A pápaválasztás esélyeiről
A Népszavában (1.,12.o.) Rónay Tamás Magyar pápa ülhet Szent Péter trónjára címmel rámutat: Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti érsek lehet az, aki rácáfolhat a jóslatokra, amelyek szerint jó ideig nem ülhet európai főpap Szent Péter trónjára. Számos olasz lap a legesélyesebbek között emlegeti. Több ok miatt is „beleillik” a pápaválasztó bíborosok elképzelésébe. Bizonyos szempontok alapján elődei irányvonalát követné, de véghezviheti az egyház reformját is – írja Rónay Tamás, hangsúlyozva: A magyar bíboros prímás esélyeit növelheti, hogy 2006 óta áll az Európai Püspöki Konferenciák tanácsának élén. Elismertségét a testületben mutatja, hogy 2011-ben újabb öt évre választották meg a tanács élére. Befolyásos főpapokkal dogozik együtt, egyik alelnöke Angelo Bagnasco genoai érsek, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, akit szintén az esélyes pápajelöltek között emlegetnek. Utóbbi győzködheti Erdő Péter rátermettségéről a 26 olasz bíborost. Rónay a mostani helyzetet az 1978-ashoz hasonlítja, amikor Karol Wojtylát választották meg pápává. Akkor Franz König bécsi érsek dobta be a későbbi II. János Pál nevét, ő volt a mindenki számára elfogadható kompromisszumos jelölt, s a cikk szerzője úgy véli: Erdő Péternek minden esélye megvan arra, hogy ha több szavazási forduló után sem körvonalazódik, ki legyen az új egyházfő, Wojtylához hasonlóan mindenki számára elfogadható jelöltként dobják be a nevét. Rónay szerint ha Erdő Pétert pápává, vagy akár jó szervezőkészsége elismeréseként államtitkárrá választanák, modern egyházfő is lehet, aki bölcsességével képes megtalálni a kiutat az egyház jelenlegi válságából.
Egyéb témák
A Magyar Hírlap (Nem sérül… 2.o.) beszámolója szerint számos változtatást fogadott el tegnap a parlament a várhatóan jövő héten végszavazásra kerülő negyedik alkotmánymódosítással kapcsolatban. Így a vallási felekezetek alkotmányossági panaszt nyújthatnak be az egyházi jogállásukkal kapcsolatos döntés ellen.
A Magyar Nemzetben (6.o.) Ugró Miklós Ne félj, csak higgy! címmel emlékszik a közelmúltban 98 éves korában elhunyt Regőczi István atyára. A cikkíró kifejti: „Regőczi atya oly magától értetődő természetességgel bízta életét a Gondviselésre, oly gyermeki tisztasággal élte meg hitét, hogy már-már a szenteket idézte. Az a szinte naivan egyszerű, önfeláldozó bizalom és hit lobogott benne, amelyik hegyeket mozgat meg, amelyikből az egyház épül, és táplálkozik. Ahonnan Assisi Szent Ferenc derűje táplálkozott, vagy Apor Vilmos heroizmusa fakadt. Nem tartozott a Kádár-korszak egyházi hierarchiájának kedvencei közé. Soha nem mondott, még csak nem is gondolt ilyet, de a puszta léte néma vádként, számonkérésként jelent meg némely egyházi vezető előtt. Íme, ezt az utat is be lehet járni, nem csak az önáltató gyávaságok és hazugságok, a realitásokra hivatkozó árulások és megalkuvások útját. Persze, az igaz út csak keveseké, de aki meg sem próbál rálépni, az hogyan is sejthetné meg a kegyelem mindenen átsegítő erejét?”
Magyar Kurír
(bd)