Napi sajtószemle

Ferenc pápa megválasztásáról

A Népszabadság (13.o.) A névválasztásnak üzenete van címmel ismerteti Jakab Attila valláskutató nyilatkozatát, aki szerint Ferenc pápa számára nem a szavak, hanem a példamutatás az elsődleges. Ezt tükrözi a pápai névválasztás is, ami meglepő, mert jezsuita létére egy másik rendalapító nevét vette fel. A történelmi példa, Assisi Szent Ferenc szem előtt tartásával vélelmezhető, hogy az egyház egyfajta belső, spirituális megújulását kívánja sugallni, az egyházi intézményrendszer és struktúra tiszteletben tartásával. Jakab Attila úgy véli: „Ferenc pápának egyrészt az egyházképről, az egyház mai önmeghatározásáról, másrészt az egyháznak a világban elképzelt helyéről kell/kellene beszélnie. Addig szavazzunk neki mindenképpen bizalmat. Bergoglio megválasztása arra is rávilágít, hogy a szintén globalizált egyház bíborosi kollégiumában szinte nem lehet találni problémamentes, a lehető legtöbb várakozást kielégíteni képes pápajelöltet. Ferenc pápa megválasztása okán a figyelem óhatatlanul az argentin egyházra irányul, és előtérbe kerül a politikai hatalom és az egyház – mint intézmény – kapcsolata. Így emlékeztetnek a Jorge Videla alatti vérengző katonai diktatúrára, mind pedig a peronizmus idejére. Elkerülhetetlen lesz a dél-amerikai katolicizmus átfogó, és elmélyültebb újraértékelése: ennek része lehet a bennszülöttek népirtással társult térítése, a rabszolgaság problematikája, a jobboldali diktatúrákhoz és a baloldalisághoz való viszony. A kép tehát rendkívül árnyalt és összetett” – mondta Jakab Attila, hangsúlyozva: Ferenc pápaságának nagy kérdése mindenképpen az lesz, mit tud majd kezdeni a megosztott és krízisben levő világegyházzal a forrongó, megosztott és krízisben levő globalizált világban. „A nyilvánvaló vatikáni problémák mellett ugyanis olyan kérdéseket kell gyorsan és párhuzamosan kezelnie, mint például az indiai teológia, az iszlám világban megnyilvánuló keresztényellenesség és keresztényüldözés, az orosz ortodoxiával való viszony rendezése, vagy az európai és kanadai elkereszténytelenedés.”

Ugyancsak a Népszabadság (13.o.) Magyar jezsuitákat kínoztak a junta börtönében címmel úgy véli: „A katonai diktatúra véres tettei vetnek árnyékot Ferenc pápa előéletére.” A lap leszögezi: Jorge Mario Bergoglio bíborosként – akár az argentinok többsége – nem szállt szembe nyíltan az 1976-1983 közötti katonai uralommal. A junta becslések szerint több mint harmincezer embert gyilkoltatott meg, tüntetett el, és elrabolta az anyák börtönben született gyerekeit – írja a lap, emlékeztetve rá: Bergoglio bíboros hivatalos életrajzírója, Sergio Rubio még a pápaválasztás előtt azt mondta: az argentin római katolikus egyházról általában elmondható, hogy nem mutatott ellenállást az úgynevezett „piszkos háború” idején, ám igazságtalanság lenne Bergoglióra is a kollektív bűnösség bélyegét nyomni. Az argentin emberi jogok szervezete szerint sem helyes együtt említeni Bergogliót azon egyházi vezetőkkel, akik azonosultak a diktatúrával. A világsajtóban leginkább azzal vádolják Bergogliót, hogy az argentin jezsuiták fiatal vezetőjeként nem segített két olyan rendtársának, akik a szegénynegyedekben dolgoztak. A két szerzetest, Orlando Yoriót és a magyar születésű Jálics Ferencet a katonák elrabolták, és a haditengerészeti iskola titkos börtönében megkínozták. Rubio emlékeztet rá: Bergoglio utóbb azt állította, hogy ő időben figyelmeztette a két szerzetest, hagyjanak fel tevékenységükkel, mert az veszélyes, de nem hallgattak rá. Túlélték a kínzásokat, de Yorio utóbb azt állította, hogy letartóztatásuk Bergoglio vétke volt, mert nem állt ki értük nyilvánosan a nyomornegyedben végzett munkájuk idején. Yorio azóta már elhunyt, Jálics Ferenc viszont Németországban él, a bajorországi Wilhelmsthalban lakik, jelenleg Magyarországon tartózkodik. A jezsuita rend helyi szóvivője szerint Jálics Ferenc „békében van” Bergoglióval, s nem kíván nyilatkozni a régi történetről. A Népszabadság megemlíti azt is, hogy Jorge Mario Bergoglio már az argentin püspöki kar elnöke volt, amikor 2012-ben az argentin egyház kollektív megbánást tanúsított a katonai diktatúra időszakában tanúsított magatartása miatt. A lap idézi Federico Lombardit, a Szentszék Sajtóirodájának szóvivőjét, aki visszautasította azokat a vádakat, amelyek az új pápa és a hetvenes évek argentin katonai diktatúrája közti „kevéssé világos kapcsolatáról” szólnak. „A vád az antiklerikális baloldaltól származik, és az egyházat támadják” – szögezte le Lombardi.

