Napi sajtószemle

Hírek Ferenc pápáról

A Népszabadság (A pápa… 3.o.), a Népszava (Ma iktatják be… 8.o.), a Magyar Hírlap (Ma beiktatják… 6.o.) és a Magyar Nemzet (Beiktatási szentmise 8.o.) beszámolói szerint több mint egymillió embert és százötven küldöttséget várnak ma a Vatikánba Ferenc pápa beiktatási szentmiséjére.

A Népszabadság kiemeli, hogy tegnap a Szentatya tegnap fogadta Cristina Fernández argentin elnököt, aki a pápával ebédelt a vatikáni Szent Márta vendégházban. A lap idézi az argentin elnök asszonyt: „Életemben még nem kaptam puszit pápától.” A Népszabadság tudósítása szerint Argentínában nagy érdeklődés előzte meg a találkozót, hiszen az államfőségben egymást váltó Kirchner házaspár nem tartott jó viszonyt Buenos Aires bíboros érsekével. Bergoglio kifogásolta, hogy a kormányzat keresztezte egy sor kérdésben az egyház nézetét, így engedélyezték az egyneműek házasságát, az iskolai szexuális felvilágosítást és a fogamzásgátlást is. Közli az orgánum azt is, hogy az argentin elnök kíséretében Rómába érkezett a dél-amerikai ország legfelsőbb bíróságának elnöke is. Ricardo Lorenzetti azt mondta a Pagina 12 Buenos Aires-i lapnak, hogy Ferenc pápa „teljesen ártatlan”, nem merült fel gyanú, hogy bármiképp érintett lett volna a katonai diktatúra (1976-1983) során elkövetett emberi jogsértésekben, s ezért jár neki az ártatlanság vélelme.

A Népszava kiemeli: egyre többen állnak ki az új pápa mellett az argentin katonai diktatúra alatt játszott szerepe kapcsán. Leonardo Boff, egykori ferences szerzetes, a felszabadítás teológiájának talán legismertebb brazil művelője a német Der Spiegel-nek elmondta: Jorge Mario Bergoglio nem működött együtt a diktatúrával. Semmiféle utalás sincs erre, „épen ellenkezőleg, sok papnak nyújtott menedéket, s mentett meg.” A ferences szerzetes ezzel alátámasztotta a Nobel-békedíjas Adolfo Perez Esquivel állítását. Boff atya reményét fejezte ki, hogy Ferenc pápa új lendületet ad az egyháznak. Megválasztását forradalminak nevezte: „Ő került a katolikus egyház élére. Csodálkozni fognak még azon, miket visz véghez. Ehhez azonban szakítani kell a hagyományokkal” – mondta a ferences szerzetes, hozzátéve: nem véletlenül nevezték hazájában az új egyházfőt a „szegények bíborosának.” A szegénynegyedekbe vonult, ott találkozott, beszélt az emberekkel, szót emelt a szociális egyenlőtlenségek ellen. Átélte azt, amit prédikált. Bergoglio mindig közel állt a néphez.” A tegnapi Magyar Nemzet után ma a Népszava is ismerteti a német Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung által közzétett levelet, amit Jorge Mario Bergoglio még 1976-ban, a jezsuita rend provinciálisaként intézett a bebörtönzött Jálics Ferenc jezsuita atya testvérének, közölve vele, hogy mindent elkövet rendtársa kiszabadítása érdekében.

Egyéb téma

A Magyar Nemzetben (6.o.) Czakó Gábor A mórok és az üres Nyugat címmel tényként szögezi le, hogy gazdaságkor egyetlen istent ismer, a pénzt, a keresztény kultúra pedig „összeomlott. Szinte tragikomikus, hogy roppant népesedési válságának közepén az európai értelmiség a fényes, busa racionalizmusával az élet természettudományos és társadalmi törvényeit meghazudtoló genderprogramon meg az egyneműek házasságának törvénybe iktatásán eszel, bütyköl, sőt, harcol érte! Aki ellent mer mondani, hite vagy józan esze tanácsának, az menten reakciósnak, szélsőjobboldalinak, fasisztának, szóval hülyének és a társadalomból kivetendő salaknak minősül. Mi ez a gazdaságkor szocialista változatának kontraszelekciójához képest?” A szerző emlékeztet rá, hogy Európát a kereszténység tartotta össze „valameddig. Addig, amíg a reformáció, majd az ateizmus meg nem bontotta… egyedül itt, a keresztény szellemiség körében alakult ki mindaz, amire Európa büszke: a személy, a torzójával együtt, a magántulajdon, a szabadság, sőt, a személyes üdv és az ateizmus fogalma.” Czakó kisebb bajnak nevezi, hogy „a cseh, a német, vagy éppen a francia templomok egyre üresebbek lesznek és lassan mór imaházzá válnak. Az igazi tragédia az élő, a Szentháromság Egyisten, az igazi és Egyetlen Valóság hiánya az európai szívekből. Nélküle ugyan kihez és mihez asszimilálódhatna az ide telepedő afrikai vagy ázsiai? Nélküle hogyan oldhatná meg gondjait – benne a folyamatos világválságot – Európa és az emberiség?”

Magyar Kurír