Napi sajtószemle

Hírek, vélemények Ferenc pápáról

A Népszabadság (8.o.) Terítéken régi bűnök címmel számol be arról, hogy Jálics Ferenc, a magyar származású jezsuita szerzetes – akit az argentin katonai diktatúra idején, 1976-ban öt hónapig a haditengerészet főiskolájának titkos börtönében tartottak – újabb nyilatkozatában már egyértelműen azt állítja, hogy nem Jorge Mario Bergoglio akkori jezsuita rendfőnök jelentette fel őt és szerzetestársát, Orlando Yoriót. Leszögezte: „Hamis fenntartani, hogy elrablásunk Bergoglio atya kezdeményezésére történt.” A lap emlékeztet rá: Federico Lombardi vatikáni szóvivő határozottan visszautasította azokat a vádaskodásokat, hogy a pápává választott Bergoglio bármiféle módon érintett lett volna a diktatúra emberjogi vétségében. A Vatikán segítségére sietett az argentin El Clarin újság, amely felidézte: 2010 novemberében, akkor már Buenos Aires érsekeként Bergoglio bíróság előtt mondta el, hogy a katonai junta idején a két elfogott szerzetes megmentéséért közvetlenül Jorge Videla diktátorhoz és Emilio Masserához, a haditengerészet akkori főnökéhez fordult. Az akkor készült bírósági felvétel szerint Bergoglio visszaemlékezett arra is, hogy figyelmeztette Jálicsot és Yoriót: „bizonyos szektorok” rossz szemmel nézik, hogy a szegénynegyedben tevékenykednek. A Népszabadság rámutat: az új pápa elleni kampányban a „főbűnös” a Pagina 12 baloldali peronista lap és személy szerint Horacio Verbitsky újságíró, aki már évekkel ezelőtt, amikor Bergoglio érsek volt, feszegette a témát. A Pagina 12 a napokban „leporolta” a La Riojában megölt Carlos Dios Murias és a francia származású Gabriel Longueville szerzetesek ügyét is, amelyben francia bíróság is perelt. A történet Jálicsékhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a junta fegyveresei által elhurcolt két szerzetes holttestét később a vasúti sín mellett találták meg, majd a haláluk dokumentációját szállító Enrique Angelelli püspök rejtélyes autóbalesetben vesztette életét. A cikk felhívta a figyelmet arra az általános nézetre, hogy az argentin egyházi hierarchia többsége közömbösen vett tudomást az emberi jogok súlyos megsértéséről olyan esetekben is, amikor szerzetesek, avagy papok voltak az áldozatok.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Hámori Péter A pápaválasztás ígérete címmel azt állítja, hogy a mai Magyar Katolikus Egyház mára „némi túlzással középosztályi egyházzá vált, arról pedig, hogy ez milyen következményekkel járhat, a belgiumi, franciaországi, holland és német hívek híján bezárt vagy eladott templomok példája tanúskodik.” A cikkíró példákkal bizonyítja, hogy a társadalom peremére szorultak nagyon fogékonyak az Igére, így megemlíti a magyar jezsuiták és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat cigánymisszióját, „De az Ige önmagában kevés: Prohászka Ottokár munkássága óta tudjuk, hogy Krisztust és kenyeret egyszerre kell adni ahhoz, hogy hiteles legyen az üzenet.” A szerző úgy véli, a fiatalokat jobban be kellene vonni a gyakorlati szociálpolitikába „az érettségi önkéntes munkához való kötése is lökést adhat ennek. Ez a tevékenység nemcsak a társadalom, hanem az egyház megerősödéséhez is komolyan hozzájárulhatna. Ferenc pápa személye és programja talán segít jobban felnyitni a magyar katolikus egyház vezetőinek, papjainak és világi munkatársainak szemét, hogy meglássák: ha az egyház élni akar, azt szeretné, hogy hívei legyenek, akik meghallgatják az üzenetet, akkor lépniük kell. Lépni, ha lehet, még ma.”

Egyéb témák

A Magyar Nemzetben (6.o.) Ugró Miklós Az egyház rendszerváltása címmel idézi fel, hogy 1988. március 14-én Grósz Károly akkori miniszterelnök a Parlamentben fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Kar vezetőit, s ezen az eseményen történelemformáló esemény történt, ugyanis ez volt 1948 decembere, Mindszenty József bíboros hercegprímás lefogása óta (leszámítva 1956-57 telének néhány püspökkari állásfoglalását) az első határozott kiállás az egyház jogai mellett. A cikkíró kiemeli, hogy a találkozón Szendi József veszprémi püspök a jelenlévők hatalmas megdöbbenésére azt mondta, hogy szükség van egy új megegyezésre az állam és az egyház viszonyáról, amelyet „a katolikus egyház részéről nem egy megfélemlített kalocsai érsek ír alá.” Az év július 13-án pedig a kormány lapjában, a Magyar Hírlapban jelent meg az első szabad és bátor hangú írás, Gyulay Endre szeged–csanádi megyéspüspök tollából, aki először Megértően és türelmesen című cikkében először fogalmazta meg nyilvánosan a zárt körben elhangzott vádat: a katolikus egyházat halálra ítélték, de túlélte, s ismét a társadalom szolgálatára jelentkezik.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Az Y generáció lázadása 4.o.) Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának dékánja nyilatkozik, aki elmondta: „Katolikus egyetemként a saját missziónk. A felekezeti értékek megőrzésén túl viszont fő célunk, hogy olyan tudást biztosítsunk a diákoknak, mellyel a saját szakmájukban, adott esetben más területen is, gyorsan el tudjanak helyezkedni. Ez sikerül is. A Pázmány nem csak egy sajátos egyházi intézmény. Több nemzetközi hálózat mellett hazánkból egyedüli intézményként nemzetközi kutatóegyetemi hálózat tagjai vagyunk. Jók a visszajelzések is: felmérések szerint az összes hazai intézmény diákjai közül a mi hallgatóink tartják a legfontosabbnak a közösségi érzetet, itt a legcsaládiasabb a hangulat. Nem csoda. Az elmúlt tíz évben nem tömegesítettük el az oktatást, nem adtuk el magunkat harminc ezüstért, nem rontottuk le a támogatás miatt a színvonalat, mindeközben pedig sikerült egyensúlyban tartani a gondolkodásunkat is.” A dékán figyelmeztet: az egyetem nem átjáróház, hanem a nemzeti tudomány temploma.

Magyar Kurír