Napi sajtószemle

XVI. Benedek pápa lemondásáról, a pápaválasztás esélyeiről 

A Magyar Hírlap (5.o.) Fiatal bíboros követheti XVI. Benedeket címmel ismerteti az olasz ASNA hírügynökség által közölt elemzést, melyet egy meg nem nevezett vatikáni szakértő végzett. Szerinte most 2005-tel ellentétben fiatal bíborost fog pápává választani a konklávé. A szakértő az utódlásra esélyes 65 évesnél fiatalabb kardinálisok között említette Erdő Péter bíborost is, aki „befolyásos és tekintélyes az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökeként betöltött szerepe miatt is… az első vonalban van az európai katolicizmust érintő témákban” – idézi az MH az ASNA szakértőjét. A Magyar Hírlap emlékeztet rá: Esztergom-Budapest érsekét korábban már osztrák, francia és olasz lapok is szóba hozták lehetséges utódként, igaz, a magyar bíboros ezzel együtt is inkább mérsékelt esélyesnek számít, és nem tartozik a szűken vett favoritok közé – véli az orgánum. Az ANSA elemzője összességében úgy véli, hogy a mostani konklávéból nem rövid idejű, nem „átmeneti pápaság” születik. A La Stampa című olasz napilap eközben arról írt, hogy XVI. Benedek utódjára vár az összes nyitott egyházi probléma megoldása a Kúria reformjától a papi cölibátus, illetve a női papság kérdéséig. A Magyar Hírlap közli azt is, hogy kisebb vihart kavart XVI. Benedek tegnap bejelentett utolsó intézkedése, az, hogy Ernst von Freyberg német bankárt nevezte ki a vatikáni bank vezetőjének. Az olasz és a külföldi újságírók bírálták a pápa mostani döntését, a La Repubblica egyenesen „fegyvergyárosnak” nevezte Freyberget, aki a Máltai Lovagrendhez tartozó német nemes, egyben a Blohm and Voss hamburgi hajógyár elnöke. Federico Lombardi szentszéki szóvivő azonban visszautasította a bírálatokat, szerinte a Vatikán alapos válogatás után döntött. Egyúttal ismét kitért a pápa lemondásáról megjelent sajtóhírekre, és tagadta, hogy a Vatikánban hatalmi harc folyna, mint fogalmazott: „Az egyházon belül is lehetséges az intenzív konfrontáció, a sajtónak azonban túlzások nélkül kell beszámolnia erről.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban („Talán nem főbűn hinni a pápának” 5.o.) Máté-Tóth András valláskutató, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Tanszékének vezetője nyilatkozik, aki elmondta: „A média természetesen szabad,. De talán nem számít főbűnnek, ha az ember elhiszi, amit a pápa mond a távozása okáról… XVI. Benedek hihetetlen magas intellektusú teológus, ugyanakkor sokkal hűvösebb személyiség, mint elődje. Ezzel együtt érző szívű, a talajon két lábbal álló ember, és neki is kezelnie kellett azokat a folyamatokat, amelyek körülvették őt és a kereszténységet. Összességében mégis azt mondom, higgyünk neki, a találgatásokat pedig tekintsük a nyilvánosság előtt a hatalomért folyó küzdelem részének.” Mát-Tóth András rettenetes ügyeknek nevezte az egyházon belüli, nyilvánosságra került pedofilügyeket, „amelyek nemcsak a pápát, hanem a katolikus kereszténységet is megrázták – elsősorban nem is a hierarchiát, hanem magukat a hívőket. Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben példaértékű paradigmaváltás ment végbe a Vatikánban. Míg korábban az egyház presztízsének óvása miatt inkább titokban tartották az ilyen ügyeket, XVI. Benedek kiállt a nyilvánosság elé, nem hallgatta el az eseteket. Boldog lehetne bármelyik ország vagy civilszervezet, ha a belső problémáit ilyen nyíltsággal és következetességgel próbálná megoldani.” A tanszékvezető professzor emlékeztetett rá: XVI. Benedek pápa elődje, II. János Pál „közel harminc évig ült Péter székében, ráadásul olyan egyéniség volt és olyan nagy politikai változásokat hozó korszakban élt, hogy kezdettől fogva világos volt, utódja ennek a lenyugvó napnak a fényében fog munkálkodni. Ezt XVI. Benedek is tudta, és az őt megválasztó bíborosok is tisztában voltak vele, hogy ő – egyébként a koránál fogva is – átmeneti megoldás lesz. Ezzel együtt jelentős tettek fűződtek a nevéhez, így a már említett pedofilügyek példaszerű kezelése, vagy a Dominus Jesus kezdetű enciklika, amelyben az egyház katolicizmusának a profiltisztítását végezte el. Ezenkívül megpróbálta visszahozni az egyházba a X. Szent Pius nevével fémjelzett, ultrakonzervatív papi közösséget, ez azonban nem járt sikerrel. De amivel mindenképp be fog vonulni a pápaság történetébe, az éppen a lemondása.” A valláskutató nagy esélyét látja annak, hogy a következő pápa a harmadik világból érkezik. Erdő Péter bíboros, prímás esélyeivel kapcsolatban pedig kifejtette: „Erdő Péter kiváló egyházjogász és egyháztörténész, és mint ilyen, nagy segítséget jelentene az egyház jogi természetű ügyeinek kezelésében. Ő az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke is. Csökkenti viszont az esélyeit, hogy jó pár olyan bíboros van, aki többet tett le nála a világegyház asztalára, és akinek ezért nagyobb a támogatottsága a pápaválasztó konklávéban.”

