az egyházszakadást, lemondott pápai trónjáról – a szerk.) 

A Magyar Nemzet (1.,9.o.) Elbúcsúztak a pápától címmel kiemeli: a tegnap audiencián a Szentatya kijelentette: az egyház érdekeit tartotta szem előtt, saját elhatározásából döntött úgy,, hogy leköszön a pápai trónról. A lap megemlíti, hogy XVI. Benedeket hatalmas tapssal köszöntötte az a nyolcezer ember, aki részt vett az audiencián, többször is tapssal szakította meg az egyházfő szavait, és beszéde után is állva, tapssal köszöntötte őt.

A Magyar Hírlap (5.o.) Március 15-én lehet a pápaválasztás címmel üzenetértékűnek tartja, hogy a pápa az egyház „kihívásairól” is beszélt, a házasság szentségének súlyáról, valamint az élet védelméről az abortusszal és az eutanáziával szemben. A sajtókommentárok szerint ezzel gyakorlatilag „testamentumot” hagyott hátra a bíborosok és a hívők számára. A lap arra is kitér, hogy a konklávéban többen vannak az európaiak, de jelöltjeik nem esélyesek. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a konklávén összességében két világ feszül majd egymásnak: az egyik oldalon a kúria konzervatívnak számító 31 bíborosa áll, akik a központosított hatalmat, a kontinuitást pártolják. A másik oldalt azok a világ minden részéről érkező kardinálisok képviselik, akik inkább egy „közösen vezetett” egyház mellett érvelnek.

A Népszavában (8.o.) Rónay Tamás Vatikáni belső harcok címmel megállapítja: erőteljes hatalmi harc bontakozott ki a Vatikánban, „pedig részben épp a bíborosok egymás elleni áskálódása miatt döntött XVI. Benedek a lemondás mellett. Annyira elege volt a vatikáni viszonyokból, hogy – mint a La Reppubblica írja – bejelentését követően azonnal távozni akart az egyház éléről, s közvetlen környezete arról is nehezen tudta meggyőzni, legalább további két hétig maradjon.” Marco Politi Vatikán-szakértő újságíró szerint bárki legyen is az új egyházfő, rendet kell tennie a Vatikánban. „Korábban mindig a Szentszék falai között maradt a bíborosok közötti hatalmi harc, de most (a Vatileaks-botránnyal) a nyilvánosság is tudomást szerzett róla. Ez a harc minden korábbi elképzelést felülmúl” – állítja Politi. Rónay Tamás szerint a pápát megviselhette, hogy állandó bírálatokkal illették a hozzá talán legközelebb álló főpapot, Tarcisio Bertone államtitkárt, akit mind a legkonzervatívabbak, mind a haladók alkalmatlannak tartottak a posztjára. Erőteljesen támadták Bertonét a néhai II. János Pál bizalmi emberei, a lengyel pápa egykori titkára, Stanislaw Dziwisz krakkói érsek és Rino Fisichella püspök is, Szerintük II. János Pál ideje alatt elképzelhetetlen lett volna az, ahogy az őskonzervatív Szent X. Pius Testvériséggel kapcsolatos ügyeket kezelte. Rónay szerint a pápaválasztást az döntheti el, hogy a konklávén ki kivel szövetkezik. Esetleges kompromisszumos jelöltként Erdő Péter bíboros-prímás neve is szóba kerülhet.

A HVG-ben (18-19.o.) Weyer Béla Pápapálya címmel megállapítja: alaposan meglepte a világot, hogy megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott XVI. Benedek pápa. A cikkíró idézi Hans Küng tübingeni teológust, Joseph Ratzinger egykori pályatársát és barátját, aki szerint „A reformáció óta a legsúlyosabb bizalmi válságát éli a katolikus egyház.” A cikk szerzője szerint a drámai szavak nem alaptalanok, hiszen a szexuális visszaélés, a megrontás nem korlátozódott Németországra, az adatok szerint például az USA-ban is tízezerre teszik a áldozatok számát. Weyer úgy véli: „A múltfeltárás elmaradása mellett a mérleg negatív oldalát szaporítja a mindennapi élet problémáinak fel nem ismerése, vagy azok eltagadása. Országos botrány kerekedett abból, hogy a napokban Kölnben a katolikus egyház felügyelete alá tartozó kórházban is elutasították azt a nőbeteget, aki azzal fordult hozzájuk, hogy nemi erőszak áldozata lett, s ezért az esemény utáni tabletta felírását kérte. A terhességmegszakítás tilalmának ilyetén dogmatikus értelmezését sem lehet közvetlenül XVI. Benedek számlájára írni, ám a reformok elmaradása mégiscsak az ő nyolc évének jellemzője, s tulajdonképpen igazi reformernek egyedül a lemondással bizonyult.”

A Magyar Narancsban (50-51.o.) Mártonffy Marcell Útmutató címmel leszögezi: „Az összkép olyan egyházkormányzati időszakról tanúskodik, amelyet nehéz sikeresnek nevezni. Utóda, akit hamarosan megválasztanak, nemcsak súlyos részfeladatokkal szembesül majd, hanem egy szemléletmód terheivel is. Egyúttal pedig a hasonlíthatatlan tekintély biztosította szabadságnak azzal a terével, amelyet a legfőbb egyházi döntéshozók kollégiumának irányzatos összeállításával a 85 éves, hamarosan leköszönő pápa szigorúan körülhatárolt, de utolsó, bátor egyházfői döntésével, ha úgy tetszik, megnyitott.”

A Heti Válaszban (9.o.) Szőnyi Szilárd Ex cathedra címmel írja: „Miközben hívők és nem hívők fejet hajtanak e nagyvonalú s nyilván mély imádságban fogant döntés előtt, Joseph Ratzinger pápasága mérlegének megvonása zavarba kell, hogy ejtse legádázabb ellenfeleit is. A sokak által ókonzervatívnak, középkorinak nevezett teológus rácáfolt a megválasztásakor megfogalmazott aggályokra. Elmélyült tudós létére képes volt közvetlen is lenni; engedélyezte a régi, tridenti rítusú misézést, de ő volt, aki pápaként először twitterezett; bár következetesen őrködött a hitigazságok és az erkölcsi tanítás tisztasága felett, befogadta az egyházukból kilépő, nős anglikán lelkészeket a katolikusok közösségébe. A hit és erkölcs dolgában tévedhetetlenül, ex cathedra nyilatkozó pápa pedig még lemondásakor is merészelt gyarló embernek mutatkozni.” Szőnyi idézi a Szentatyát: „Testvéreim, a legőszintébben köszönöm nektek mindazt a szeretetet és munkát, amellyel szolgálatomban támogattatok, és bocsánatot kérek hibáimért.”

Magyar Kurír

(bd)