A Magyar Nemzet (1.,8.o.) Ferenc megválasztása jelzés Dél-Amerikának címmel szintén foglalkozik a fenti témával, s azt is idézi a Szentszék szóvivőjétől, hogy Bergoglio „sokat tett az emberek megvédése érdekében” az 1976-ról 1983-ig tartó katonai diktatúra idején. A polgári napilap külföldi lapokból is idéz. Az amerikai Washington Post szerint Ferenc pápa egyszerre testesíti meg a változást és a folyamatosságot. Megválasztása ugyanis a római katolicizmus határozott elmozdulását jelzi Latin-Amerika és a fejlődő világ irányába, de az új egyházfő doktrinális értelemben, például a nők szerepét vagy a szexualitás kérdéseit illetően konzervatív. Az amerikai lap is ismertette azokat az állításokat, hogy a hetvenes és a nyolcvanas évek elején Jorge Mario Bergoglio nem tett eleget az argentin junta ellen. A The New York Times úgy véli: a latin-amerikai pápa megválasztása stratégiai lendületet adhat az Egyesült Államok katolikus egyházának, amely az elmúlt évtizedekben teret vesztett volna a spanyolajkú bevándorlók nélkül, akik meghatározó erővé léptek elő az amerikai politikai életben is, amint ezt a legutóbbi elnökválasztás is bebizonyította. Az osztrák Der Standard úgy látja, hogy az egyház jelzést akar adni a latin-amerikai bíboros megválasztásával. Latin-Amerika a világnak olyan része, ahol a katolicizmusnak még nagy súlya és nagy vonzereje van. A világnak ez a része a katolikus egyház egyik reménysége. Az új pápa előtt álló egyik kihívás az, hogy ezt a vonzerőt az egész világegyházra át tudja-e vinni. Az olasz Corriere della Serának nyilatkozó Vittorio Messori katolikus író, II. János Pál életrajzírója zseniális megoldásnak nevezte a pápaválasztó bíborosok döntését, amely XVI. Benedek egykori „progresszív vetélytársára” esett. Ferenc pápával a bíborosok „két missziót teljesítettek: latin-amerikait választottak és kúrián kívülit.” A milánói lap közölte azt a levelet is, amelyben az új Szentatya arra kérte az argentinokat: ne arra költsék a pénzüket, hogy Rómába utaznak a beiktatási miséjére, inkább jótékonysági célra fordítsák az erre szánt összeget. Az ugyancsak olasz Il Messagero úgy véli: „a forradalmi konzervatív pápa most rendet tesz” a Vatikánban. Az egyháznak sikerült ismét meglepetést szereznie. Senki sem várta, hogy ez a konklávé az előző pápaválasztás egyik esélyesét választja meg egyházfőnek. A torinói La Stampa megállapítja: „Fordulat és jelzés is ez egyszerre… a karriervágytól, hatalmi játszmáktól, kúriabeli csoportoktól legtávolabb álló bíboros lett a pápa… a konklávén még sohasem nyert olyan bíboros, aki a korábbi konklávén második lett.”

A Magyar Nemzet három publicisztikát is közöl. Stier Gábor Vatikáni útmutatás (8.o.) címmel leszögezi: „Isteni sugallatra vagy jól felfogott érdekből, de a katolikus egyház jó irányba nyitott Jorge Mario Bergoglio trónra emelésével… a Sixtus-kápolnában történtek abban is iránymutatók, hogy Európának le kell vetkőznie felsőbbrendűségét, s az eddiginél is jobban kell nyitnia új, feltörekvő térségek, Oroszország, a Kelet, az iszlám világ vagy Latin-Amerika felé. Hiszen ez már nem kegy, hanem létszükséglet, a fennmaradás esélye.”

