Napi sajtószemle

A Népszabadság (1.,4.o.) Szétszúzott egyházi törvény, a Népszava (1.,3.o.) Visszaadták a hitet a felekezeteknek, a Magyar Hírlap (1.,3.o.) Vétó az AB-tól az egyházi szabályozásra, a Magyar Nemzet (3.o.) Kiszűrhetők a businessegyházak címekkel számolnak be arról, hogy tegnap az Alkotmánybíróság másodszor is megsemmisítette az egyházakról szóló törvény egyes passzusait. A határozat szerint sérti az alaptörvényt, hogy az egyházi státuszuktól megfosztott vallási közösségek nem kapnak hivatalos indoklást az elutasítások okairól, ráadásul nincs jogorvoslati lehetőségük. Az AB azt is kifogásolja, hogy „politikai alapon” az Országgyűlés dönt az egyházak elismeréséről. Ugyanakkor a legfőbb bírósági testület azt is megállapította: „Az Országgyűlésnek joga van ahhoz, hogy meghatározza, milyen szervezeteket lehet egyházként elismerni, ha a korábbi szabályozás nem volt hatékony, s emiatt a nem vallási tevékenységet végző, törvénysértően működő szervezeteket nem tudták kiszűrni.” Az AB alapjogi követelményként szabta meg, hogy az egyházi jogállásról tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség beiktatásával döntsenek. Hölvényi György, egyházi ügyekért felelős államtitkár közölte: megfelelő jogszabályalkotással orvosolni fogják az eljárásjogi hiányosságokat. Lukács Tamás, a parlament vallásügyi bizottságának elnöke szerint az AB döntése „teljes jogbizonytalanságot” okozhat. Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője közölte: „Bussinesegyházakat, pláne a szcientológia egyházat, akkor sem fogunk támogatni, ha egyes alkotmánybírák ezt szeretnék.” Az MSZP közleménye szerint „egyháztörténeti gyásznap volt”, amikor a Fidesz-KDNP elfogadta a vallásszabadság korlátozásáról és a vallási közösségek jogfosztásáról szóló törvényt. Lendvai Ildikó és Nyakó István természetesnek veszi, hogy a kormány kiveszi az alaptörvény módosító indítványai közül az AB által „szemétkosárba” dobott javaslataikat. Üdvözli az Alkotmánybíróság döntését a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) és az LMP-ből kivált, Párbeszéd Magyarországért Párt is.

A Magyar Hírlap (Példaértékű… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Amerikai elismerés… 4.o.) is beszámolnak arról, hogy Nyíregyházán tájékozódott tegnap a helyi romákat érintő társadalmi felzárkóztatási programokról Eleni Tsakopoulos Kounalakis. Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter társaságában kereste fel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyét. A nagykövet és a miniszter Kocsis Fülöp görög katolikus megyéspüspök és az önkormányzat meghívására érkezett a településre, ahol megtekintették a Huszár-telepi integrált, az egyház által működtetett általános iskolát és a teleprehabilitációs program keretében felújított, illetve a felújításra váró otthonokat is. A nagykövet asszony méltatta azt a munkát, amelyet az innovatív programokon keresztül a hátrányos helyzetű családokért végez a kormány és a görög katolikus egyház.

A Magyar Nemzetben (A plébánia… 15.o.) Waclaw Oszajca lengyel jezsuita szerzetes, újságíró és egyetemi oktató nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg a Magyar Naplónál Az öröm szenvedése című verseskötete. Elmondta: „Személy szerint tartok azoktól, akik a hitet a saját politikai céljaikra vagy az egyéni boldogulásukra használják fel. Egészen jól megértetem viszont magamat azokkal az ateistákkal, akik nyitottak az élet és a halál vagy éppen a történelem értelmét firtató kérdésekre, ahogy azokkal a keresztényekkel vagy más vallásúakkal is, akik magukban próbálnak valamiféle intim beszélgetést kezdeményezni az Úrral. Úgy gondolom például, hogy a prédikáció vagy a katekizmus esetében érdemes lenne felhagyni a napjainkban használt teológiai és filozófiai ’szlenggel’, mert a tudósokon kívül másoknak időnként nem sokat mondanak. Ehelyett a hétköznapok nyelvén kellene megszólalnunk. Egyszerű, de mégsem primitív, szép, ám túlzásokról mentes nyelven. Volt egy lengyel tomista filozófus, Stefan Sewiazewski, aki azt mondta, hogy nem lehetséges Krisztus követőit világiakra és papságra felosztani, mivel mindannyian foglalkozunk a lelki teendőkkel, vagyis mindazzal, ami az emberben, a legbelsőbbnek számít. Olyan időket élünk, amikor Lengyelországban például számos nagyobb plébánia valamiféle üzletként működik, ahol pénzért különféle ügyeket lehet elintézni a keresztelőtől kezdve az esküvőn át a temetésig. De az ideális plébánia nem ilyen.” P. Oszajca szerint „egyetlen országot sem kellene katolikus országként meghatározni. Egy államnak nem szabad felekezetinek lennie, ez összeegyeztethetetlen a demokrácia alapjaival. Persze az egyes országokat erősen meghatározza a maguk kultúrája, így például a keresztény gyökereik. De nem szabad elfelejteni, hogy még Lengyelország esetében sem csak katolikus gyökerekről beszélhetünk. A történelem során éltek ezen a földön kálvinisták, lutheránusok, még tatárjaink is akadnak, és éltek itt szép számmal zsidók is. Ma pedig rengeteg ateista él az országban. Ebből következik, hogy mindannyian, akik ebben az országban élünk, kénytelenek vagyunk változni, elkezdeni nyitni egymás felé. Ebben a tekintetben a lengyel katolikus egyház nem egységes. Vannak püspökök, akik nagyon is tudják, mit jelent az, hogy modern, demokratikus állam, és hogy milyen szerepe lehet abban az egyháznak.” A lengyel jezsuita költő beszélt arról is, hogy találkozik időnként értetlenséggel, különösen ha olyan érzékeny témát érint a verseiben, mint a nemiség vagy az erotika, s megemlítette a magyar származású teológus, Boros László nevét is, „aki azt írta egy helyen, hogy az emberi lét leggyönyörűbb élményét az ember közvetlenül a halálakor éli át, hiszen csak akkor tudunk teljesen szabaddá válni az emberi kötelékektől. Engem az ilyen élmények érdekelnek, és ezeket nem találtam meg sem a matematikában, sem a filozófiában, sem a teológiában. Úgy gondolom, a művészet az, ami igazán képes arra, hogy megmutassa, milyen is az ember valójában.”

Magyar Kurír

(bd)