A Magyar Nemzetben (21.,26.o.) Fáy Zoltán Erő a gyengeségben címmel úgy véli, XVI. Benedek pápai életműve nem maradt csonka, s bár politikai, egyházi döntésekben nem tudott minden tekintetben megfelelni célkitűzéseinek, „tanítása teljes egész, s valószínű, hogy éppen erejének fogyatkozását látva, teológiai programja megvalósítása érdekében készítette el enciklikáit pápasága nyolc évének első öt esztendejében.” Fáy Zoltán emlékeztet rá: a Szentatya lemondó nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve, és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erényére. A cikkíró szerint ahhoz, hogy a mai világot megérthessük, „elkerülhetetlen legelőször is önvizsgálatot tartani. A pápa lemondása ehhez segítheti hozzá a világot, és a példa nélküli gesztus a legmesszebb hangzó nagyböjti üzenet.”

A Hetekben (2-3.o.) Morvay Péter Ratzinger elgördítette a kősziklát címmel fölteszi a kérdést: „Hogyan válhat alkalmatlanná egy olyan egyházfő, akit a bíborosi testület hivatalosan a Szent Lélek sugalmazása alapján választott meg? Ki tévedett: a konklávé, amely félreértette Isten akaratát? Akkor mi a garancia arra, hogy ez nem fordul elő legközelebb? Joseph Ratzingernek 2005-ben, a megválasztása után lett volna lehetősége visszautasítani a döntést…, ám ezt nem tette meg. Akkor viszont mi a helyzet a pápaként ex cathedra, vagyis a tévedhetetlenség állapotában meghozott más döntéseivel?” A cikkíró idéz többek között az olasz Corriere della Sera című, legnagyobb példányszámú olasz napilapból, amely szerint mivel a pápa „nem volt képes megváltoztatni a Kúriát, arra a keserű következtetésre jutott, hogy maga megy el, maga változtat.”
Morvay Péter jegyzi a Hetekben (23.o.) a 870 év után véget ér a Malakiás-lista című írása, amely emlékeztet rá, hogy a XII. században élt ír Szent Malakiás 1139-ben azt jövendölte, hogy még 112 pápa fog uralkodni, mielőtt végzetes csapás éri a katolikus egyházat. XVI. Benedek pápa a 111. pápa volt a sorban, ezért a cikkíró érthetőnek tartja a konklávé döntése iránti felfokozott érdeklődést.

Egyéb téma
A Hetekben (4.o.) Bohács Zoltán Könyvek és kérdőjelek címmel ismerteti Ali Agca most megjelent, A paradicsomot ígérték című könyvének tartalmát, amelyben II. János Pál pápa merénylője felidézi, hogy Khomeini iráni ajatollah az iszlám világméretű győzelmének érdekében, Allah akaratára hivatkozva beszélte rá őt a merényletre. Döntését hosszas vívódás előzte meg. Agci hangosan kijelentette magának: „Kész vagyok feláldozni magamat az iszlámért”, és ettől hirtelen bátorság lett rajta úrrá, amellyel véglegesen a pápa meggyilkolása mellett döntött. A merénylet sikertelensége ugyanakkor évekig tartó kétségekkel és bizonytalansággal töltötte el küldetésével kapcsolatban. A cikk szerzője emlékeztet rá, hogy Gordon Thomasnak a Moszad történetéről írt nagy sikerű, több kiadást megélt könyvében szintén azt állítja, hogy Agca egyenesen Khomeinitől kapta a megbízást a „római hitetlen” meggyilkolására. Bohács közli azt is, hogy Agca könyvének megjelenését követően Federico Lombardi vatikáni szóvivő cáfolta a török terrorista állításait. Szerinte itt Agca újabb hazugságairól van szó, s harminckét évvel a II. János Pápa elleni merényletet követően nem lehet az ügyet Khomeinire kenni.

Magyar Kurír

(bd)