Napi sajtószemle

– 2013. március 21., csütörtök | 9:47

A március 21-i nyomtatott lapok szemléje.

Hírek, vélemények Ferenc pápáról

A HVG címlapján egy karikatúra Ferenc pápát ábrázolja, amint a metrón utazik. A címlapszöveg: Új stílus a Vatikánban – Őszerénysége. A lapban (6-9.o.) Dobszay János Szentségtörés? címmel kiemeli: „Közvetlenség és a szegények iránti elkötelezettség jellemzi az új pápát, akinek… sikerült meglepnie Rómát. Ferenc pápa a katolikus tanításban nem, de az egyház társadalmi szerepvállalásában gyökeres változást hozhat.” A cikkíró a szegények pápájaként is emlegetett Ferenc megválasztását egyértelmű üzenetnek tartja a befolyásos vatikáni vezetőknek, köztük az Opus Dei mozgalomhoz tartozóknak, hogy „hivataluk nem hitbizomány, és „nem lehet egyszerre két urat szolgálni.” Ismerői hangsúlyozzák, hogy a pápa e téren tanúsított kérlelhetetlensége már Argentínában is megmutatkozott, „amikor megtudta, hogy a szegényeknek szánt támogatások csak részben jutottak el az érintettekhez, azonnal elcsapta hivatalukból a szabotőröket. Honfitársait pedig a napokban arra kérte, ne jöjjenek Rómába, a drága utazásra szánt pénzt fordítsák inkább az elesettek támogatására.” Ám Dobszay úgy véli, hogy az új pápa belépőjének kedvező visszhangja gyorsan az ellenkezőjére is fordulhat, „Egy rögtönző pápa esetében különösen nagy a kockázata, hogy egyetlen, a világ számára nehezen emészthető mondata is megtörheti a varázst.” A cikk szerzője megemlíti azokat a régi vádakat, hogy Jorge Mario Bergoglio az argentin katonai junta idején jezsuita rendfőnökként nem védte kellő elszántsággal a hatalom által meghurcolt rendtársait, s bár az egyik érintett, a magyar származású Jálics Ferenc közleményben állt ki felettese mellett, „a Vatikánban borítékolják, hogy az új pápa esetében is éppúgy előjönnek majd a régi vádak, mint elődje esetében – a nem önként vállalt – Hitlerjugend-tagság miatt. A pápai program terjesztésének pedig még fizikai akadályai is lehet, ha a 76 esztendős – fél tüdejéről légzőszervi betegség miatt fiatalon lemondani kényszerült – egyházfő egészségi állapota megromlana.”

A Heti Válaszban (22-28.o.) Szőnyi Szilárd Alázatos szolgája címmel készített összeállítást, kiemelve: „A modern idők legformabontóbb katolikus egyházfőjévé választották az argentin Jorge Bergogliót. Ferenc pápa személyiségrajza nyomornegyedekkel, AIDS-betegek lábmosásával és egy magyar jezsuitával, aki súlyos váddal illette egykori elöljáróját, majd megbocsátott neki.” A lapnak Vértesaljai László jezsuita szerzetes elmondta: „Az emberi életnek van egy belső íve, amit egységben kell szemlélni; akkora meghasonlást pedig, hogy Bergoglio aljas szándékkal egy gyilkos rendszer kezére adja a rendtársait, nem tudok elképzelni. Perdöntő véleményt persze csak az összes körülmény ismeretében lehet mondani. Látva azonban a Szentatya életútját, úgy hiszem, a bíborosokkal együtt érdemes bizalmat szavazni neki.” Megszólal a lapban Gorondi Péter, Argentínában élő szociológus, aki az argentin püspökök megbízásából több, meghökkentő eredményt hozó felmérést készített hazája egyházáról. Elmondta: „A hitélet éppenséggel virágzik, ám a katolikusok száma Latin-Amerikában nemhogy emelkedne, de – a népesség növekedésével arányban – egyre csökken. Bár az argentínok 80-90 százaléka katolikus, csak 10 százalék jár templomba, a nagyvárosokban pedig csak öt százalék. A katolicizmus helyét a keresztény és más, helyi babonákra építő szekták töltik be. Emiatt például Brazíliában, a legnagyobb katolikus országban az utóbbi húsz évben a katolikusok aránya 65-ről 52 százalékra csökkent.” Ezzel együtt is létezik azonban a latin-amerikai lelkiség, ami leginkább a Szűzanya-tiszteletben nyilvánul meg. Argentínában a Lujani Szűz Mária templomának ünnepén például egymillió zarándok szokott megjelenni. Gorondi Péter tényként állapította meg, hogy Argentínában Jorge Mario Bergoglio nagyon népszerű, „bár ebben a politikai is szerepet játszik: amellett, hogy sokat foglalkozik a szegényekkel, bírálja Cristina Kirchner népszerűtlen kormányát.” Azzal kapcsolatban, hogy Bergoglio a súlyos vádak ellenére is népszerű, Gorondi – aki Jálics Ferenc egykori szeminarista társa volt – elmondta: „Úgy, hogy a múltat leginkább egy szűk értelmiségi kör ismeri, a többség Bergoglio kétségtelen erényeit látja. Latin-Amerikában azonban sokan nem tudják túltenni magukat az egyház korábbi bűnein. S bár az argentin püspökök bocsánatot kértek egykori magatartásuk miatt, a társadalom és a papság részletesebb bocsánatkérést vár.” Gorondi Péter elismeri, hogy „Bergoglio az előnyére változott az utóbbi tíz évben, és csak azt remélem, hogy pápaként is sok jót fog tenni az egyháznak.”

