Napi Sajtószemle

XVI. Benedek pápa lemondásáról és a pápaválasztási esélyeiről
A Magyar Hírlap (6.o.) „Pápacsinálók” a Vatikánban főcímmel és A távozó egyházfő megismételte Erdő Péter szavait felcímmel, a Magyar Nemzet (9.o.) Olasz pápát szeretne az itáliai sajtó főcímmel és Erdő Péter XVI. Benedek „természetes utódja” alcímmel a Szentatya utódjának megválasztásával kapcsolatban közöl találgatásokat. 

Egyéb témák
A Magyar Nemzet (10.o.) Áron alul eladó német templomok című beszámolója szerint a gazdasági válság nemcsak a világi államokat, de az egyházak működését is érzékenyen érinti. Németországban például a magas fenntartási költségek miatt sorra adják el vagy bontják le a keresztény templomokat. Becslések szerint az országban jelenleg működő 45 ezer templomnak akár egyharmadát is megszüntethetik a következő évtizedekben.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (36.o.) Torkos Matild Kétszáz százalék címmel mutatja be a 90 éves Brusznyai Józsefet, a Nógrád megyei Kállón élő római katolikus papot, nyugalmazott esperest, aki ma veszi át Mádl Dalma asszonytól a dunakeszi Szent Mihály-plébániatemplomban a Parma Fidei – Hit Pajzsa kitüntetést. József atya az 1956-os forradalom után kivégzett Brusznyai Árpád bátyja. Küzdelmes életét felidézve elmondta, hogy az ötvenes évek első felében három évig volt a kistarcsai internálótáborban. „Előbb magánzárkába kerültünk. Hogy ott nem zavarodtam meg, annak köszönhettem, hogy közel volt az iskola, mindig hallatszott a becsöngetés és a kicsöngetés. És én mindig tartottam magamnak hittanórát, elmondtam magamban azt, amire emlékeztem a Bibliából vagy az imádságokból. Amikor pedig kicsöngettek, sétáltam a zárkában, négy lépés ide, négy lépés vissza. Mikor becsöngettek, magyarórát tartottam magamnak, elmondtam azokat a verseket, amelyeket fejből tudtam. Óriási erőt adott az, hogy kívülről tudtam Ady A muszáj-Herkulesét és Sík Sándor Imádság humorért című költeményét.” Brusznyai Józsefnek szabadulása után egy évig a kommunista hatalom nem engedte meg, hogy papként szolgáljon, és akkor Sződligeten dolgozott egy szőlőbrigádban. „Nagyon örültem ennek az egy évnek. Mert megtanultam, mit jelent az, ami a Bibliában áll, hogy arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél. A másik ok, amiért örültem, hogy nem tettem rossz hatást az emberekre a köztük elvégzett munka közben. Voltak érdekes események. Egyszer például átvezényeltek a spárgatelepre permetezni. És ott sikerült elmondanom életem legjobb prédikációját. Csak egy mondat volt az egész. A permetezés olyan munka volt, ahol kétszáz százalékot is lehetett teljesíteni, mert úgy ment a nagyüzemi gazdaságban a permetezés, mint nálunk, katolikusoknál a búzaszentelés. Azt mondtam a brigádvezetőnek: köszönöm a jóindulatát, de azt kérem, ne tessék engem permetezőnek beosztani. Hadd maradjak meg a kapások között. Helyettem tessék beosztani Bogdán Jóskát, mert nekem csak édesapámról kell gondoskodnom, de Bogdán Jóskának nyolc gyermeke van. Az egy cigány ember volt. Amikor ezt meghallotta a brigád, kővé meredt. Hát ilyen létezik? Hogy valaki lemond a biztos kétszáz százalékról azért, hogy a másik el tudja tartani a gyerekeit a keresetéből? Ilyen hatású prédikációt az életben többé nem tudtam tartani.”

Magyar Kurír