Napi sajtószemle

Hírek, vélemények Ferenc pápáról

A Magyar Hírlap (Általános audienciát tartott… 5.o.) hosszasan, a Magyar Nemzet (Ferenc pápa… 8.o.) néhány sorban számol be arról, hogy tegnap megtartotta első általános kihallgatását Ferenc pápa, s a nagyheti események megélésének és a többiek felé való nyitásnak a jelentőségét hangsúlyozta.

A Magyar Hírlap megállapítja: „Ferenc pápa eddig nemcsak szavaival, hanem tetteivel is az emberléptékű, megközelíthető egyházfő képét sugározza a külvilág felé.” A lap idézi Federico Lombardi szentszéki szóvivőt, aki közölte: a Szentatya újabb intézkedésig a vatikáni Szent Márta-házban marad, mert szívesebben van a papság más tagjainak körében a hatalmas pápai rezidencia helyett. Az apostoli palota helyiségeit egyelőre csak audienciákra és az Úrangyala imákra fogja használni. Az orgánum emlékeztet rá, hogy szülővárosában, Buenos Airesben Jorge Mario Bergoglio szívesen használta a tömegközlekedési eszközöket. Közli az MH azt is, hogy Gianni Alemano, Róma polgármestere bejelentette: a római közlekedést szervező cég, az Atac az egyházfő tiszteletére mától arcképével díszített busz- és metrójegyeket hoz forgalomba. „Az argentin fővárosban is metrózott, talán a mi városunkban is fog” – mondta a polgármester.

A Magyar Nemzetben (Magyar barokk… 15.o.) Sylvia Leidemann, magyar származású argentin csembalóművész, zenekutató nyilatkozik, aki fényt derített a Soproni Levéltárban fellelt magyar, valamint a dél-amerikai jezsuiták zenéje közötti kapcsolatra. A Sopronban megtalált zeneművek ősbemutatóját a múlt hét végén a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében tartották az Ars Sacra Alapítvány szervezésében. A művésznő a koncertet Ferenc pápának ajánlotta. Elmondta: „Mivel Ferenc pápa a Dél-Amerikában nagy jelentőségű jezsuita rendet képviseli, ezért kiváló példamutató lehet. A jezsuiták és a ferencesek a spanyol hódítókkal ellentétben – akik meglehetősen kegyetlenül bántak az őslakosokkal – egyfajta szinkretizmusra, a vallási okból, ürügyből fakadó ellentétek elsimítására törekedtek, többek között azáltal, hogy megtanulták az őslakosok nyelvét, tisztelték a szokásaikat. Nagyon örülök, hogy Jorge Mario Bergoglio lett a pápa. Régóta ismerem, követem a munkásságát, és nálunk, Argentínában – ahol komoly probléma a szegénység – mindenki tudja, hogy fontos számára a szegények pártfogolása. Mindig is nagy kritikusa volt a szegénység problémájával nem, vagy helytelenül foglalkozó aktuális politikai hatalomnak. Szerzetesként szerényen viselkedik, puritán módon él. Mint argentin állampolgár azt várom tőle, segítsen nemcsak Argentínának, de az egész világnak is a szegénység leküzdésében, és abban, hogy a hit minél többekhez eljusson. Úgy gondolom, ő a katolicizmusban egyfajta ’felfrissítő’ szerepet fog betölteni.”

A Népszavában (1.,13.o.) Rónay Tamás Egy sötét kor tovatűnő emlékei címmel leszögezi: „Teljesen új stílust valósít meg Ferenc pápa, s alighanem a ma kezdődő nagyheti szertartások alkalmával is számos meglepetést tartogat. Végérvényesen úgy döntött, hogy nem hajlandó beköltözni az Apostoli Palotába. Bár pápává való megválasztásakor bírálatok is érték az argentin katonai diktatúra alatti szerepe miatt, egyre több olyan tanú jelentkezik, aki mentesíti a pápát.”