A Magyar Demokratában (18-21.o.) Vágvölgyi Gergely Habemus papam címmel leszögezi: „Ferenc pápa megválasztása talán a leginkább katolikus kontinensnek szólt, ez pedig egyúttal várakozás a tekintetben, hogy az eddigieknél jobban meg tudják szólítani a déli félteke keresztényeit.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy az új pápa bíborosként is szerényen élt, „Az alázatos főpap szavának eddig is hatalmas súlya volt hazájában, a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90 százaléka katolikus. Küzdelmet folytatott a társadalmi igazságosság előmozdításáért, különös figyelmet fordított a szegényekre és a betegekre, akiknek – első megnyilatkozásaiból egyértelművé vált – szószólója lesz pápaként is. A konzervatív egyházfő ellenzi az abortuszt, az eutanáziát és a homoszexuálisok házasságát, következetesen áll ki a hagyományosan katolikus-keresztény értékek mellett.”

A Magyar Fórumban (A pápa… 12.o.) Barsi Balázs ferences szerzetes, a Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferencs Kegytemplom és Kolostor igazgatója és házfőnöke nyilatkozik, aki elmondta: „Az egész ferences rend ki van tüntetve azáltal, hogy Szent Ferenc atyánk nevét vette fel az új pápa. Ha a jezsuita Xavéri Szent Ferenc iránti tiszteletből választotta volna a Szentatya a nevet, az is utalt volna Assisi szentjére, mert ő volt az ’első’ Ferenc. Amikor 1181-ben Pica asszony megszülte Assisiben Francescót, akkor nem volt otthon az apa. A keresztségben az istenfélő édesanya – a nagy aszkéta ls pusztalakó tiszteletére – a János nevet adta fiának, de az apa, a gazdag posztókereskedő, francia kereskedelmi útjainak egyikéről hazatérve, Francescóra – ’kicsi franciára’ – változtatta ezt. Az életrajzírók kutatása szerint Assisi szentje János és Ferenc is lett. Hiszen mélységes, kizárólagos, pusztai remetekapcsolat fűzte az élő Istenhez, és ugyanakkora öröm és szeretet hatotta át azért, amiért az emberek testvére lehet. Amennyiben egy pápa elődje nevét veszi föl, akkor azzal sorsközösséget vállal; XVI. Benedek is utalt XV. Benedekre, de annál is jobban utalt Szent Benedekre, Európa egyik pátriárkájára, arra a szentre, aki kultúrát is közvetített a kontinensen. XVI. Benedek pápa kimondta: a felvilágosodás óta úgy élünk, mintha nem lenne Isten, és ez romlást idézett elő, jó lenne úgy élni, mintha lenne isten. S ha a mostani pápa választ egy nevet, abban nyilvánvalóan mélyebb ismeret van, mint amit a világ Szent Ferenc atyánkról tud. Alázattal ki kell jelentenünk, hogy Szent Ferenc nemcsak a ferenceseké, nemcsak a katolikus egyházé, nemcsak a keresztényeké, hanem az egész világé… A pápa példát mutat azzal, hogy minden embert testvérének tekint, és úgy is cselekszik, hiszen mindig a szegények pártján állt. Nem nézi le őket, de a gazdagot sem veti meg, mint embert.”

Egyéb téma

A Magyar Nemzet (10.o.) Teréz anya, a felkapott médiasztár? című beszámolója szerint egy közelmúltban megjelent kanadai tanulmány azt állítja, hogy Boldog Kalkuttai Teréz anya sokkal inkább felkapott médiasztár volt, mint valódi jótevő. Ám a lap megjegyzi: „Jóindulatúnak semmiképpen sem mondható érvelésükkel szemben ugyanakkor önmagáért beszél a világszerte felépített több száz szegényház.”

Magyar Kurír

(bd)