Sitkei Levente Ezüst pápa (7.o.) címmel figyelemre méltónak tartja, hogy XII. Piuszt még trónján körbehordozták megválasztásakor, 1939-ben. „Ferenc pápa viszont már be se ült a trónba, hanem az őt köszöntő bíborosokat állva fogadta, az aranyfeszület helyett régi keresztjét viseli. Azzal ugyanis, hogy Szent Péter utóda lett a korábbi Buenos Aires-i érsek, nem változott meg, ő egyszerű ember marad a régi feladatokkal, a régi barátokkal, a régi, nyitott és felelősségteljes munkavégzéssel. Krisztus keresztjét viszi tovább, ami nehéz, talán egyre nehezebb, és semmit sem segít, ha arannyal bevonják.” A cikkíró úgy véli, hogy a jezsuita szerzetes nemcsak Xavéri Szent Ferenc előtt tisztelgett névválasztásával, hanem Assisi Szent Ferenc előtt is, aki „semmit sem akart magának, csak az elesettekért élt, akikben meglátták Krisztust… Ferenc pápa valójában már az első mosolyával maga mellé állított mindenkit.” A cikk szerzője idéz egy idős kurd atyát, aki szeretné, ha Ferenc pápa az egész világot szolgálná jósággal, szeretettel. Sitkei Levente bizonyos abban, hogy ez így is lesz.

Fáy Zoltán Hídverő (27.o.) címmel kiemeli, hogy a testvériség, a szeretet és a bizalom útjáról beszélt első pápai megszólalásában Ferenc. „Vagyis éppen azokat az értékeket emelte ki, amelyeknek fájó hiányát nap mint nap megtapasztalta a diktatúra után szétesett argentin társadalom életében. De a pénzügyi válságból való lassú kievickelés csaknem az egész világon kikezdte a társadalmak és a nemzetek összetartó erejét. Újra kell építeni az emberek közötti hidakat. A pontifex maximus feladata az ég és a föld közötti hídverés. Ez az első, csak ezt követően épülhetnek újjá az emberek közötti lerombolt hidak.”

A Népszavában (1.,8.o.) Rónay Tamás A demokrácia argentin egyházfője címmel úgy véli: „A jezsuita Jorge Bergoglio pápává választása reményt adhat nemcsak a szegényeknek s azoknak, akik azt remélik, végre változások történnek a Vatikánban. A demokratikus elkötelezettség hívei is sokat várhatnak tőle. Ferenc pápa buenos aires-i érsekként számos olyan kijelentést tett, amely időszerű a mai Magyarországon is.” A cikkíró megállapítja, hogy az új pápa „Igazi politikus főpap. Nem valamely párt mellett vagy ellen foglalt állást, nem politizálásra használta fel a szószéket, amire itthon sajnos akad egynéhány példa, hanem mindig az elesettek, a szegények érdekeit tartotta szem előtt, s kiállt a demokratikus értékek mellett. Sokan tanulhatnak tőle.” Rónay rámutat: Ferenc pápa „egyszerűsége, szerénysége már pápává választása után megmutatkozott: nem a pápának járó Vatican City gépkocsival ment vissza a Szent Márta Vendégházba, hanem a többi bíborossal együtt minibusszal utazott. Megválasztását követően nem volt hajlandó a pápai trónra ülni, amikor egyenként fogadta a kardinálisokat. A főpapokkal elfogyasztott közös vacsorán köszönetet mondott a bíborosoknak azért, hogy rá szavaztak, de hozzátette: ’Isten bocsássa meg nektek, amit tettetek velem’!”

A Magyar Hírlap (6.o.) Ferenc pápa megújítja az egyházat címmel ugyancsak kiemeli, hogy a „szegények pápája” a tőle megszokott szerénységgel beszélt a bíborosokkal tegnap, és arra kérte az argentinokat, hogy ne utazzanak el keddi beiktatására, inkább jótékonysági célokra költsenek. A lap azt is megemlíti, hogy a pápa személyesen fizette ki a szállodai számláját.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (11.o.) Kacsoh Dániel Szegények püspöke címmel bizonyosnak nevezi, hogy az úttörő névválasztásnak komoly üzenete van, hiszen Assisi Szent Ferenc „nem csupán az elesettekkel vállalt szolidaritást, de az életvidámság és a természet szeretetének múlhatatlan példaképe is egyben…. Jelentősége van annak is, hogy első nyilvános megnyilvánulásakor Ferenc a püspök és a nép közös útjáról beszélt.” Kacsoh Dániel tényként állapítja meg, hogy a mai világban komoly erők dolgoznak a római katolikus egyház romlásán, „támadják jobbról és balról, értékeit és hitelességét napról napra igyekeznek kikezdeni, ráadásul ezt sokszor az égig magasztalt emberi jogok zászlaja alatt teszik. Lehet, a Vatikán bizonyos kérdésekben maradi, olykor túlzottan konzervatív, és nyilván vannak hibái, hisz emberek alkotják. De néha úgy tűnik, az egyház már szinte defenzívába kényszerül. Ha ez így van, akkor mi is lehetne a leghatásosabb fegyvere, mint a Jézus Krisztus által vállalt egyszerűség és szolgálat, illetve a valódi értékek melletti alázatos kiállás? Leginkább ezek megerősítését várjuk az új Szentatyától.”

Magyar Kurír