Ferenc pápa megválasztásáról
A Népszabadság (1.,4.o.) I. Ferenc az új pápa, a Népszava (1.,8.o.) Argentín bíboros lett az új pápa, a Magyar Hírlap 1.,6.o.) Argentin pápa Szent Péter trónján, a Magyar Nemzet (1.,12.o.) I. Ferenc az új pápa címekkel számolnak be arról, hogy a 76 éves Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost, Buenos Aires érsekét választotta meg a pápaválasztó konklávé a római katolikus egyház új vezetőjének a pápai tisztségről február 28-án lemondott XVI. Benedek utódjául. Valamennyi lap meglepetésről beszél, s kiemeli, hogy Ferenc néven még senki sem volt pápa, valamint, hogy Bergoglio személyében először ülhet Szent Péter trónjára jezsuita szerzetes, illetve dél-amerikai főpap.
A Népszabadság A szegények püspöke címmel mutatja be az új pápát, akinek megválasztását komoly üzenetnek értékeli a Vatikán részéről. A lap rámutat: Jorge Mario Bergoglio az egyházi tanításokban konzervatív, társadalmi kérdésekben baloldali. Latin-amerikai származása és teljes életútja arról tanúskodik, hogy a fejlődő világra – a katolikus egyház legfőbb bázisára – jóval több figyelem jut majd. A Népszabadság megemlíti, hogy az új pápa szerény, halk szavú, alázatos, akit a „szegények püspöke” címmel is megtiszteltek. Rendszeresen bírálta a hazájában dúló korrupciót, és felemeltre szavát a szegényekért. A Népszabadság idéz John Allen-nek a National Catholic Reporterben megjelent cikkéből, amely szerint Bergoglio szerénysége életvitelében is megmutatkozik, a püspöki palota lakosztálya helyett megelégszik egy kis lakással, sofőrös autó helyett a tömegközlekedést választja, szívesen főz magának. Az argentin gazdasági válság alatt többször felemelte szavát a szegények és a rászorulók érdekében, bírálta a növekvő társadalmi különbségeket s ostorozta a globalizációs és a nyakló nélküli kapitalizmust. John Allen idéz cikkében egy névtelenséget kérő bíborost, aki még a pápaválasztás előtt azt mondta: Bergoglio négy év alatt mindent képes lenne megváltoztatni. A Népszabadság hozzáteszi: kérdés, hogy lesz-e hozzá ereje. A lap arra is emlékeztet, hogy Bergoglio többször is konfliktusba keveredett a politikusokkal. Amikor az argentin kormány 2010-ben engedélyezte a melegházasságot, Jorge Mario Bergoglio minden fórumon hevesen ellenezte ezt, éppúgy, mint azt, hogy a meleg párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. Cristina Fernandez Kirchner argentin elnök középkorinak minősítette megnyilatkozásait, az érsek azonban figyelmeztetett: „Ne legyünk naivak, ez nem egy politikai küzdelem, hanem egy destruktív próbálkozás Isten terve ellen.” A lap arra is kitér, hogy Bergogliót megpróbálták politikailag is ellehetetleníteni: 2005-ben egy emberi jogokra szakosodott ügyvéd keresetet nyújtott be ellene, arra hivatkozva, hogy a hetvenes években együttműködött a katonai juntával két jezsuita pap eltűnésében. Az ügyvéd állítása szerint a papok bírálták a rendszert és készek lettek volna katonai erővel megdönteni azt. Bergoglio tagadta a vádakat és nem is találtak bizonyítékokat ellene. Annyi azonban kiderült, hogy a diktatúra alatt mindent elkövetett, hogy a keze alatt dolgozó papok kerüljenek minden politikai aktivistást – írja a Népszabadság, hozzátéve: bár csendes és visszafogott, jó vezetőnek tartják.
A Népszavában Rónay Tamás ugyancsak azt emeli ki, hogy Jorge Mario Bergoglio rendkívül humánus személyiség, emellett kiváló kommunikátor. A cikkíró azt is megemlíti, hogy az új pápa többször szót emelt az abortusz és az eutanázia ellen. A homoszexualitás tekintetében az egyház irányvonalát követi, de többször is kifejtette, el kell fogadni az azonos neműekhez vonzódókat. Ugyanakkor ellenezte az argentin kormány 2010-es döntését, amely lehetővé tette az azonos neműek számára a házasságot.
A Magyar Nemzet kiemeli: annak ellenére, hogy I. Ferencet az Egyház konzervatívabbjai közé sorolják, a társadalmi elesettek iránti elkötelezettségéről ismerik. „gyakran imádkozott az elesettek, a kitaszítottak, a mélyszegénységben élők, illetve például az AIDS-ben és egyéb súlyos betegségben szenvedők lelki üdvéért.”
A Magyar Hírlapban Máté-Tóth András valláskutató, tanszékvezető egyetemi tanár nyilatkozik, aki elmondta: az argentin bíboros megválasztásával beigazolódtak azok a vélemények, miszerint ezúttal nem az öreg kontinens jelöltjére esik majd a bíborosok választása. „A mostani pápaválasztás egyik legfontosabb üzenete éppen ez… a kardinálisok felismerték, hogy a katolicizmus fő bázisa, hajtóereje már Európán kívül van – főleg Dél-Amerikában, ahol még erőteljesebben él a jó értelemben vett konzervativizmus. A másik fontos üzenet a névválasztás. Bergoglio ugyanis a pápák közül elsőként vette fel a Ferenc nevet. Ez azt jelképezi, hogy a szegények mellé áll, és azt is tudatja, hogy a katolikus egyháznak szegénnyé kell válnia. Ez nagy fordulatot jelenthet az egyház vezetésében.” A tanszékvezető professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy Erdő Péter Esztergom-budapesti érsekre nagy hálával gondolhatnak a magyarok, hiszen azáltal, hogy az esélyesek közé számított, nagy ismertséget szerzett az országnak.
Egyéb téma
A Népszabadságban (11.o.) Hargitai Miklós Pogány az alaptörvény címmel azt állítja, hogy a magyar Alkotmányt nem azért támadják olyan sokan, mert a preambulum rögzíti: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét.” A cikkíró szerint „Amit Orbán szűk hatalmi köre alkotmányként az országra erőltetett, az a tartalmát, a keresztény szó eredeti jelentését (krisztusi) tekintve egyike a fejlett világ legpogányabb alaptörvényeinek… Az alaptörvényből kikerült többek között a munkához, tisztességes bérhez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, meg a szociális biztonsághoz való jog is. A legújabb módosítás mindezt betetőzte a legelesettebbek teljes jogfosztásának és üldözhetőségének, a család fogalom leszűkítésének, a hitélet feletti állami kontroll lehetőségének alkotmányba iktatásával… A magyar alaptörvény nem keresztény tanítás, hanem az ’amennyid van, annyit érsz’ alkotmánya. Önző, intoleráns, farizeus – tényleg nincs jobb szó rá: pogány. És akik kritizálják, azok nem kevesebb, hanem éppenhogy sokkal több keresztény gondolatot szeretnének látni benne – nem semjéni, hanem krisztusi értelemben.”
Magyar Kurír