Napi sajtószemle

Hírek, vélemények Ferenc pápáról

A Népszabadság (3.o.) Ifjú elítéltek lábát mosta Ferenc, a Népszava (5.o.) Megkezdte a húsvéti szertartásokat a pápa címekkel számolnak be arról, hogy a húsvéti szertartások keretében nagycsütörtökön Ferenc pápa a Casal del Marmo római városrész ifjúsági börtönébe látogatott, s szakítva elődei gyakorlatával, az utolsó vacsora lábmosási szertatását nem paptársaival, s nem valamelyik ismert római templomban, hanem a fegyintézet fiataljaival mutatta be.

A Népszabadság idézi az AP hírügynökséget, amely szerint „az argentin Jorge Bargoglio két hét alatt számos gesztussal adta már jelét, hogy a pápai tisztséget demisztifikálni szeretné, s az emberekhez közelebb kívánja vinni. Hivatalos levelezését például Ferencként, s nem Ferenc pápaként írja alá. Miként továbbra is a vatikáni Szent Márta-vendégház lakója, csupán lakosztályt cserélt, ám bejelentett szándéka, hogy nem költözik át az apostoli palotába.”

A Népszabadság említett beszámolója, a Magyar Hírlap (Pápai döntés… 1.o.) és a Magyar Nemzet (Boldoggáavatás 1.o.) is közlik, hogy Ferenc pápa engedélyezte 63, boldoggá avatandó személy dekrétumának kihirdetését, köztük Sándor Istvánét, az 1953. június 8-án kivégzett szalézi szerzetesét. Ezt a Szalézi Médiaközpont adta hírül tegnap.

Egyéb hírek

A Magyar Hírlapban (12.o.) Faggyas Sándor A Napisten-kultusztól a kereszténységig címmel felidézi, hogy kereken 1700 éve találkozott a Római Birodalom két társcsászára, Constantinus Augustus és Licinius Augustus Milánóban, ahol nem csupán egymással egyeztek ki, hanem az immár legnépszerűbb egyházzal is, s véget vetettek a keresztényüldözés két és fél évszázados korszakának.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (3.o.) Szentesi Zöldi László Kétmillióval kevesebben című vezércikke szerint mindenkit meglepett a 2011-es népszámlálás frissen közzétett részeredménye: eszerint a történelmi egyházak hívei drámaian megfogyatkoztak hazánkban, milliónál is többen nem vallják magukat katolikusnak 2001-hez képest, százezreket vesztett a református és az evangélikus egyház is. Durván számítva ma 20-25 százalékkal kevesebben tartoznak a hagyományos „keresztyén” egyházakhoz, mint tizenkét éve. A cikkíró rámutat: a pápaválasztás is megerősítette, hogy Európa missziós terület, s a magyar népszámlálás tökéletes összhangban áll a nyugat-európai eredményekkel. Németországban pl. 46 ezer templom eladó, s néhány évvel ezelőtt többen nevezték meg a dalai lámát lelki vezetőként, mint a német származású XVI. Benedeket. „Európának ma nemigen kell az evangélium. Tíz- és százmilliók választják szét az élő hitet a megörökölt indíttatástól. Sőt, már az utóbbi sem fontos” – írja Szentesi Zöldi László, aki felhívja a „keresztyén” egyházak figyelmét: „Magyarországon nem pusztán értékválságot élünk át, de a történelmi egyházak sem találják az utat a mindennapi emberhez. Bizonyos életkori, származási, települési csoportokhoz eljutnak, egyben vannak közösségek is, de az útját, élethivatását, céljait kereső átlagember nem kíváncsi az evangéliumra. Mindez nem politikai kérdés, jóval több annál: a magyar nemzet és társadalom látványos átrendeződéséről, értékválságról tudósít. Tudomást nem venni erről: ostobaság. A változtatáshoz pedig mindenekelőtt fel kellene mérni, tíz esztendő alatt pontosan mi zajlott a fejekben és a szívekben, hogy kétmillió ember eltűnt a történelmi egyházak látóköréből.”

A Magyar Nemzetben („A legkevesebbel… 14.o.) Csíkszentmártoni Róbert szobrászművész nyilatkozik, aki március 15-én megkapta a Kossuth-díjat. A kérdésre, melyik volt a szebb feladat, a vatikáni Szent Péter-bazilika magyar kápolnájába vagy a szentendrei Péter-Pál-templomba készített alkotás, azt válaszolta: „Nem tudnám eldönteni. A vatikáni magyar kápolnába pályázat útján kaptuk a megbízásokat, Kő Pállal a legfiatalabbak voltunk az ott dolgozó művészek között. Én hátrom domborműre, Boldog Erzsébet, Dominici János és Boldog Hedvig alakjára kaptam megbízást, az utóbbi az eredeti tervek szerint, amelyek még VI. Pál pápa alatt alakultak ki, nem volt központi figura. A kápolnát azonban már II. János Pál pápa avatta, s a lengyel barátaink által is nagyon tisztelt Hedvigről adtak ki képeslapot, a zarándokok ezrei fényesre simogatták a tábla felületét. A szentendrei Péter-Pál-templom története Ábrahámhegyen kezdődött, oda készítettem egy bronzkálváriát. Később Szentendrére egy vörös márvány Péter és Pál-domborművet készítettem, s a plébános úr akkor vetette fel egy kiállítás lehetőségét a templomban. Elővettem az ábrahámhegyi bronzok gipszeit, amúgy kormosan, piszkosan. Akkora siker volt a bemutatásuk, hogy ott maradtak, s máig ezek az arcokra és kezekre egyszerűsített stációképek hirdetik az Üdvözítő halálának és feltámadásának csodálatos misztériumát. A lehető legkevesebbel akartam elmondani a legtöbbet. Szabad kezet kaptam, s ez jót tett a műnek.”

Magyar Kurír