A Heti Válaszban (Felszabadító teológia 22-25.o.) Mustó Péter jezsuita szerzetes nyilatkozik, aki a beszélgetés lead-je szerint „Latin-amerikai elesetteket segített, mint Ferenc pápa. Nyomornegyedbe költözött, mint az új egyházfővel egykor vitatott kapcsolatban álló Jálics Ferenc. Münchenben templomlépcsőn koldult, Kolumbiában a felszabadítás teológiájának hívévé vált, majd idehaza rendjének egyik keresett lelki vezetője lett.” P. Mustó a kérdésre, érez-e elégtételt, hogy Jorge Mario Bergoglio személyében a szegények iránt elkötelezett főpásztor lett a pápa, azt válaszolta: „Nem kérek én elégtételt, hanem csak örülök annak, hogy Ferenc pápa egyértelmű jelzést ad a világnak a szegénység kérdésében. Ráadásul évek óta teszi ezt, s munkálkodása megfelel a felszabadítás teológiájának– még ha ő nem vállalná is ezt a címkét.” A jezsuita szerzetes elmondta azt is: „Tudomásom szerint egykori tartományfőnökként Jorge Bergoglio nem állt ellenséges kapcsolatban a diktatúra vezetőivel, de azt, hogy pontosan miben vett részt, nem tudom megállapítani. Arra a gesztusra azonban mély tisztelettel tekintek, hogy az általa vezetett püspöki kar bocsánatot kért egykori szerepvállalásáért.” Mustó Péter arról is beszélt, hogy a spanyol gyarmatosítók a latin-amerikai indiánokkal szinte rabszolgaként bántak. „A jezsuiták viszont művelődési házat építettek nekik, okították őket, sőt egy asztalnál étkeztek velük. A kereskedők – akik a kávét vásárolták az indiánoktól, és ültetvényeiken dolgoztatták őket – erre felháborodtak, mondván, így alattvalóik nem fognak engedelmeskedni nekik, hanem fellázadnak. Ez a szemlélet ma is él. López Trujillo néhai kolumbiai bíboros személyesen mondta nekem: nem szabad foglalkozni a szegényekkel, mert annak csak forradalom lesz a vége; inkább a gazdagokat kell meggyőzni, hogy bánjanak jobban a szegényekkel. Ez azonban illúzió, mert az ember már csak olyan, hogy ha nincs külső kényszer, nem veszi rá magát az önkorlátozásra.”

A Magyar Demokratában (43-46.o.) Pákozdi István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tévéreferense, egyetemi lelkész nyilatkozik, aki elmondta, hogy Ferenc pápával kapcsolatban ő is azt látja, amit mindenki kiemel: „egy puritán egyszerűséggel élő jezsuita szerzetes ül Péter székében, az első gesztusok pedig nagyon beszédesek voltak: pontifikátusának kiemelt pontja lesz a szegények, a szükséget szenvedők megsegítése, a ’szegény Egyház’ megújítása. Persze vannak, akik aggódnak, mert azt látják, hogy a XVI. Benedek által visszaemelt, régi értékek emberek tömegeit csatolták vissza az Egyházba, elsősorban olyanokat, akik a II. Vatikáni Zsinatot nem egy szerves fejlődés részeként értelmezték, hanem radikális fordulatként… Ferenc pápa a szegények, a nyomorban élők iránti szolidaritásból, szeretetből ragaszkodik ahhoz, hogy ne használjon például ragyogó, ékkövekkel kirakott mellkeresztet, vagy piros cipőt, hogy egyszerű reverendában jelenjen meg az emberek előtt ünnepi korális ruha helyett. Miközben természetesen semmit nem ad fel a Szentírás és a kétezer éves keresztény tradíció alapján fontosnak tartott értékekből, mint a házasság, a család, a szeretet. Őt alapvetően egy haladó szellemiségű egyházi vezetőként tartják számon. Ugyanakkor egy reálisan gondolkodó, a szemlélődés jelentőségével tisztában lévő középutas teológus, ami nagyon fontos lehet a jövőre nézve.” Az egyetemi lelkész a feltámadás ünnepéről is beszélt, hangsúlyozva: „Húsvétkor szeretnénk láttatni mindenkivel, hogy van feltámadás. Talán ez lehet a húsvét legfőbb üzenete a magunk és embertársaink számára is: minden helyzetből van feltámadás. Olyan halál nincs, ami után ne lenne, olyan nagypéntek nem létezik, ami után ne virradna fel húsvétvasárnap hajnala… úgy kell élnünk, hogy mi magunk és környezetünk is rádöbbenhessen erre a legfőbb örömhírre. Minden évben választok a nagy ünnepekhez egy olyan olvasmányt is, amely nem bibliai szakasz. Így akadtam rá Pilinszky János egyik írására, amelyben Isten dicsőségéről és a húsvétról elmélkedik. Szerintem nagyon aktuális ma. Egy részlete így szól: ’Az embernek meleg csend kell, és hideg tumultust adnak neki’ – írta Simon Weil. ’Nos, pontosan ez a meleg csend Isten dicsőségének, föltámadásának, eljövetelének és minden látogatásának elvéthetetlen ismertető jegye. Pontos ellentéte annak a hideg tumultusnak, amit az ember oly gyakran kap, s amit maga is oly esztelen módon hajszol.’ Azt gondolom, hogy húsvét ma is ezt a fényes reményt teremti meg a számunkra: igenis fogok párt találni, igenis célba jut az életem, igenis fel fogok állni a földről – mert eljön az a bizonyos hajnal. Ez a húsvét igazi élménye az értelmiségi fiatalok, de mindannyiunk számára is.”

Egyéb téma

A Népszabadság (1.,4.o.) A Pázmány a hátsó sorokban címmel rejtélynek tartja, hogy mi alapján kapott kiváló minősítést a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

Magyar Kurír