Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szerdahelyi Csongor A ferencesek ismét Kínára tekintenek címmel emlékeztet rá, hogy hétszáz éve, 1310-ben szentelték fel Kína első katolikus püspökét, Giovanni da Montecorvino olasz ferences szerzetest, akit a kínai katolikus misszió megalapítójaként tartanak számon. A cikkíró, beszámolva a rend római egyetemén a hétszázadik évforduló alkalmából rendezett Kína-konferenciáról, megállapítja: a ferencesek számára Kína mindig fontos volt. „Most újra reménykednek. Egyre többen tanulják Szent Ferenc követői közül a kínai nyelvet, mert remélik, hogy a világ legnépesebb országa hatvan év után ismét beengedi a katolikus misszionáriusokat.” José Rodriguez Carballo, a ferencesek legfőbb elöljárója szerint a rendnek fel kell készülnie a Kínába való visszatérésre. Minél több fiatal kínai tagja kell legyen a ferences rendnek, és végig kell gondolni, hogyan segíthetik a leghatékonyabban az átalakulóban lévő kínai társadalmat. A helyi születésű ferencesekre azért van nagy szükség, mert a kínai társadalom és a politikai elit egy része mindig azzal vádolta a kereszténységet, hogy idegen, külföldi vallás, jóllehet a kereszténység és különösen a katolikus egyház nem keleti, hanem egyetemes. Az is fontos, hogy ha Kína megnyitja határait a misszionáriusok előtt, az odaérkező ferencesek a helyi katolikus egyházzal teljes egyetértésben kapcsolódjanak be a lelkipásztori, a szociális és az oktatási munkába. Visszafogottan, szerényen kell jelen lennie a ferenceseknek Kínában, s leginkább életük és munkájuk példájával kell tanúságot tenniük Jézus Krisztusról és a keresztény értékekről – mondta a ferences generális.

Hazai és határon túli, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Hírlap (Durvuló… 10.o.) idézi Miroslav Lykót, a Nyitrai Egyházmegye szóvivőjét, aki közölte: február elsejétől a magyar hívek lelkipásztori ellátásáért felelős püspöki helynökké nevezték ki az egyházmegyében az 57 éves Ïurèo Zoltán érsekújvári esperest. A püspökség szerint az egyházmegye kétszáz plébániája közül 52 területén élnek magyar ajkú hívek.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (12.o.) Váli Júlia Megmaradt az ördögi nyelv című összeállításában a moldvai csángók helyzetével foglalkozik. A szerző emlékeztet rá: „Hol az egyház, hol a diktatúra fenyegette a csángókat, mégis megmaradtak. Az anyanyelvi oktatás nekik még mindig csak álom, de egykor közös hagyományainkat, szavainkat még mindig őrzik, mint Európa egyetlen középkori jellegű kultúrája. Moldvában a szeretet nem ige, hanem egy folyó, nagy Sz-szel, azt pedig, hogy szeret, úgy mondják: élvez. Trendek és kultuszok helyett élő hitrendszerük és hagyományuk van.” A cikkből kiderül, hogy a dévai gyermekmentő ferences szerzetes, Böjte Csaba megpróbált segíteni a csángó gyerekeknek, „ám még neki is beletört a bicskája.” A csángók történelmével behatóan foglalkozó Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója emlékeztetett: még 2005-ben a csángó magyar gyerekeknek épülő iskolakomplexum alapkövét tették le a romániai Rekecsinben. A Böjte Csaba által irányított Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítséget nyújtott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMS. Középiskolai és szakmunkásképzést szerettek volna biztosítani neki, bentlakásos kollégiumi keretek között. Ez azonban sajnos nem jött össze. Kiderült, hogy a Rekecsin külső részén megvásárolt telken vezetékek haladnak át, s így az építkezés engedélyeztetése nagyon drága lenne. Van azonban B terv is, Böjte Csaba és az MCSMSZ nem adta fel. Diószegi László szerint „A magyar nyelvű misézés bizonyítja, érdemes várni, tenni. A csángóknak soha nem volt lehetőségük az anyanyelvi misézésre. A középkorban csak magyarul beszéltek, így még gyónni sem tudtak az odaküldött más nemzetiségű papoknak. Hiába a Vatikánnak küldött drámai hangvételű levelek, az ördög nyelvén – ahogyan a magyart egykor egy jászvásári, ias-i püspök nevezte –, az újkorban sem lehetett misézni. Csak a közelmúlt hozott kedvező változást. Tavaly októberben a lábnyiki templomban végre elhangozhatott egy félig magyar, félig román nyelvű mise, aztán egy hónappal később a magyar-román püspökkari találkozón a ias-i püspök bejelentette, hogy támogatja a csángók kérését.” Váli Júlia hozzáteszi: „A magyart a templomban és az iskolában sem tűrték, tűrik a csángók feletti hatalmak.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (15.o.) Jancsó Orsolya Osztie Zoltán teljes életével szolgál címmel méltatja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnökének, a Belvárosi templom plébánosának szolgálatát, hangsúlyozva, hogy ezek mellett „Lelkivezető. Tanár. Hitoktató. Művészetpártoló. Teljes életet élő ember… Hogy csinálja? Honnan az erő, az idő? A szentségi kegyelemből és abból, hogy szereti, amit csinál. Hogy szívesen van emberek közt, köt új ismeretségeket, és meg tudja tartani a régieket. Azt mondja, azért, mert a nagylelkűség mindig megtérül, és mert megvan benne a vezetői-szervezői készség. Ez kétségtelen. A Belvárosi Főplébánia neki köszönhet számos programot, építészeti felújítást, ereklyéket, zenei eseményeket. Olyan dolgokat, amelyek még a nem hívőket is behozzák a templomba – ha másért nem, hát nézelődni… Osztie Zoltán a hitét hitelesen megélő ember. A mi papunk.”

Magyar Kurír